A Gyűrűk Ura legjobb jelenetét nem is Peter Jackson rendezte

Mikrofilm

A rendező épp nagyon elfoglalt volt, valakinek muszáj volt beugrania Gollamot dirigálni.

A Helm szurdoki csata, az Entek feltűnése, vagy épp a Gyűrű Szövetségének megalakulása – megoszlik a rajongók véleménye, melyik a Gyűrűk Ura trilógia legjobb vagy épp legikonikusabb jelenete. Szerencsére a rendező, Peter Jackson nem azon álszentek közé tartozik, aki „mindegyiket saját gyermekemként szeretem”-típusú közhelyekkel bújik ki a kérdés alól. Stephen Colbert műsorában egyértelműen kijelentette, hogy az ő kedvence Gollam monológja A két torony-ban.

„Épp A két tornyot forgattunk, amelyben bemutatkozik Gollam. Mint a legtöbben tudják, ő egyszerre Sméagol és Gollam, ez a hasadás kulcsfontosságú vele kapcsolatban. De nem volt meg a jelenetünk, amely bemutatná ezt, hogy ebben a fickóban két személyiség van. Tudtuk, hogy szükségünk van egy ilyen részre, de nem volt időnk leforgatni” – mesélte Jackson, aki ezer egyéb teendője miatt meggyőzte író- és producertársát, Fran Walsht, hogy álljon elő egy jelenettel, amelyben a két Gollam kapcsolatba kerül egymással. Amint a rendező elmondta, Walsh nemcsak megírta ezt az epizódot, de meg is rendezte – ráadásul olyan kiválóan, hogy a mai napig ez Jackson kedvenc jelenete.

Walsh ráadásul úgy írta meg ezt a fontos részt, hogy Sam és Frodo közben alszanak, tehát az őket alakító színészekre sem volt szükség. „Nem volt aki megrendezze, ezért azt mondtam neki: te írtad, forgasd is le! Egy nap alatt elkészült vele, a jelenete pedig mára elég nagy hírnévre tett szert” – mondta el Jackson.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.