Film

A halhatatlan gárda

  • - kg -
  • 2020. augusztus 30.

Mikrofilm

A halhatatlanság, főleg, ha nem egyéni probléma, hanem csoportban történik, elkerülhetetlenül maga után vonja, hogy az egyik halhatatlan mond valamit a másik halhatatlannak. Mégsem telhetnek teljes szótlanságban az évszázadok, egyrészt ekkora költségvetés mellett a némafilm nem kifizetődő műfaj, másrészt könnyen belátható, hogy ha mégoly sebezhetetlenek vagyunk is, a vérontások és kataklizmák után még nekünk is jólesik egy-egy emberi szó, megértő bajtársi mondat. Charlize Theron új akciófilmjének érdekessége, hogy még ennyi évszázad után is mennyi megbeszélnivalójuk maradt a halhatatlanoknak halhatatlanságukkal kapcsolatban: megannyi kérdés, amelyre olyan megnyugtató válaszok születnek, mint hogy „mindennek megvan a maga oka”. Jól hallhatóan a beszéd nem az erősségük, mégis beszélteti őket a film, mégiscsak el kell magyarázni a The Old Guard képregényt nem ismerőknek, hogy ezek a halhatatlanok miben különböznek más képregények halhatatlanjaitól. Hát, nem sokban, hacsak annyiban nem, hogy van meleg és hetero, belga és afroamerikai, borostás és szakállas, kardos és lőfegyveres halhatatlan is, de a főhalhatatlan Charlize Theron. Neki csatabárdja és eltökélt nézése van, a Mad Max-es szúrós tekintet lebutított, olcsóbb változata. A szavakkal bajlódó halhatatlanjaink és a rájuk vadászó mohó gyógyszeripar mitugrász kockafej-gonosza között feltűnik szegény Chiwetel Ejiofor: nagy színészhez illő méltósággal áll, megy, ül, amit éppen megkíván a cselekmény. Kis szomorúság bujkál a szája szélén, talán nem is csak a szerepből kifolyólag.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.