Film

A halhatatlan gárda

  • - kg -
  • 2020. augusztus 30.

Mikrofilm

A halhatatlanság, főleg, ha nem egyéni probléma, hanem csoportban történik, elkerülhetetlenül maga után vonja, hogy az egyik halhatatlan mond valamit a másik halhatatlannak. Mégsem telhetnek teljes szótlanságban az évszázadok, egyrészt ekkora költségvetés mellett a némafilm nem kifizetődő műfaj, másrészt könnyen belátható, hogy ha mégoly sebezhetetlenek vagyunk is, a vérontások és kataklizmák után még nekünk is jólesik egy-egy emberi szó, megértő bajtársi mondat. Charlize Theron új akciófilmjének érdekessége, hogy még ennyi évszázad után is mennyi megbeszélnivalójuk maradt a halhatatlanoknak halhatatlanságukkal kapcsolatban: megannyi kérdés, amelyre olyan megnyugtató válaszok születnek, mint hogy „mindennek megvan a maga oka”. Jól hallhatóan a beszéd nem az erősségük, mégis beszélteti őket a film, mégiscsak el kell magyarázni a The Old Guard képregényt nem ismerőknek, hogy ezek a halhatatlanok miben különböznek más képregények halhatatlanjaitól. Hát, nem sokban, hacsak annyiban nem, hogy van meleg és hetero, belga és afroamerikai, borostás és szakállas, kardos és lőfegyveres halhatatlan is, de a főhalhatatlan Charlize Theron. Neki csatabárdja és eltökélt nézése van, a Mad Max-es szúrós tekintet lebutított, olcsóbb változata. A szavakkal bajlódó halhatatlanjaink és a rájuk vadászó mohó gyógyszeripar mitugrász kockafej-gonosza között feltűnik szegény Chiwetel Ejiofor: nagy színészhez illő méltósággal áll, megy, ül, amit éppen megkíván a cselekmény. Kis szomorúság bujkál a szája szélén, talán nem is csak a szerepből kifolyólag.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.