Film

Pont az a dal

  • 2020. augusztus 30.

Mikrofilm

Az amerikai könnyűzene összes produktumát ismerő és fejből idéző leányzó személyi asszisztensként gályázik egy már nem egészen fiatal, inkább a múltjából élő, mintsem a jövő sikerei felé haladó gigasztárnál. Intézi és szervezi a díva életét, ismeri és kezeli minden szeszélyét – de valójában producer szeretne lenni, hiszen nála jobb füle senkinek nincs a tökéletes hangzáshoz. A díva ugyan lát fantáziát a feltörekvő asszisztensben, de kihátrál mögüle, amint kockázatot kéne vállalnia érte. Talán a csodás hangjával az utca népét és az ifjú hölgy szívét meghódító énekessel sikerülhet a kitörés. Akadályok adódnak és leküzdetnek, érzelmek fellángolnak, elhamvadnak és újraélednek, álmok megcsalatnak, de azért csak beteljesülnek – és a végén mindenki együtt énekel, a közönség meg tombol.

Filmekben csak a show-business lehet a méltó emberi élet terepe. Színpadra kell állni, de legalább a takarásban, és aratni a sikert lefele. Az ilyen álombeteljesüléses mozik, ha kicsikét belegondolunk, vannak olyan kártékonyak, mint egy pornófilm: aki először lát olyat, esetleg azt képzeli, hogy az emberi érintkezést úgy kell csinálni, ahogy abban. A „valósítsd meg az álmaidat” duma egyszerre jól eladható termék és ártó sugalmazás. És innen nézvést nem nagyon számít, milyen színvonalon van megfogalmazva a meskete ezredik felböffentése (itt látszik a belerakott pénz) vagy milyen egyéb ún. üzenetet sikerül belepasszírozni (itt van minden, szalonfeminizmustól szalon-anti­rasszizmusig), mert a végén úgyis az derül ki, hogy a siker teszi az embert.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Neked ajánljuk