A korrupció és az intézményesített cinizmus nem tart örökké

  • - palosm -
  • 2020. január 1.

Mikrofilm

Előbb-utóbb eljön az igazság órája — A Mikrofilm házimozi-ajánlata a CirkoFilm online tékájából: A kairói eset.

2011, Kairó, napokkal járunk a több száz halottat követelő Tahrír téri tüntetéssorozat előtt: a közigazgatás minden szintjét teljes természetességgel szövi át a korrupció, az internet akadozik, a tévé rossz, az utcán tapintani lehet a feszültséget.

A főhősünk, Noredin nyomozó is a romlott rendszer része, jó szolgálatainak köszönhetően, na meg annak, hogy a rendőrfőnök a nagybátyja, ezredesi előléptetés vár rá. Csakhogy a Hiltonban rejtélyesen meggyilkolt bárénekesnő — akinek holtteste fölött Noredin kollégái mangót rendelnek a szobaszerviztől — vagy túlságosan emlékezteti láncdohányos, kiégett, esténként magányosan sörözgető nyomozónkat a balesetben meghalt feleségére, vagy Noredin éppen most érti meg életében először a beteg apja által szajkózott mondatot, "a méltóságot nem lehet megvásárolni, fiam". Vagy csak egyszerűen meghozott egy döntést: nem érdekli többé, mi jó, mi rossz, de nem lesz ugyanúgy bűnös, mint eddig.

Ha nem is szolgáltathat igazságot, de bukása közben eljuthat a saját igazságáig.

Úgyhogy Noredin a bűntény felgöngyölítése során elkezd a rendszer ellen dolgozni — ugyanúgy elfogadja a kenőpénzeket, de amikor föntről arra kérik, nem áll le a nyomozással. Hanem feltesz rá mindent.

false

Ebben a roppant hangulatos noir thrillerben — nagyszerű színészek, csodás operatőri munka, gyomorszorító zene — a szálak természetesen a legfelsőbb politikai körökhöz és az állambiztonsághoz vezetnek. Ahogy a bőrkabátos nyomozónk rágja magát befelé a háttéralkuk és korrupt viszonyok hálózatában, jelenetről jelenetre veszíti el mindenét — és persze noir antihőshöz méltóan eljut oda, ahol önmagával is le kell számolnia.

Az elsőfilmes svéd rendező, Tarik Saleh stílusosan vezeti elő ezt a kairói utcákon kibontakozó modern noirt, és jó érzékkel helyezi a történet hátterébe a közösség igazságszolgáltatását is — vagyis a forradalmat.

Noredin ébredése a társadalmi változások allegóriája is egyben: ő az a magányos forradalmár, akinek önmagát kell megdöntenie. Nem véletlenül a két szál a csúcsponton találkozik, és Noredin a forrongó nép sorai között találja magát — rendőrként.

false

Persze egyáltalán nem biztos, hogy az események után több lesz az igazság, ezt a film nem állítja, sőt. De azért nem zárja ki teljesen.

A film a Sundance-en kapott egy díjat, amúgy távol maradt a nagy fesztiváloktól — ezt a fajta társadalmilag érzékeny, műfaji alapú, halkszavú, előtérbe türemkedő szerzői vízió nélküli filmezést ritkán szokták elismerni a nagy európai filmfesztiválokon.

Pedig A kairói eset így két évvel a bemutatása után is érdemes a figyelmünkre: ilyen hiteles, profin kivitelezett, társadalmi folyamatokba ágyazott, „filozofikus“ krimit ritkán látunk, és még arról is képet kapunk közben, hogyan működött az egyiptomi rendszer Mubárak alatt.

A film a CirkoFilm tékájában pár kattintás után nézhető magyar felirattal, kevesebb, mint egy mozijegy áráért.

Különösen ajánljuk azoknak, akiknek eszébe jutott már, hogy indulnak a Lee Marvin-hasonmás versenyen.

A kairói eset from Cirko Film on Vimeo.

Neked ajánljuk