Obama kedvenc idei sorozatában a főhősnő az ő képére kényezteti magát

  • Szabó Ádám
  • 2019. december 31.

Mikrofilm

Remek ízlés vagy némi humorérzék?

Barack Obama volt amerikai elnök idén is megosztotta a világgal személyes kulturális toplistáját: kedvenc zenéi között ott van Bruce Springsteen és Beyoncé mellett DaBaby és Lil Nas X is; míg a favotizált könyvek közé befért Pulitzer-díjas regény, gazdaságról, sportról és az amerikai történelemről szóló kötet is.

 

Mindezek után Obama most kedvenc idei filmjeit és sorozatait osztotta meg. A listán ott van az American Factory, amelyiknek maga az ex-elnök és felesége a producere. Az ohiói üveggyárról szóló dokumentumfilm a Sundance-en debütált, a forgalmazási jogokat a Netflix vásárolta meg, és jó eséllyel pályázik az Oscar-díjra is, hiszen ott van a kategória shortlistjén is. Obama ízlése több ponton találkozik a mi idei toplistánkkal is: ott van a dél-koreai Élősködők, a Házassági történet és Martin Scorsese Az írje is.

25 film, amiért érdemes volt moziba menni 2019-ben

Szerethető vígjátékok, borzongató tündérmese, Tarantino és egy szuperhősfilm is befért. Marvel-mozi lett minden idők legtöbbet kasszírozó filmje; a Star Wars-saga egy nem túl jól sikerült epizóddal búcsúzott; a csapból is adaptációk ömlöttek; alig tudtunk úgy moziba menni, hogy ne Miki egérék zsebét tömjük; ha pedig otthon filmeztünk, tuti hogy egy másik kisgömböcöt, a Netflixet tápláltuk - mindezek alapján akár be is zárathatjuk a mozikat, hiszen a trendek a filmekhez hasonlóan évek óta ugyanazok.

Obama a filmek mellett három sorozatot emelt ki, amelyek mint írja, legalább olyan erőteljesek, mint a mozik: ez a Watchmen, az Unbelievable című minisorozat és a Fleabag második évada. Utóbbi az év egyik legnagyobb szenzációjának számított: 6 Emmy-díjat is begyűjtött, az alkotója, Phoebe Waller-Bridge pedig a legkapósabb tehetséggé vált Hollywoodban. Kár, hogy a siker ellenére, vagy talán épp azért befejezte a sorozatát, vagy legalábbis biztos benne, hogy 16 évig még nem folytatja.

Az internet azonban nem pusztán attól őrült meg, Obamának a jelenlegi elnökkel szemben milyen kiváló ízlése van, inkább azon röhög mindenki, hogy ha az egykori elnök a második évadért odáig volt, akkor bizonyára a Fleabag első felvonását is látta; melyben egy rövidke jelenet erejéig ő maga is feltűnik. A sorozat pilotjában a főhősnő Obama egyik beszédét nézve annyira izgalomba jön, hogy magához nyúl, s ebben pedig a mellette lévő barátja sem akadályozza meg.

Trumpról köztudott, hogy egyetlen alkalmat sem mulaszt el, ha saját tévés munkáit, vagy epizódszerepeit kell dicsérni, de Obama vélhetően nem maga miatt válogatta be a Fleabaget a legjobbak közé.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.