Október 29. és november 3. között különleges seregszemlét rendeznek a budapesti Corvin moziban, amely remélhetőleg hagyományteremtőnek bizonyul: a Budapesti Nemzetközi Filmfesztivál (BIFF) a nyugati filmfesztiválokon már bizonyított, legizgalmasabb mozifilmek magyar premierjei mellett retrospektív válogatást is bemutat.
Az esemény egyik legnagyobb izgalommal várt filmje A brutalista című epikus dráma (hetekkel a fesztivál kezdete előtt mindkét vetítésére elfogytak már a jegyek). Brady Corbet (Egy vezér gyermekkora, Vox Lux, A zsúfolt szoba) filmje egy Amerikába emigrált magyar építészről, az Adrian Brody alakította Tóth Lászlóról szól. A három és félórás történelmi drámát zajos sikerrel mutatták be az idei Velencei Filmfesztiválon, ahol a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvét is elnyerte. A filmet Budapesten forgatták, Brody, Felicity Jones és Guy Pearce mellett többek között Vilmányi Benett és Sztarenki Dóra is feltűnik benne. Egyik producere Petrányi Viktória, a vágója pedig Jancsó Dávid. Utóbbit máris a jövő évi Oscar egyik fő esélyeseként emlegetik, de jelen állás szerint a film számtalan egyéb kategóriában feltűnhet majd: ott lehet a legjobb film, a legjobb rendező és Adrien Brody révén a legjobb férfi főszereplő kategóriában is, hogy csak párat említsünk.
Ugyancsak találkozhatunk a jövő évi díjátadón a BIFF nyitófilmjével, A szent füge magjával. Ez az alkotás ugyanis a mindig jó eséllyel induló Németország hivatalos Oscar-nevezettje. Egy iráni ügyvédről, Imanról szól, akinek lehetősége van feljebb lépni a társadalmi ranglétrán, ez azonban azt is jelenti, hogy családjával együtt be kell állniuk a rezsim szolgálatába. A film többek között elnyerte a zsűri különdíját a cannes-i filmfesztiválon. Rendezőjét, Mohammad Rasoulofot 2020-ban a Berlini Filmfesztivál fődíjával díjazták a nálunk is bemutatott Nincs gonoszért, de eddig egyetlen játékfilmjét sem mutatták be Iránban, ugyanis elüldözték hazájából.
További, a legjobb nemzetközi film Oscar-díjáért versengő filmek is érkeznek a BIFF-re. A The Devil’s Bath Ausztria, míg a Kneecap Írország hivatalos nevezettje. Előbbi egy 18. században játszódó folkhorror a szigorú vallási dogmák között élő asszonyokról, utóbbi pedig egy szabadszájú feketekomédia egy zenetanárról és két semmirekellőről, akik Kneecap néven alapítanak rapegyüttest – mely valóban létezik.
A fesztiválon mutatják be az egyik legizgalmasabb brit rendező, Andrea Arnold új filmjét is. Az alkotó még 2005-ös, Darázs című rövidfilmjével nyert Oscart, négy évvel később pedig jött emlékezetes nagyjátékfilmes bemutatkozása, az Akvárium. Legutóbb egy tejgazdaságban élő tehénről készített dokumentumfilmet, most pedig a Bird című filmjével érkezik, melynek egyik főszereplője napjaink egyik legfelkapottabb színésze, az Oscar-jelölt Barry Keoghan. A történet egy Bailey nevű, Kentben élő fiatal lányról szól (Nykiya Adams első filmszerepe), aki bátyjával és apjával él, de egyiknek sincs túl sok ideje rá. A film az ő sorsán keresztül mesél a felnőtté válásról, szexizmusról és reményről.
Az Animal az Európai Parlament és az Európai Filmakadémia közös filmművészeti közönségdíja. A görög Sofia Exarchou filmje egy csapat animátort, azaz a hotelek közönségét szórakoztató zenés-táncos előadót mutat be.
A Minden, ami fénynek tűnik harminc éve az első indiai film, amelyet Cannes-ban vetítettek. A francia Oscar-jelölő bizottság rövidlistájára is bekerült, a legtöbben azonban azt várták, hogy Indiát képviselheti majd. A híresen kiszámíthatatlan indiai bizottság azonban hatalmas meglepetésre és még nagyobb felháborodásra nem ezt, hanem Kiran Rao Lost Ladies című filmjét választották; annak ellenére, hogy a Minden, ami fénynek tűniket Cannes-ban is díjazták, és máris minden idők egyik legszélesebb körben terjesztett indiai művészfilmjének számít. A mozi egy mumbai nővérről és lakótársáról szól, akik a nagyvárosi forgatagot hátrahagyva egy vidéki szigetre utaznak.
Az I Saw the TV Glow az idei év egyik leghangosabb indie filmsikerét aratta. Rendezője, a non-bináris Jane Schoenbrun már 2021-es We’re All Going to the World’s Fair című Sundance-en bemutatott horrorjával letette névjegyét. Ehhez hasonló különös hangulatú és látványvilágú film várható tőle, mely ugyancsak a tinédzserek szorongását helyezi fókuszba.
Anzix: Kísérleti mozi címmel külön szekciót kapnak a rendhagyó mozgóképes kísérletek. Ilyen Leos Carax Ez nem én vagyok című 41 perces alkotása, mely egyfajta önarckép. Ugyanebben a szekcióban nézhető majd a Kifulladásig – mellyel kapcsolatban csak a rendező, James Benning vallomását idéznénk: „2023. november 28-án a kaliforniai Pine Flatben lévő otthonomból a Great Western Divide-on át a Felső Kern folyóhoz vezettem. Azért jöttem, hogy filmre vegyek egy fát. A levelek narancssárgák voltak. Néhány percen belül olyan dolgok kezdtek történni, amelyeket nem terveztem. Azt gondoltam, a francba. Az elmúlt néhány évben számos erdőtűz égett ezen a területen. A szemem előtt zajló történések ennek voltak köszönhetőek. Elkezdtem filmezni, de ekkor megtámadtak a levegőből. Háború. Úgy volt, hogy a filmem egy pontosan olyan hosszúságú, nem-narratív film lesz, mint Godard Kifulladásig (1960) című alkotása, de végül mégis valami más lett belőle. Ez a Kifulladásig (2023).”
Az új filmek mellett retrospektív vetítések is lesznek 100 év Sherlock és a mozi nyomában címmel. Itt látható majd Buster Keaton legendás 1924-es vígjátéka, az Ifjabb Sherlock detektív, amely mai napig a legjobb Sherlock Holmes-film, és Keaton pályájának egyik legkiemelkedőbb darabja. Az idén elhunyt Alain Delonra egyik klasszikusával, az 1970-es A vörös kör című Jean-Pierre Melville-krimivel emlékeznek a szervezők. Szintén vetítik az Oscar-díjas Kathryn Bigelow kultikus 1995-ös cyber-thrillerét, a Strange Days – A halál napját; valamint Abbas Kiarostami filmtörténeti jelentőségű Close Up című dokumentumfilmjét.
További információk és jegyek a BIFF weboldalán érhetőek el.
