Film

A Manderley-ház asszonya

  • - kg -
  • 2020. november 29.

Mikrofilm

Ismét lobog a tűz a kandallóban, már megint érzelmes, gótikus thrillerhez terítettek, csakúgy, mint ’40-ben Hitchcocknál.

Hitch nem kedvelte első hollywoodi filmjét, kínjai közismertek: amikor filmre vitte Daphne Du Maurier regényét, erősen fogott a cenzorok ollója, nem járta, hogy Manderley ura csak úgy megússza, így került egy véletlen női elesés a történetbe. Hitchcock nem igazán kedvelte a véletlen eséseket, ő maradt volna a megúszható gyilkosságnál. Nem maradhatott. De legalább a házvezetőnő vágyakozásából maradt valami, Mrs. Danvers epekedése Manderley halott úrnője iránt átment a cenzorokon. Tiszta sor, hogy ha a 2020-as feldolgozást a Vérturisták rendezőjére bízzák, akkor viszlát, jólnevelt félhomály, helló, alapos sötétség. Jöhet a műfaji őrület, a lendületes határfeszegetés – pajszerrel és humorral a bálteremben. Mi másért hívták volna Ben Wheatley-t Manderley-be, ha nem azért, hogy sáros bakancsát feltegye az ebédlőasztalra? Ja, majd pont nála fogják kosztümös szépelgéssel, egy teadélután izgalmai közepette elütni az időt a jólfésült sztárocskák?! És igen, Wheatley rögtön be is dobja az újítást! Lily James és Armie Hammer mint ágrólszakadt társalkodónő és búvalbélelt nemesúr olyan önképzőköri őszinteséggel lesznek egymásé, Kristin Scott Thomas pedig olyan jégkirálynős merevséggel vonul a birtokon, hogy ez csak poén lehet, fapofával előadott gonoszkodás mindennel, ami régi, poros és avítt. A megfelelő pillanatban majd lekerül az álarc, csak ki kell várni – nos, azóta is várunk.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.