Film

A Manderley-ház asszonya

  • - kg -
  • 2020. november 29.

Mikrofilm

Ismét lobog a tűz a kandallóban, már megint érzelmes, gótikus thrillerhez terítettek, csakúgy, mint ’40-ben Hitchcocknál.

Hitch nem kedvelte első hollywoodi filmjét, kínjai közismertek: amikor filmre vitte Daphne Du Maurier regényét, erősen fogott a cenzorok ollója, nem járta, hogy Manderley ura csak úgy megússza, így került egy véletlen női elesés a történetbe. Hitchcock nem igazán kedvelte a véletlen eséseket, ő maradt volna a megúszható gyilkosságnál. Nem maradhatott. De legalább a házvezetőnő vágyakozásából maradt valami, Mrs. Danvers epekedése Manderley halott úrnője iránt átment a cenzorokon. Tiszta sor, hogy ha a 2020-as feldolgozást a Vérturisták rendezőjére bízzák, akkor viszlát, jólnevelt félhomály, helló, alapos sötétség. Jöhet a műfaji őrület, a lendületes határfeszegetés – pajszerrel és humorral a bálteremben. Mi másért hívták volna Ben Wheatley-t Manderley-be, ha nem azért, hogy sáros bakancsát feltegye az ebédlőasztalra? Ja, majd pont nála fogják kosztümös szépelgéssel, egy teadélután izgalmai közepette elütni az időt a jólfésült sztárocskák?! És igen, Wheatley rögtön be is dobja az újítást! Lily James és Armie Hammer mint ágrólszakadt társalkodónő és búvalbélelt nemesúr olyan önképzőköri őszinteséggel lesznek egymásé, Kristin Scott Thomas pedig olyan jégkirálynős merevséggel vonul a birtokon, hogy ez csak poén lehet, fapofával előadott gonoszkodás mindennel, ami régi, poros és avítt. A megfelelő pillanatban majd lekerül az álarc, csak ki kell várni – nos, azóta is várunk.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.