A direkt társadalomkritika és a kortárs viszonyok kendőzetlen felboncolása nem kenyere a mai magyar filmnek sem (talán a Csak a szél, a Jupiter holdja vagy Az állampolgár tette utoljára), a magyar filmesek inkább maradnak a politikainak is érthető, kissé elemelt személyes történeteknél (Kojot, Fehér isten, Viharsarok, Délibáb, VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, satöbbi, satöbbi). Ezek a filmek inkább valami általános közérzetet közvetítenek, jól beazonosítható, de illékony aromákat arról, hogy milyen érzés ma Magyarországon élni. Ezek azok a magyar néző számára pállott, nyomasztóan ismerős zamatok, amik olyan vonzóak tudnak lenni a nyugati fesztiválközönségnek.
A Virágvölgy nem jó film, de valahogy magán viseli korunk lenyomatát. A lakótelepen unatkozó, femme fatale imázst építgető Bianka (Berényi Bianka) önmaga szórakoztatására elrabol egy csecsemőt. A kezdeti izgalom hamar elillan, haza pedig nem mehet a kislánnyal, így bóklászni kezd a városban, és belebotlik az enyhén értelmi sérült, fizikai munkás Laciba (Réti László), aki hazaviszi a munkásszállóra. Ezután együtt megszöknek egy lopott lakókocsiban, menekülve minden elől, a társadalmon kívülre. Csuja László első nagyjátékfilmjének egyik komoly hibája – ami paradox módon erénye is –, hogy minden súlyával a két amatőr főszereplőre nehezedik. Csuja deklaráltan a fogyatékkal élő emberek helyzetéről (is) akart szólni Magyarországon – ehhez választotta Réti László paralimpikont, és hozzá idomította a romlatlan Laci karakterét, aki ügyeskedő nagybátyja gyámsága alatt él (aki a segélyeket is felveszi utána), megfosztva az önálló döntéshozatal jogától. A férfi biztonságot és szeretetet hazudik neki, közben rabságban tartja. A lánnyal nehezebb azonosulni (a film be sem avat minket a múltjába), amit csak fokoz a különös, eszelős benyomást keltő Instagram-sztár Berényi Bianka játéka: Csujához hasonlóan sokan ellenállhatatlanul excentrikus, vonzóan destruktív tündért fognak látni az amatőr színésznőben, másokat viszont az őrületbe fognak kergetni a hol hadaró, hol nyávogva elnyújtott dikciói és teátrális pózai.
A film önmagát is leginkább road movie-ként definiálja, ami megenged némi strukturális szabadságot, ám Csuja a történet előrehaladtával egyre inkább kiengedi kezéből a gyeplőt, és behajítja a két kisugárzással ugyan rendelkező, de szakmai fegyelem híján lévő fiatal színész közé. A film néhol annyira álmodozó és meditatív, hogy a fordulatok és az akciók nem tudnak elegendő lendületet adni a valószínűtlen Bonnie és Clyde-történetnek.
Ami viszont sajátos ízt ad a Virágvölgynek, az az itt-ott megcsillanó abszurd humor (pl. a csirkés kergetőzés vagy a lakókocsiba besurranó és a pocakos tulajdonos sörét megivó Bianka jelenete) és annak a szürke, ragadós kilátástalanságnak a rögzítése, ami Csuja filmjét inkább az Egy nyár Mónikával c. Bergman-filmhez teszi hasonlatossá, mint a Bonnie és Clyde-hoz.
A Virágvölgy hiába szerelmesedik bele néha önnön coolságába, punkos-virágkoszorús felszíne alatt azért mégiscsak felsejlik a keserűség: Lacit és Biankát is magára hagyta a társadalom, sőt a családjuk is. Szolidaritással csak pillanatokra találkoznak, ezért egymásba kapaszkodnak, de tulajdonképpen egymásnak is végig idegenek maradnak. Lacit megbabonázza Bianka impulzivitása és sötét energiája, de nem tud lépést tartani vele, a lánynak viszont rejtély a fiú ösztönös jósága és kötelességtudata. Szinte törvényszerű, hogy végül ráun a lakókocsinyi térbe szorított életre, és megszökik, így viszont a fiú világba vetett bizalmát is megrendíti. Biankában Mónika éhségét és szabadságvágyát látjuk viszont (Harriet Andersson színészi fegyelme nélkül), mely nem kímél sem férfit, sem gyermeket. Ám az ő esetében inkább az a néző érzése, hogy őt már megrontotta a magyar társadalom testvériességre való képtelensége: nem a korlátok elől menekül, hanem a szabadon választott, megélt kötődéstől.
Az egyenetlen, sokszor irritálóan csinált film felett ott lebeg a nyugtalanító üzenet – mi az értelme beleszületni egy világba, ahol csak kézről kézre adnak, ha mindenütt nem kívánt gyermek vagy? A Virágvölgy valódi főszereplője a sokatmondóan névtelen kisbaba, aki előtt két út áll: vagy lemond a szolidaritásról, mint Bianka, vagy jóságos, szent őrültként kitart ideig-óráig, mint Laci. De mi lesz velünk, ha majd a szentek is feladják?
Bacsadi Zsófia
Forgalmazza az ELF Pictures
