Film

A névtelen baba

Csuja László: Virágvölgy

Mikrofilm

A magyar filmtörténetben nem példa nélküli, hogy úgy beszélünk társadalmunk nyavalyáiról, hogy közben kicsit visszahúzódunk a privátszférába, egy kicsit allegorizálunk vagy egy másik korba helyezve kritizáljuk azt, ami igazából most van.

A direkt társadalomkritika és a kortárs viszonyok kendőzetlen felboncolása nem kenyere a mai magyar filmnek sem (talán a Csak a szél, a Jupiter holdja vagy Az állampolgár tette utoljára), a magyar filmesek inkább maradnak a politikainak is érthető, kissé elemelt személyes történeteknél (Kojot, Fehér isten, Viharsarok, Délibáb, VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, satöbbi, satöbbi). Ezek a filmek inkább valami általános közérzetet közvetítenek, jól beazonosítható, de illékony aromákat arról, hogy milyen érzés ma Magyarországon élni. Ezek azok a magyar néző számára pállott, nyomasztóan ismerős zamatok, amik olyan vonzóak tudnak lenni a nyugati fesztiválközönségnek.

A Virágvölgy nem jó film, de valahogy magán viseli korunk lenyomatát. A lakótelepen unatkozó, femme fatale imázst építgető Bianka (Berényi Bianka) önmaga szórakoztatására elrabol egy csecsemőt. A kezdeti izgalom hamar elillan, haza pedig nem mehet a kislánnyal, így bóklászni kezd a városban, és belebotlik az enyhén értelmi sérült, fizikai munkás Laciba (Réti László), aki hazaviszi a munkásszállóra. Ezután együtt megszöknek egy lopott lakókocsiban, menekülve minden elől, a társadalmon kívülre. Csuja László első nagyjátékfilmjének egyik komoly hibája – ami paradox módon erénye is –, hogy minden súlyával a két amatőr főszereplőre nehezedik. Csuja deklaráltan a fogyatékkal élő emberek helyzetéről (is) akart szólni Magyarországon – ehhez választotta Réti László paralimpikont, és hozzá idomította a romlatlan Laci karakterét, aki ügyeskedő nagybátyja gyámsága alatt él (aki a segélyeket is felveszi utána), megfosztva az önálló döntéshozatal jogától. A férfi biztonságot és szeretetet hazudik neki, közben rabságban tartja. A lánnyal nehezebb azonosulni (a film be sem avat minket a múltjába), amit csak fokoz a különös, eszelős benyomást keltő Instagram-sztár Berényi Bianka játéka: Csujához hasonlóan sokan ellenállhatatlanul excentrikus, vonzóan destruktív tündért fognak látni az amatőr színésznőben, másokat viszont az őrületbe fognak kergetni a hol hadaró, hol nyávogva elnyújtott dikciói és teátrális pózai.

A film önmagát is leginkább road movie-ként definiálja, ami megenged némi strukturális szabadságot, ám Csuja a történet előrehaladtával egyre inkább kiengedi kezéből a gyeplőt, és behajítja a két kisugárzással ugyan rendelkező, de szakmai fegyelem híján lévő fiatal színész közé. A film néhol annyira álmodozó és meditatív, hogy a fordulatok és az akciók nem tudnak elegendő lendületet adni a valószínűtlen Bonnie és Clyde-történetnek.

Ami viszont sajátos ízt ad a Virágvölgynek, az az itt-ott megcsillanó abszurd humor (pl. a csirkés kergetőzés vagy a lakókocsiba besurranó és a pocakos tulajdonos sörét megivó Bianka jelenete) és annak a szürke, ragadós kilátástalanságnak a rögzítése, ami Csuja filmjét inkább az Egy nyár Mónikával c. Bergman-filmhez teszi hasonlatossá, mint a Bonnie és Clyde-hoz.

A Virágvölgy hiába szerelmesedik bele néha önnön coolságába, punkos-virágkoszorús felszíne alatt azért mégiscsak felsejlik a keserűség: Lacit és Biankát is magára hagyta a társadalom, sőt a családjuk is. Szolidaritással csak pillanatokra találkoznak, ezért egymásba kapaszkodnak, de tulajdonképpen egymásnak is végig idegenek maradnak. Lacit megbabonázza Bianka impulzivitása és sötét energiája, de nem tud lépést tartani vele, a lánynak viszont rejtély a fiú ösztönös jósága és kötelességtudata. Szinte törvényszerű, hogy végül ráun a lakókocsinyi térbe szorított életre, és megszökik, így viszont a fiú világba vetett bizalmát is megrendíti. Biankában Mónika éhségét és szabadságvágyát látjuk viszont (Harriet Andersson színészi fegyelme nélkül), mely nem kímél sem férfit, sem gyermeket. Ám az ő esetében inkább az a néző érzése, hogy őt már megrontotta a magyar társadalom testvériességre való képtelensége: nem a korlátok elől menekül, hanem a szabadon választott, megélt kötődéstől.

Az egyenetlen, sokszor irritálóan csinált film felett ott lebeg a nyugtalanító üzenet – mi az értelme beleszületni egy világba, ahol csak kézről kézre adnak, ha mindenütt nem kívánt gyermek vagy? A Virágvölgy valódi főszereplője a sokatmondóan névtelen kisbaba, aki előtt két út áll: vagy lemond a szolidaritásról, mint Bianka, vagy jóságos, szent őrültként kitart ideig-óráig, mint Laci. De mi lesz velünk, ha majd a szentek is feladják?

Bacsadi Zsófia

Forgalmazza az ELF Pictures

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.