A Rocky folyatásában a valódi harc a színfalak mögött zajlik

  • narancs.hu
  • 2022. augusztus 4.

Mikrofilm

Összecsapott Sylvester Stallone és a film producere, de Dolph Lundgren közbelépett.

Sylvester Stallone továbbra is úgy tekint a Rocky-sorozatra, mind a saját gyermekére – ami nem is csoda, hiszen ez tette valódi sztárrá, és nem mellesleg Oscar-jelöltté. Az 1977-es film, melynek főszereplője és forgatókönyvírója is volt, többek között a Taxisofőr elől nyerte el a legjobb film díját, és egy sikeres franchise-t is elindított: 1979-ben jött a folytatás, majd az 1990-es ötödik részig meg sem állt a sorozat. 2006-ban aztán a színész megrázta magát és elkészítette a Rocky Balboát, ami valódi Stallone-reneszánszot indított be: pár éven belül leporolta másik ikonikus karakterét, a Rambót, majd The Expendables – A feláldozhatók címen újabb, sorozattá avanzsáló akciófilmet készített.

A Rocky és maga Stallone is a franchise spin-offjában, a 2015-ös Creed – Apollo fiában ért fel újra a csúcsra: Ryan Coogler filmjét a kritika éltette, a közönség szerette, Stallonét pedig több mint 30 évvel az eredeti után ugyanannak a figurának az eljátszásáért ismét Oscarra jelölték, ezúttal a mellékszereplő kategóriában. Három évvel később a Creed is megkapta a folytatását, jövőre pedig már a harmadik rész érkezik, időközben azonban egy újabb Rocky-szál is elindult: Drago címmel spin-offot kapott a spin-off. A tervezett film a Dolph Lundgren Ivan Dragójáról és annak fiáról szól majd. A karakter először az 1985-ös Rocky IV-ben tűnt fel, majd felbukkant a Creed 2-ben is.

A Drago a jelek szerint azonban nem megy olyan simán, mint a Creed: Stallone egy azóta törölt Instagram-bejegyzésben fakadt ki a sorozat producerére, Irwin Winklerre, aki egyszerűen kihagyta őt a projektből. Hiába maga Stallone alkotta meg a sorozatot és Rocky karakterét, a korábban Hollywoodra jellemző módon a jogok felett mégsem ő rendelkezhet, hanem a film producere. „MÉG EGYSZER, SZÁNALMAS 94 éves PRODUCER és AZ Ő ÖNZŐ, SEMMIREKELLŐ FIA, ismét leszedegeti, ami egy másik csodálatos karakter CSONTJÁN MARADT” – szólt a posztja. Hozzátette: ha rajta múlna, soha nem engedte volna, hogy a kapzsiság jegyében így kizsigereljék a szériát; ami már csak azért is érdekes, mert ő maga hat filmben és két spin-offban játszott közre.

Meglepő módon nem más lépett közbe Stallone érdekében, mint a korábban a rosszfiút alakító Dolph Lundgren: közleményében azt írta, a Dragonak egyelőre se jóváhagyott forgatókönyve, se rendezője, sem pedig egyéb megkötött szerződése nincsen, ő maga pedig meg volt győződve róla, hogy Stallone valamilyen formában – színészként vagy producerként – részt vesz a projektben. Úgy fogalmazott: kapcsolatban áll Mr. Balboával – azaz Stallonéval –, úgyhogy a rajongók lazíthatnak. Ez alapján várhatóan sikerül megegyezniük, így tovább folytatódhat a soha véget nem érő franchise.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.