A színészeknél az Élősködők, a producereknél az 1917 a menő

  • Szabó Ádám
  • 2020. január 25.

Mikrofilm

Még mindig nyílt a verseny az Oscarért.

Ahogy közeledünk a február 10-i Oscar gálához, úgy tisztul a kép, ki is a legesélyesebb a fődíjra. Ugyanis az Oscar legnagyobb előrejelzőinek számító céhes elismerések közül kettőt is átadtak a napokban.

A legnagyobb ilyen jellegű szervezetnek számító Színészek Céhe (SAG) saját díjaival le is zárta a színészek közötti versenyfutást: Renée Zellweger (Judy), Joaquin Phoenix (Joker), Laura Dern (Házassági történet) és Brad Pitt (Volt egyszer egy... Hollywood) győztek – nagyon nagy csodának kellene történnie, hogy ne ők kapják meg végül az Oscart.

Az SAG fődíját azonban nagy meglepetésre az Élősködők vitte haza - korábban idegennyelvű film soha nem nyert, jelölést is csak Az élet szépnek sikerült szereznie 1998-ban. Mivel az SAG tagjai nemcsak sokan vannak, de többségük az Oscarra is szavaz, ez a díj elég jó előrejelzőnek számít. 1995 óta mindössze három olyan film volt, ami SAG-jelölés nélkül nyerte el a Legjobb film Oscarját – ebből kettő épp az elmúlt két évben (Zöld könyv, A víz érintése).

Az Oscaron érhet csúcsra a dél-koreai sikerfilm

Idegennyelvű mozi még soha nem nyerte meg a Legjobb film Oscarját - talán most? „ Amint legyőzi valaki a felirat jelentette kétcentis akadályt, rengeteg csodálatos filmmel találkozhat " - nyilatkozta filmje Golden Globe-győzelme után Bong Joon-ho, stílusosan koreaiul.

Az Élősködők ráadásul múlt héten a vágóktól is elhozta az ACE Eddie-re keresztelt fődíjat. A vágás egy eléggé sajátos kategória, ez valószínűleg azért van, mert laikusént nehéz megállapítani, egy film ritmusa vagy stílusa mennyiben köszönhető a vágónak, és mennyiben a rendezőnek.

Az operatőröknél tudjuk értékelni a szép beállításokat, a forgatókönyvíróknál a jó párbeszédet és az érdekes sztorikat – a vágóknál nehéz ilyen kiugró elemeket találni. Jó film viszont nincs jó vágás nélkül – az Oscar története során mindössze 10 film tudott győzni a főkategóriában vágói jelölés nélkül. A legutóbbi az a Birdman volt, amelynek fő truvája épp az volt, hogy látszólag vágás nélkül készült. Ugyanez a helyzet az 1917-tel, ami szintén nem kapott vágói jelölést.

A producerek céhe azonban Sam Mendes háborús moziját díjazta, ami a Golden Globe-fődíjjal együtt már elég nagy fegyverténynek számít. A Zöld könyv tavaly pont ugyanezekkel az elismerésekkel kikövezve menetelt el az Oscarig. Az 1917 elég későn startolt a díjszezonban, ezért sokan alábecsülték – most már azonban látszik, hogy ez az a film, ami az Élősködők mellett az Oscar legnagyobb esélyese.

Az ír-t bár mindenki szerette, de minden kategóriában valahol a második-harmadik helyen tanyázik, ráadásul az a Netflix forgalmazza, aki miatt a Roma is elhasalt tavaly; a Volt egyszer egy... Hollywood-ot pedig hiába jelölték 10 Oscarra, a vágásért nem szerzett nominációt – és neki nincs olyan mentsége erre, mint a Birdmannek vagy az 1917-nek.

Jövő héten a rendezők is odaítélik saját kis elismeréseiket – ha a dél-koreai mozi, vagy a háborús eposz nyer, valószínűleg az Oscart is elviszi majd. Ha viszont Scorsese vagy Tarantino győz, az ismét megkeveri a lapokat.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.