Interjú

„Arra ébredtem Idahóban”

Matthew McConaughey filmsztár

Mikrofilm

Zöldlámpa címmel nemrég jelent meg a memoárja – magyarul is. Az Oscar-díjas színésszel telefonon beszélgettünk az élete elmúlt 51 évének kalandos epizódjairól.

Magyar Narancs: Elvonult a sivatagba, és 52 napig ott is maradt, hogy megírja a memoárját. Se áram, se semmi – így jellemezte a helyet. Ez úgy hangzik, mintha egy filmből volna. Hol lakott?

Matthew McConaughey: Ne valami nagy helyet képzeljen el. Egy kis hálószoba, és ennyi. Volt, hogy éjszakánként a tűz mellett melegedtünk. Napközben szerencsére elviselhető volt a forróság. Kellő mennyiségű vízzel és élelemmel érkeztem, vittem takarót és ruhát. Nem messze tőlem volt egy forrás, az lett a privát medencém. Távol akartam tartani magam az internettől, nem akartam telefont, nem akartam érintkezni a külvilággal, ezért sem akartam áramot. A naplóim voltak csak velem, azt akartam, hogy az elmúlt 50 évem írásos lenyomata legyen a szórakozásom egyedüli forrása.

MN: A könyvében futólag említi, hogy egyszer Mexikóban kipróbálta a peyote-t, egy ketrecben egy hegyi oroszlánnal. Hogy került ön és egy oroszlán egy ketrecbe?

MM: A peyote az oroszlán előtt volt, egy sámán társaságában, napfelkeltekor. Egy jó ötmérföldes sétát tettünk fel, a hegytetőre. Még aznap délelőtt leereszkedtünk, akkor jött az oroszlán a ketrecben. A sámáné volt, egy hegyi oroszlán. Először a ketrecen kívülről figyeltem az állatot, igyekeztem ráhangolódni a frekvenciájára. Aztán szép lassan benyitottam, és leültem a vele szemközti sarokba. Az oroszlán fel-alá járkált a másik oldalon. Két és fél óra telhetett el így, aztán egyszer csak lassú léptekkel odajött hozzám, és mellém feküdt.

MN: Az oroszlánkaland vagy az első filmje, a Tökéletlen idők forgatása volt félelmetesebb?

MM: A hegyi oroszlán ijesztőbb volt. A Tökéletlen idők az első szerepem volt, az első forgatási napom elég idegesen is telt, félni azonban nem féltem. Talán azért sem, mert filmiskolába jártam, tudtam, mi merre van egy forgatáson, ki mit csinál a stábban. Nem jöttem zavarba.

MN: Wooderson szerepében rögtön sikerült is egy improvizált mondattal beírnia magát a filmtörténetbe: az „alright, alright, alright” ott van a leglazább filmes dumák között. Lefordítaná, valójában mit is fednek e szavak?

MM: Muzikális mondat, igenlő mondat, jó érzés kimondani. Valami coolt, valami jó hírt jelent, legalábbis úgy, ahogy Wooderson mondja, és ahogy azóta is sokan utánozzák. Ha egy hely „alright, alright, alright”, akkor ott a helyed… Hallotta ezt a sípoló hangot a háttérből? Na, ez épp egy „alright, alright, alright” pillanat! A tűzjelző volt, de semmi komoly, csak a lányom süt bacont. A Tökéletlen időkben szinte az egész szerepem improvizálás volt, a híressé vált mondat is, és közben még csak nem is látszom, Wooderson az autójában ül, de képen kívül, amikor elhagyja a száját az alright, alright, alright. Ez a bemutatkozó szövege. Egy ikonikussá lett figura első megszólalása egy ikonikussá lett filmben – ezért maradt meg a köztudatban.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.