Interjú

„Arra ébredtem Idahóban”

Matthew McConaughey filmsztár

Mikrofilm

Zöldlámpa címmel nemrég jelent meg a memoárja – magyarul is. Az Oscar-díjas színésszel telefonon beszélgettünk az élete elmúlt 51 évének kalandos epizódjairól.

Magyar Narancs: Elvonult a sivatagba, és 52 napig ott is maradt, hogy megírja a memoárját. Se áram, se semmi – így jellemezte a helyet. Ez úgy hangzik, mintha egy filmből volna. Hol lakott?

Matthew McConaughey: Ne valami nagy helyet képzeljen el. Egy kis hálószoba, és ennyi. Volt, hogy éjszakánként a tűz mellett melegedtünk. Napközben szerencsére elviselhető volt a forróság. Kellő mennyiségű vízzel és élelemmel érkeztem, vittem takarót és ruhát. Nem messze tőlem volt egy forrás, az lett a privát medencém. Távol akartam tartani magam az internettől, nem akartam telefont, nem akartam érintkezni a külvilággal, ezért sem akartam áramot. A naplóim voltak csak velem, azt akartam, hogy az elmúlt 50 évem írásos lenyomata legyen a szórakozásom egyedüli forrása.

MN: A könyvében futólag említi, hogy egyszer Mexikóban kipróbálta a peyote-t, egy ketrecben egy hegyi oroszlánnal. Hogy került ön és egy oroszlán egy ketrecbe?

MM: A peyote az oroszlán előtt volt, egy sámán társaságában, napfelkeltekor. Egy jó ötmérföldes sétát tettünk fel, a hegytetőre. Még aznap délelőtt leereszkedtünk, akkor jött az oroszlán a ketrecben. A sámáné volt, egy hegyi oroszlán. Először a ketrecen kívülről figyeltem az állatot, igyekeztem ráhangolódni a frekvenciájára. Aztán szép lassan benyitottam, és leültem a vele szemközti sarokba. Az oroszlán fel-alá járkált a másik oldalon. Két és fél óra telhetett el így, aztán egyszer csak lassú léptekkel odajött hozzám, és mellém feküdt.

MN: Az oroszlánkaland vagy az első filmje, a Tökéletlen idők forgatása volt félelmetesebb?

MM: A hegyi oroszlán ijesztőbb volt. A Tökéletlen idők az első szerepem volt, az első forgatási napom elég idegesen is telt, félni azonban nem féltem. Talán azért sem, mert filmiskolába jártam, tudtam, mi merre van egy forgatáson, ki mit csinál a stábban. Nem jöttem zavarba.

MN: Wooderson szerepében rögtön sikerült is egy improvizált mondattal beírnia magát a filmtörténetbe: az „alright, alright, alright” ott van a leglazább filmes dumák között. Lefordítaná, valójában mit is fednek e szavak?

MM: Muzikális mondat, igenlő mondat, jó érzés kimondani. Valami coolt, valami jó hírt jelent, legalábbis úgy, ahogy Wooderson mondja, és ahogy azóta is sokan utánozzák. Ha egy hely „alright, alright, alright”, akkor ott a helyed… Hallotta ezt a sípoló hangot a háttérből? Na, ez épp egy „alright, alright, alright” pillanat! A tűzjelző volt, de semmi komoly, csak a lányom süt bacont. A Tökéletlen időkben szinte az egész szerepem improvizálás volt, a híressé vált mondat is, és közben még csak nem is látszom, Wooderson az autójában ül, de képen kívül, amikor elhagyja a száját az alright, alright, alright. Ez a bemutatkozó szövege. Egy ikonikussá lett figura első megszólalása egy ikonikussá lett filmben – ezért maradt meg a köztudatban.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk