Interjú

„Arra ébredtem Idahóban”

Matthew McConaughey filmsztár

Mikrofilm

Zöldlámpa címmel nemrég jelent meg a memoárja – magyarul is. Az Oscar-díjas színésszel telefonon beszélgettünk az élete elmúlt 51 évének kalandos epizódjairól.

Magyar Narancs: Elvonult a sivatagba, és 52 napig ott is maradt, hogy megírja a memoárját. Se áram, se semmi – így jellemezte a helyet. Ez úgy hangzik, mintha egy filmből volna. Hol lakott?

Matthew McConaughey: Ne valami nagy helyet képzeljen el. Egy kis hálószoba, és ennyi. Volt, hogy éjszakánként a tűz mellett melegedtünk. Napközben szerencsére elviselhető volt a forróság. Kellő mennyiségű vízzel és élelemmel érkeztem, vittem takarót és ruhát. Nem messze tőlem volt egy forrás, az lett a privát medencém. Távol akartam tartani magam az internettől, nem akartam telefont, nem akartam érintkezni a külvilággal, ezért sem akartam áramot. A naplóim voltak csak velem, azt akartam, hogy az elmúlt 50 évem írásos lenyomata legyen a szórakozásom egyedüli forrása.

MN: A könyvében futólag említi, hogy egyszer Mexikóban kipróbálta a peyote-t, egy ketrecben egy hegyi oroszlánnal. Hogy került ön és egy oroszlán egy ketrecbe?

MM: A peyote az oroszlán előtt volt, egy sámán társaságában, napfelkeltekor. Egy jó ötmérföldes sétát tettünk fel, a hegytetőre. Még aznap délelőtt leereszkedtünk, akkor jött az oroszlán a ketrecben. A sámáné volt, egy hegyi oroszlán. Először a ketrecen kívülről figyeltem az állatot, igyekeztem ráhangolódni a frekvenciájára. Aztán szép lassan benyitottam, és leültem a vele szemközti sarokba. Az oroszlán fel-alá járkált a másik oldalon. Két és fél óra telhetett el így, aztán egyszer csak lassú léptekkel odajött hozzám, és mellém feküdt.

MN: Az oroszlánkaland vagy az első filmje, a Tökéletlen idők forgatása volt félelmetesebb?

MM: A hegyi oroszlán ijesztőbb volt. A Tökéletlen idők az első szerepem volt, az első forgatási napom elég idegesen is telt, félni azonban nem féltem. Talán azért sem, mert filmiskolába jártam, tudtam, mi merre van egy forgatáson, ki mit csinál a stábban. Nem jöttem zavarba.

MN: Wooderson szerepében rögtön sikerült is egy improvizált mondattal beírnia magát a filmtörténetbe: az „alright, alright, alright” ott van a leglazább filmes dumák között. Lefordítaná, valójában mit is fednek e szavak?

MM: Muzikális mondat, igenlő mondat, jó érzés kimondani. Valami coolt, valami jó hírt jelent, legalábbis úgy, ahogy Wooderson mondja, és ahogy azóta is sokan utánozzák. Ha egy hely „alright, alright, alright”, akkor ott a helyed… Hallotta ezt a sípoló hangot a háttérből? Na, ez épp egy „alright, alright, alright” pillanat! A tűzjelző volt, de semmi komoly, csak a lányom süt bacont. A Tökéletlen időkben szinte az egész szerepem improvizálás volt, a híressé vált mondat is, és közben még csak nem is látszom, Wooderson az autójában ül, de képen kívül, amikor elhagyja a száját az alright, alright, alright. Ez a bemutatkozó szövege. Egy ikonikussá lett figura első megszólalása egy ikonikussá lett filmben – ezért maradt meg a köztudatban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.