Hogy mást ne mondjunk, Mr. Sztupa és Mr. Troché feliratú szék – fakeretes, összecsukható, jellegzetes holmi – várta őket a forgatásokon, ami elég nyilvánvalóan jelzett valamiféle rangot, egyfajta státusbéliséget. A hős kellemes fiatalember volt, bár fegyvert hordott magánál, még akkor is, amikor munkába ment, ami arrafelé sem volt megszokott egy olcsó westernek tucatjaiban tündöklő színésztől.
Néhányan féltek is tőle a stábjában; néha furcsa kitörései voltak. Azt már kevesebben látták, hogy rendszeresen riad fel sikoltozva álmában… tipikus esete a poszttraumás stressz szindrómának, csak akkor még nem ismerték ezt, háborús fáradtság volt a hivatalos orvosi neve.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
