Hogy mást ne mondjunk, Mr. Sztupa és Mr. Troché feliratú szék – fakeretes, összecsukható, jellegzetes holmi – várta őket a forgatásokon, ami elég nyilvánvalóan jelzett valamiféle rangot, egyfajta státusbéliséget. A hős kellemes fiatalember volt, bár fegyvert hordott magánál, még akkor is, amikor munkába ment, ami arrafelé sem volt megszokott egy olcsó westernek tucatjaiban tündöklő színésztől.
Néhányan féltek is tőle a stábjában; néha furcsa kitörései voltak. Azt már kevesebben látták, hogy rendszeresen riad fel sikoltozva álmában… tipikus esete a poszttraumás stressz szindrómának, csak akkor még nem ismerték ezt, háborús fáradtság volt a hivatalos orvosi neve.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
