Mikrofilm

Most, hogy mindenki jól bepánikolt azon, hogy a Tinder algoritmusai megölik a szerelmet (miközben egyre több kapcsolat szövődik társkereső appok útján és egyre elfogadottabb módja ez a randizásnak), a sci-fi sorozatok is beszálltak a nagy aggódásba.

A polipok fura teremtmények: három szívük van, a vérük kék, képesek kinyitni egy gyerekbiztos kupakot is és több mint 300 fajtájuk létezik.

Nico Walker sokat dicsért regényének (nálunk Kopasz címmel olvasható) filmváltozata a maga nemében hibátlan mű.

Az olasz filmes cenzúratörvénynek számos nagyszerű film esett az áldozatául, köztük Az utolsó tangó Párizsban. 

Úgy tűnik, ha kinyitnak a filmszínházak, és van is mit nézni, az emberek lassan visszatérnek a mozikba a tengerentúlon.

Úgy tűnik, a feleknek sikerült megegyeznie egymással. 

A kivégzőosztag minden idők egyik leghátborzongatóbb "csínyét" mutatja be: Kim Dzsongun testvérének meggyilkolását.

Ez után a minden részletet pró és kontra, lenyűgöző alapossággal számba vevő és kontextusba helyező dokusorozat után (4 óra tömény adatközlés és vallomás!) csak Woody Allen legelvakultabb hívőinek marad kétségük afelől, hogy az ikonikus rendező vajon tényleg abuzálta-e az eset időpontjában mindössze 7 éves fogadott lányát.

A fűz egyebek közt az élet, a termékenység fája, de a rontás, a boszorkányok és a halál fája is.

A lány szegény virágárus, aki bollywoodi filmeken ábrándozva igyekszik egér­utat nyerni a csúnya realitás elől, amíg arra vár, hogy őt is megmentse egy izmos herceg.