Tévésorozat

Szívügyek

Charité

Mikrofilm

Van valami borzongató varázsuk a történelmi kórházsorozatoknak. Az utolsó ilyen talán Steven Soderbergh A sebésze volt, amely a New York-i Knickerbocker kórház vérrel és ópiummal átitatott első évtizedeit taglalja.

Egyfelől lenyűgöző, másrészt viszont dermesztő látni az orvostudomány fejlődésének kezdeteit, hogyan kockáztattak a kor szakemberei mai szemmel életveszélyesnek tetsző beavatkozásokat, és éreztek rá ösztönösen tudományos módszerekkel még alátámaszthatatlan igazságokra. A sebész elengedhetetlen velejárója volt a faji, nemi feszültségek boncolgatása, a professzionális hübrisz és a szerhasználat veszélyeinek ábrázolása – ezek tekintetében a német gyártású Charité sem marad el mögötte.

A sebész valódi főszereplője is egy patinás intézmény volt, a Knickerbocker aurája nagyban hozzájárult a sorozat szagolható-harapható miliőjének megteremtéséhez. A mai napig működő (itt kezelték legutóbb a megmérgezett Navalnijt) Charité sincs híján a hangulatos, sötét és tiszteletet parancsoló enteriőröknek, de radikalizmusban a sorozat elmarad amerikai rokonától. Lassabban és kissé konvencionálisabban építkezik, abban pedig rendkívül hasonlít a modern kórházsorozatokra, hogy a hangsúly az orvostudomány művelésének fortélyairól hamar átkerül az érzelmi síkra. A német széria első évada 1888-ban kezdődik, és hamar világossá teszi, hogy komoly szándékai vannak: egymással párhuzamosan mutatná be a korszak társadalmi változásait és a sok tekintetben még primitív orvostudomány ugrásszerű fejlődését.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.