Egyfelől lenyűgöző, másrészt viszont dermesztő látni az orvostudomány fejlődésének kezdeteit, hogyan kockáztattak a kor szakemberei mai szemmel életveszélyesnek tetsző beavatkozásokat, és éreztek rá ösztönösen tudományos módszerekkel még alátámaszthatatlan igazságokra. A sebész elengedhetetlen velejárója volt a faji, nemi feszültségek boncolgatása, a professzionális hübrisz és a szerhasználat veszélyeinek ábrázolása – ezek tekintetében a német gyártású Charité sem marad el mögötte.
A sebész valódi főszereplője is egy patinás intézmény volt, a Knickerbocker aurája nagyban hozzájárult a sorozat szagolható-harapható miliőjének megteremtéséhez. A mai napig működő (itt kezelték legutóbb a megmérgezett Navalnijt) Charité sincs híján a hangulatos, sötét és tiszteletet parancsoló enteriőröknek, de radikalizmusban a sorozat elmarad amerikai rokonától. Lassabban és kissé konvencionálisabban építkezik, abban pedig rendkívül hasonlít a modern kórházsorozatokra, hogy a hangsúly az orvostudomány művelésének fortélyairól hamar átkerül az érzelmi síkra. A német széria első évada 1888-ban kezdődik, és hamar világossá teszi, hogy komoly szándékai vannak: egymással párhuzamosan mutatná be a korszak társadalmi változásait és a sok tekintetben még primitív orvostudomány ugrásszerű fejlődését.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
