Bárhogy is alakul az idei díjátadó, egészen biztosan bekerül a történelemkönyvekbe: az életünkhöz hasonlóan a pandémia a filmipart, és azzal együtt a teljes díjszezont is a feje tetejére állította. A mozik nagy része az elmúlt hónapokban zárva tartott, a sikerre és díjra ítélt filmek bemutatóját elhalasztották, miközben tovább folytatódott a streamingszolgáltatók térnyerése.
Az Oscarra esélyes filmek jelentős része mögött is a streamingszolgáltatók állnak – ráadásul az Akadémia a fertőzésre való tekintettel lehetőséget adott a tagoknak, hogy otthonról streamelve nézhessék meg az összes jelölt filmet –, ennek ellenére
talán még soha nem fordult elő a díj történetében, hogy ilyen „ismeretlen” filmek versengjenek az elismerésért.
A jelöltek többségét az átlagemberek egészen biztos, hogy nem látták: az elmúlt évekhez képest sehol egy zsánerfilm (mint az 1917, Bohém rapszódia); egy képregénymozi (Joker; Fekete párduc), egy szélesebb közönséghez eljutó, szívhez szóló függetlenfilm (Lady Bird; Szólíts a neveden), vagy egy kritikusok által is szeretett popcornmozi (Az aszfalt királyai, Érkezés). A chicagói 7-ek tárgyalása (Netflix) vagy A metál csendje (Amazon Prime) bemutatásuk után pillanatok alatt eltűntek a streamingszolgáltatók feneketlen tartalomtengerében, míg az olyan jelöltek, mint a Minari vagy a The Father a limitált premierjük miatt nem is érhettek el tömegekhez.
A megváltozott mozis helyzetnek persze akadnak előnyei is: végre nem a marketing, a puccpartik és a megvásárolt hirdetések száma a döntő, hanem tényleg maguk a filmek. Az idei Oscar legnagyobb esélyese immár hosszú hónapok óta A nomádok földje, és bár nem mindig jó ómen hamar a verseny élére állni, Chloé Zhao mozija ezt is megúszta – bár őt magát saját szülőhazájában, Kínában szabályosan kiutálták egy korábbi kijelentése miatt. Ha a Legjobb film és rendező kategóriát tekintve eldöntöttnek látszik is a verseny, üdítő módon a színészeknél akadnak még kérdések. Az pedig már-már hagyományosnak mondható, hogy a nemzetközi filmek, dokuk és rövidfilmek nemcsak nagyobb versenyt, de talán izgalmasabb alkotásokat is tartogatnak, mint a főkategória.
LEGJOBB FILM
A chicagói 7-ek tárgyalása az eddig forgatókönyvíróként ismert (ilyen minőségében pedig Oscar-díjas) Aaron Sorkin második filmje rendezőként: a tőle megszokott módon elképesztően okos szócunamival mutatja be annak a 7 embernek a történetét, akik a legkülönbözőbb ideológiai háttérből érkezve összefogtak, és tüntetést szerveztek a 68-as demokrata konvenció idején, mindezért pedig bíróság előtt kellett felelniük. A mozi legnagyobb erőssége a forgatókönyv mellett az elképesztő szereplőgárdája, de maga Sorkin is megérdemli az elismerést, hiszen filmje nemcsak pörgős, de megindító és drámai is – ráadásul az Egyesült Államok mellett hazánk számára is tartogat mondanivalót az összefogás erejéről.
A metál csendje a kategória egyik meglepetése, hiszen tipikusan az a visszafogott, szereplőcentrikus dráma, amelynek csak a színészeit szokás jelölni. A főszerepet alakító Riz Ahmed valóban elképesztő, a film azonban több, mint egyszerű jutalomjáték: egy hallását elvesztő dobos történetén keresztül mutatja be egy kapcsolat széthullását, és azt, mennyire fájdalmas is az elengedés.
A nomádok földjében egy mindenét elvesztő asszony kanosszajárását követhetjük nyomon – ám a film ereje abban rejlik, hogy nem süllyed bele a szociodrámák könnyfakasztó pocsolyájába, és testközelből mutatja meg, hogy a filmben ábrázolt nomádoknak bár hagyományos értelemben szinte semmijük sincs, életük sok szempontból mégis gazdagabb, mint a legtöbbeké.
A Judas and the Black Messiah a kategória talán legnépszerűbb darabja – abban az értelemben, hogy talán ez áll legközelebb a nagyközönség ízléséhez. Mégis, hiányzik belőle a BlacKkKlansman tökössége, vagy épp a Straight Outta Compton stílusa és vagánysága. Shaka King mozija így megmarad középutas történelmi drámának, mely erős színészi alakításokkal, ám emlékezetes megoldások nélkül mutatja be, hogyan épült be Bill O’Neal az FBI ügynökeként a Fekete párducok közé.
A Mank-ot (kritikánk) sokáig az idei verseny egyik legnagyobb esélyesének gondolták – egészen addig, míg be nem mutatták. David Fincher 2003-ban elhunyt édesapja szkriptjét adaptálta vászonra – az Aranypolgár forgatókönyvét jegyző Herman J. Mankiewicz szenvedéseit bemutató mozi technikai értelemben igazi csoda, csak épp a bámulatos látványvilág alatt elvész a szíve és lelke.
A Minari (kritikánk) a Golden Globe-on még azzal okozott botrányt, hogy a díjat odaítélő szervezet szerint a film nem elég amerikai, ugyanis egy koreai család hétköznapjait mutatja be – mára már az a konszenzus, hogy ennél amerikaibb film aligha készült a közelmúltban. Lee Isaac Chung önéletrajzi ihletésű, érzékeny mozija egyszerre édesbús nosztalgia a gyerekkorról, erőteljes dráma a családi összetartás erejéről és elmélkedés a Nagy Amerikai Álomról.
A The Father-ban (kritikánk) Anthony Hopkins élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja a demenciában szenvedő főhős szerepében. Már önmagában ez is elég lenne egy maradandó filmélményhez, Florian Zeller azonban úgy mutatja be a betegséget, ahogy még soha nem láthattuk, ezzel pedig az irodalmi és színházi világ után Hollywoodot is sikeresen meghódította.
Az Ígéretes fiatal nő napjaink hímsoviniszta társadalma elé állít görbe tükröt, miközben csiklandósan izgalmas thriller is egyben: a sokat látott főszereplő bosszút áll azokon a férfiakon, akik az őt ért múltbeli traumáért felelősek. A vizualitását tekintve is egyedi mozi talán nem annyira csavaros, mint lenni szeretne, ám összetett főhősén keresztül egy rakás olyan izgalmas kérdést feszeget, amelyre a hasonszőrű filmek általában túlzottan leegyszerűsített válaszokat kínálnak.
Ki fog nyerni: A nomádok földje
Kinek kellene nyernie: Minari vagy A metál csendje
LEGJOBB RENDEZŐ
Az Oscar közel 100 éves történetében először fordult elő, hogy két női rendezőt is jelöltek – a múltban egyedül Kathryn Bigelow-nak sikerült eddig győznie. Hacsak nem történik valamilyen csoda, szinte biztos hogy Chloé Zhao (A nomádok földjén) csatlakozik A bombák földjén alkotójához. Egyébként megérdemelten: filmjében érzékletesen és érzékenyen, szinte végig dokumentarista eszközökkel dolgozva mutatja be az amerikai nomádok életét, a szereplők nagy része ugyanis valóban ilyen életmódot folytat, de beszédes, hogy a kétszeres Oscar-díjas Frances McDormand sem lóg ki közülük.
A másik női jelölt Emerald Fennell (Ígéretes fiatal nő), akinek rendezői bemutatkozása nem is sikerülhetett volna jobban: a film provokatív, elgondolkodtató, látványos és nem mellesleg szórakoztató. David Finchertől (Mank) perfekcionistább direktor nem sok létezik, ez pedig süt filmje minden képkockájáról. Lee Isaac Chung (Minari) mintha saját gyermekkorát rendezte volna meg – ez pedig nem is áll távol a valóságtól, a mozi azonban azért is több egyszerű nosztalgiatripnél, mert emellett örökérvényű, egyetemes mondanivalót hordoz.
Thomas Vinterberg (Még egy kört mindenkinek) (kritikánk) a kategória egyik meglepetése volt, ma már azonban sötét lóként beszélnek róla. A film ötlete a lányától származik, aki eredetileg szerepelt is volna benne, a forgatás negyedik napján azonban váratlanul elhunyt autóbalesetbe. A mozi végül nemcsak szereplőinek sajátos megküzdési mechanizmusát mutatja be, de terápiául is szolgált Vinterberg számára.
Ki fog nyerni: Chloé Zhao (A nomádok földje)
Kinek kellene nyernie: Chloé Zhao (A nomádok földje)
LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ
Elképesztően erős a mezőny idén, ám a színészi kategóriát illetően itt a legkevesebb a kérdés: a díjat minden bizonyára a tavaly augusztusban 43 évesen elhunyt Chadwick Boseman (Ma Rainey: A blues nagyasszonya, kritikánk) fogja kapni. Nincs is okunk szomorkodni ezért: a másodhegedűs szerepből sztárságra vágyó Levee-ként egyszerre pimasz trombitás és a traumák miatt megkeseredett fiatal, akiben ott van a feketék generácóinak minden elfojtott dühe és büszkesége, melyet csak a színpadon tud kiadni magából.
Ugyanilyen hatalmasat alakít Anthony Hopkins (The Father) is, akinek Oscarból és zseniális szerepekből is kijutott az elmúlt évtizedekben, de ilyen jó talán csak A napok romjaiban volt – most hazai pályán ugyan, de elvitte a BAFTA-t, ami némi esélyt jelenthet számára.
A kategória titkos favoritja Riz Ahmed (A metál csendje), aki zsenialitását eddig jobbára sorozatokban bizonyította, most azonban egymás után kétszer is nagyot játszott a vásznon: a Mogul Mowgli-ban egy fiatal rappert alakított (egyébként a színész maga is rappel), akinek karrierjét egy autoimmun betegség fenyegeti; A metál csendjében pedig nemcsak zenei pályája, de kapcsolata is válaszúthoz érkezik amikor kiderül, hogy kezdi elveszíteni hallását.
Gary Oldman (Mank) kétségkívül hatásos az alkoholista, önmaga démonjaival és a stúdiórendszerrel egyszerre birkózó forgatókönyvíró szerepében, ám semmi olyat nem hoz, amit ne láttunk volna tőle. Steven Yeun (Minari) pedig az első ázsiai származású jelölt a kategóriában – az ő játéka az előbbiekétől jóval visszafogottabb, inkább kisugárzása és karizmája tölti meg élettel az apa figuráját.
Ki fog nyerni: Chadwick Boseman (Ma Rainey: A blues nagyasszonya)
Kinek kellene nyernie: Riz Ahmed (A metál csendje) vagy Anthony Hopkins (The Father)
LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ
Idén meglepő módon még nyílt a verseny a legjobb női főszereplő díjáért, kis túlzással szinte bármelyik jelölt hazaviheti a szobrot. Andra Day (The United States vs. Billie Holiday) Grammy-díjas énekesnőnek ez az első jelentősebb filmszerepe, valódi esélyesként pedig a Golden Globe-díja után kezdtek el beszélni róla - ez ellen szól azonban, hogy maga a film rettentő gyenge, a kései bemutatója miatt pedig kevesen is látták.
Viola Davis (Ma Rainey: A blues nagyasszonya) nagy, az egész vásznat betöltő alakítást nyújt, akinek játékát nemhogy nem rejti el, hanem inkább kiemeli a rengeteg smink és jelmez – a Színészek Céhének díját el is hozta, így könnyen lehet, hogy 4 évvel a Kerítések után elnyeri második Oscarját is.
Carey Mulligan (Ígéretes fiatal nő) igazi hullámvasúton van túl: a film bemutatójakor nagy botrányt kavart, hogy egy újságíró szerint nem elég szexi erre a szerepre, később azonban elhozta a Los Angeles-i Kritikusok díját és a Critics Choice Award-ot is. Sokat segít esélyein az is, hogy a filmjét szemmel láthatóan szereti a szakma, és ő maga is közkedveltnek számít, ráadásul két fő vetélytársával szemben neki még nincs díja, csupán egy jelölése még 2010-ből (Egy lányról).
Frances McDormand (A nomádok földje) alakításáért már elhozta a díjat Velencéből, Torontóból, a Spirit Awardról, a Golden Globe-ról, a Critics Choice-ról, a Színészek Céhétől és a BAFTA-tól, ha pedig az Oscaron is nyer, Ingrid Bergmanhoz és Meryl Streephez csatlakozva három Oscar-díjas színésznővé válik, és csak a négy oscaros Katharine Hepburn előzi majd meg a díjhalmozásban. Elképesztő alázattal készült a szerepre: karakteréhez hasonlóan ő maga is alkalmi munkákat vállalt, amiben ráadásul olyan jól teljesített, hogy az egyik áruház alkalmazni is akarta őt- Átlényegülését mégis talán az mutatja legjobban, hogy a való életben is nomád életmódot folytató szereplőtársainak fogalmuk sem volt róla, hogy ő valójában napjaink egyik legelismertebb színésznője. Esélyeit épp az utóbbi rontja a leginkább: idén, amikor minden eddiginél fontosabb a filmiparon belül a szolidaritás, az Akadémia tagjai minden bizonyára igyekszenek szétszórni az elismeréseket a filmek között, és olyanokat díjazni, akiknek még nincs Oscarjuk. Vanessa Kirby (Pieces of a Woman) is ilyen, aki ráadásul egyetlen jelentős díj jelöltjei közül sem hiányzott – azonban nem is nyert szinte sehol.
Ki fog nyerni: Carey Mulligan (Ígéretes fiatal nő)
Kinek kellene nyernie: Vanessa Kirby (Pieces of a Woman)
LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ
A kategória legnagyobb rejtélye az, hogyan került ide a Judas and the Black Messiah mindkét főszereplője, ha ugyanis Daniel Kaluuya és LaKeith Stanfied is mellékszereplők, mégis ki a főszereplő? Az önérzetesebb szavazók lehet, hogy emiatt egyikükre sem szavaznak, de az is lehet, hogy egymás előtt szipkázzák majd el a voksokat. A legnagyobb esélyesnek mégis Kaluuya tűnik: elhozta a Globe-ot, a Critic Choice-ot, a Színészek Céhének díját és a BAFTA-t is.
Nem szabad leírni Sacha Baron Cohent (A chicagói 7-ek tárgyalása) sem, aki a színészgárda tagjaként elhozta a Színészek Céhének fődíját – ennél is fontosabb azonban, hogy a Borat folytatása miatt a csapból is ő folyt, ráadásul azt a filmet ugyanúgy kedvelte a szakma, mint Sorkin moziját, Cohen pedig utóbbiban sem hazudtolja meg magát a pimasz és nagyszájú Abbie Hoffman szerepében.
Leslie Odom Jr. (One Night in Miami) az elmúlt évek legnagyobb Broadway-szenzációjában, a Hamiltonban tűnt fel, a jelölést most Sam Cooke alakításáért kapta – nagyobb esélye van azonban, hogy a film eredeti betétdaláért nyerjen, amiért szintén jelölték.
Paul Raci (A metál csendje) veterán karakterszínésznek számít, eddig azonban még saját Wikipedia-oldala sem volt – a film remélhetőleg nem csak ebben hoz áttörést számára. Raci maga is hallásérült szülők gyerekeként nőtt fel, A metál csendje jóságos, ám szigorú apafigurájaként pedig méltó társa Riz Ahmed-nek.
Ki fog nyerni: Daniel Kaluuya (Judas and the Black Messiah)
Kinek kellene nyernie: Paul Raci (A metál csendje)
LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ
Csak az elmúlt hetekben lépett elő fő esélyessé, ám most már megállíthatatlannak tűnik Yuh-Jung Youn (Minari), aki nagymamaként egyszerre végtelenül vicces és drámai, a film egyik legüdítőbb színfoltja. Elhozta már a Színészek Céhének díját és a BAFTA-t is, utóbbi átvételekor pedig egyszerűen lesznobozta a briteket. Ha győz – márpedig jelenleg így néz ki – ő lesz a második ázsiai származású Oscar-díjas színésznő a japán Miyoshi Umeki (Sayonara, 1957) után.
Amanda Seyfried (Mank) ellen leginkább az szól, hogy viszonylag kevés játékidő jut neki, ráadásul meglepetésre a Színészek Céhe még csak nem is jelölte őt. Glenn Close (Vidéki ballada az amerikai álomról) egyszerre kapott Oscar- és Arany Málna-jelölést ugyanazért a szerepért. Jelölése inkább jelzésértékkel bír, de ha ismét veszít, eddigi összesen 8 jelölésével az egyik legnagyobb Oscar-vesztessé válik, ha pedig győz, az inkább kárpótlás, mint valódi elismerés a játékáért.
Olivia Colman (The Father) két éve megfosztotta Glenn Close-t az akkor biztosnak vett díjától, és bár lépten-nyomon arról suttognak, hogy a The Father erősebb versenyző, mint gondolták, elsősorban Hopkinsnak és a forgatókönyvnek van esélye. Maria Bakalova (Borat utólagos mozifilm) a tavalyi év egyik legnagyobb felfedezettje volt – a bolgár színésznőt Sacha Baron Cohen filmje egyből sztárrá tette, ami nem is csoda: az ő figurája adta a mozi érzelmi töltetét.
Ki fog nyerni: Yuh-Jung Youn (Minari)
Kinek kellene nyernie: Yuh-Jung Youn (Minari)
LEGJOBB EREDETI FORGATÓKÖNYV
Az egyik legkézenfekvőbb esélyesnek A chicagói 7-ek tárgyalása tűnik: zseniális párbeszédek, hatalmas szereplőgárda, melynek minden tagja megkapja a maga hangsúlyát, ráadásul a forgatókönyvnek az összetett ideológiai-történelmi hátteret is be kellett mutatnia – és sikerült is neki. Aaron Sorkin eddig mégis mindössze a Golden Globe-ot nyerte meg, minden egyéb lényegesebb díj az Ígéretes fiatal nőnél és Emerald Fennell-nél landolt, aki ha nyer, a második olyan női forgatókönyvíróvá válhat Diablo Cody (Juno) után, aki magában nyeri meg az Oscart.
A Minari (Lee Isaac Chung) mellett személyes hangvétele és hangulata, A metál csendje (Darius Marder, Abraham Marder, Derek Cianfrance) mellett pedig a szimpla sztori mögött álló összetett jelentés szólhat. A Judas and the Black Messiah (Will Berson, Shaka King, Kenneth Lucas, Keith Lucas) erőssége szintén a karakterekben rejlik, de ez ebben a mezőnyben kevésnek tűnik.
Ki fog nyerni: Ígéretes fiatal nő (Emerald Fennell)
Kinek kellene nyernie: A chicagói 7-ek tárgyalása (Aaron Sorkin)
LEGJOBB ADAPTÁLT FORGATÓKÖNYV
Ha a múltbeli tapasztalatokra támaszkodunk, ezt a díjat A nomádok földjének (Chloé Zhao) kellene elvinnie a rendezői és a fődíj mellé, mégis könnyen lehet, hogy ez az elismerés kicsúszik a kezei közül. Jelen állás szerint az Oscar a The Father-nél (Christopher Hampton, Florian Zeller) landolhat, amelyért a szakma szemmel láthatóan odáig van: Zeller saját művének adaptációjakor megőrizte darabja szellemiségét, rendezőként pedig még a sztoriban rejlő új dimenziókat is bemutatta.
A Fehér Tigris (Ramin Bahrani) (kritikánk) Aravind Adiga Man Booker Díjas regényén alapul, a film viszont sajnos szinte teljesen elveszett a díjszezonban, hiszen a Netflix inkább az olyan, esélyesebb indulói mögé állt, mint A chicagói 7-ek tárgyalása, a forgatókönyv-jelölése így inkább vigaszdíjnak tekinthető. Ugyancsak kárpótlásnak tűnik a One Night in Miami (Kemp Powers) nominációja, ha már a Legjobb film és Legjobb rendező kategóriába nem fért be Regina King filmje.
A kazah riporter már az első kalandjaival behúzott egy forgatókönyv-jelölést, így nem is annyira meglepő, hogy a Borat utólagos mozifilm (Sacha Baron Cohen, Anthony Hines, Dan Swimer, Peter Baynhan, Erica Rivinoja, Dan Mazer, Jena Friedman, Lee Kern, Nina Pedrad) most itt van. Habár a film nagy része improvizációra épül, itt is volt dolguk az íróknak, elsősorban a karakterek kialakításán és a helyzetek megteremtésén.
Ki fog nyerni: The Father (Christopher Hampton, Florian Zeller)
Kinek kellene nyernie: The Father (Christopher Hampton, Florian Zeller)
LEGJOBB FÉNYKÉPEZÉS
A kategória gyakorlatilag kétszereplősre szűkült: A nomádok földje (Joshua James Richards) naturalizmusa fej-fej mellett versenyez a fekete-fehér, a klasszikus Hollywoodot hajszálpontosan megidéző Mankkal (Erik Messerschmidt).
A chicagói 7-ek tárgyalása (Phedon Papamichael) fényképezésének legnagyobb kihívása ugyanaz volt, mint Aaron Sorkin többi filmjénél: hogyan tartsák az ütemet a képek a géppuskaként ropogó dialógusokkal – Papamichael munkája különösen a zavargások kézikamerával rögzített képsorainál megsüvegelendő.
A kapitány küldetése (Dariusz Wolski) a klasszikus westernek képvilágát idézi meg, míg a Judas and the Black Messiah (Sean Bobbit) képeit a feketék elnyomásának vizuális reprezentációja miatt illeti dicséret.
Ki fog nyerni: A nomádok földje (Joshua James Richards)
Kinek kellene nyernie: A nomádok földje (Joshua James Richards)
LEGJOBB VÁGÁS
A laikus mozinézők számára általában eléggé megfoghatatlan ez a kategória, hiszen a vágók munkája nagymértékben összefügg azzal, mit alkot az operatőr és a rendező. Az Oscaron azonban rendszerint a legszembetűnőbb vágásokat díjazzák: látványos versenyek (Az aszfalt királyai), ritmusos zenei betétek (Bohém rapszódia) vagy épp hatalmas csatajelenetek (Dunkirk, A fegyvertelen katona) képeit. Ilyenek idén nincsenek, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lennének klasszikus látványos vágást felmutató filmek.
A chicagói 7-ek tárgyalásában (Alan Baumgarten) akadnak pergő bírósági részek és akciódús tüntetések is, de ami talán ennél is fontosabb, azt a töméntelen mennyiségű párbeszédet is a vászonra kellett pakolnia valakinek. A metál csendjénél (Mikkel E. G. Nielsen) Nielsen a kép és hang mesteri keverékét alkotta meg. A The Father (Yargos Lamprinos) képei kiválóan adják át, min megy keresztül egy demenciában szenvedő ember, a vágás ereje itt abban rejlik, ahogy a folyamatosan változó és mégis állandó szereplők és helyszínek egymásba csúsznak. A nomádok földje (Chloé Zhao) jelölése inkább magának a filmnek és Zhaónak szól, aki nem csak írta és rendezte, de maga is vágta a drámát. Az Ígéretes fiatal nő (Frédéric Thoraval) vágóját a rendező horror- és akciófilmes tapasztalatai miatt választotta, Thoraval pedig feszesre szabta a filmet, és remekül variálta annak hangulatváltozásait is.
Ki fog nyerni: A chicagói 7-ek tárgyalása (Alan Baumgarten)
Kinek kellene nyernie: A chicagói 7-ek tárgyalásában (Alan Baumgarten)
LEGJOBB LÁTVÁNYTERVEZÉS
A két fő esélyes egymás tökéletes ellentéte: a Mank (Donal Graham Burt, Jan Pascale) korhű látványa feszül egymásnak a The Father (Peter Francis, Cathy Featherstone) meghitt, bensőséges tereivel.
A Ma Rainey: A blues nagyasszonya (Mark Ricker, Karen O’Hara, Diana Stoughton) és A kapitány küldetése (David Crank, Elizabeth Keenan) mellett ugyancsak a történelmi hűség szól, míg a Tenet (Nathan Crowley, Kathy Lucas) a scifibe illő sztorit rántotta le úgy a földre, hogy az elképesztő látvány végig hihető maradt.
Ki fog nyerni: Mank (Donal Graham Burt, Jan Pascale)
Kinek kellene nyernie: Mank (Donal Graham Burt, Jan Pascale)
LEGJOBB JELMEZTERVEZÉS
A legnagyobb kérdés az ilyen technikai kategóriáknál az, hogy mennyire akarják megvigasztalni a nagyobb díjakról minden bizonyára lemaradó Mankot (Trish Summerville). Itt a Ma Rainey: A blues nagyasszonya (Ann Roth) rondíthat bele a képbe – ha így lesz, a 89 éves Roth válik a legidősebb női Oscar-nyertessé. Az Emma (Alexandra Byrne) és a Mulan (Bina Daigeler) korhű, míg a Pinocchio (Massimo Cantini Parrini) látványos kosztümökkel támad, de esélyük nem sok van.
Ki fog nyerni: Ma Rainey: A blues nagyasszonya (Ann Roth)
Kinek kellene nyernie: Ma Rainey: A blues nagyasszonya (Ann Roth)
LEGJOBB HANG
Ennek a kategóriának a győztesei általában nem égnek bele az ember emlékezetére – ez most várhatóan másképp lesz. A metál csendje (Nicolas Becker, Jaime Baksht, Michelle Couttolenc, Carlos Cortés Navarette, Phillip Bladh) minden hangja, zöreje és zaja fontos része a dramaturgiának, a film pedig ezek mesteri keverékével nekünk, nézőknek is bemutatja, mit él át az, aki elveszti hallását. Szintén emlékezetes A Greyhound csatahajó (Warren Shaw, Michael Minkler, Beau Borders, David Wyman) hangmunkája. A többi jelölt: A kapitány küldetése (Oliver Tarney, Mike Prestwood Smith, William Miller, John Pritchett); Lelki ismeretek (Ren Klyce, Coya Elliott, David Parker); Mank (Ren Klyce, Jeremy Molod, David Parker, Nathan Nance, Drew Kunin).
Ki fog nyerni: A metál csendje (Nicolas Becker, Jaime Baksht, Michelle Couttolenc, Carlos Cortés Navarette, Phillip Bladh)
Kinek kellene nyernie: A metál csendje (Nicolas Becker, Jaime Baksht, Michelle Couttolenc, Carlos Cortés Navarette, Phillip Bladh)
LEGJOBB SMINK ÉS MASZK
Itt ugyancsak a Mank (Gigi Williams, Kimberley Spiteri, Colleen LaBaff) és a Ma Rainey: A blues nagyasszonya (Sergio Lopez-Rivera, Mia Neal, Jamika Wilson) verseneznek a díjért – utóbbi mellett szól, hogy aki látta a filmnek, annak egészen biztosan beleégett az emlékezetébe Viola Davis megjelenése. További jelöltek: Emma (Marese Langan, Laura Allen, Claudia Stolze); Pinocchio (Mark Coulier, Dalia Colli, Francesco Pegoretti); Vidéki ballada az amerikai álomról (Eryn Krueger Mekash, Matthew W. Mungle, Patricia Dehaney).
Ki fog nyerni: Ma Rainey: A blues nagyasszonya (Sergio Lopez-Rivera, Mia Neal, Jamika Wilson)
Kinek kellene nyernie: Ma Rainey: A blues nagyasszonya (Sergio Lopez-Rivera, Mia Neal, Jamika Wilson)
LEGJOBB FILMZENE
Trent Reznor és Atticus Ross már nyertek egy Oscart A közösségi hálóért, most pedig duplán jelölték őket, ráadásul két, nagyon is különböző munkájukért: a Lelki ismeretek jazzes, New Age-es és a Mank zenekari muzsikájáért.
Legnagyobb ellenfelük A kapitány küldetése (James Newton Howard), melynek klasszikus dallamait ezerszer hallhattuk már. Az 5 bajtárs (Terence Blanchard) jelölésében az a legmeglepőbb, hogy ez az egyetlen nominációja, a Minari (Emile Mosseri) visszafogott zenéje pedig szintén nem ég be az emlékezetünkbe.
Ki fog nyerni: Lelki ismeretek (Trent Reznor, Atticus Ross, Jon Batiste)
Kinek kellene nyernie: Lelki ismeretek (Trent Reznor, Atticus Ross, Jon Batiste)
LEGJOBB BETÉTDAL
Idén nincs popsláger vagy Disney/Pixar-dal, így az is elég lehet a verseny eldöntésére, hogy Leslie Odom Jr. ott van a színészek között is jelöltként: ez lehet a One Night in Miami („Speak Now” – Leslie Odom Jr., Sam Ashworth) egyetlen díja.
A chicagói 7-ek tárgyalása („Hear My Voice” – Celeste, Daniel Pemberton) dala kevésbé emlékezetes; egy fokkal jobb a Judas and the Black Messiah („Fight for You” – H.E.R., D’Mile, Tiara Thomas) betétdala. Lehet esélye az Előttem az életnek („Io Si (Seen)” – Diane Warren, Laura Pausini), és ami még meglepőbb, az Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga történetének („Husavik” – Savan Kotecha, Max Grahn, Richard Göransson) is.
Ki fog nyerni: One Night in Miami („Speak Now” – Leslie Odom Jr., Sam Ashworth)
Kinek kellene nyernie: Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga történetének („Husavik” – Savan Kotecha, Max Grahn, Richard Göransson)
LEGJOBB VIZUÁLIS EFFEKTUSOK
A Tenet (Andrew Jackson David Lee, Andrew Lockley, Scott R. Fisher) több értelemben is a tavalyi év egyik nagy bukása volt: a mozis karrierjét gyakorlatilag kettétörte a koronavírus, a kritikusok sem rajongtak érte, ráadásul az Oscaron sem sikerült tényezővé válnia. De egyet nem vehet el tőle senki: piszok jól néz ki.
További jelöltek: Az éjféli égbolt (Matt Kasmir, Chris Lawrence, Max Solomon, David Watkins); Ivan, az egyetlen (Nick Davis, Greg Fisher, Ben Jones, Santiago Colomo); Mulan (Sean Andrew Faden, Anders Langlands, Seth Maury, Steve Ingram); Szerelem és szörnyek (Matt Sloan, Genevieve Camilleri, Matt Everitt, Brian Cox).
Ki fog nyerni: Tenet (Andrew Jackson David Lee, Andrew Lockley, Scott R. Fisher)
Kinek kellene nyernie: Tenet (Andrew Jackson David Lee, Andrew Lockley, Scott R. Fisher)
LEGJOBB DOKUMENTUMFILM
A dokumentumfilm trükkös kategória: évről évre előfordul, hogy az előzetesen legnagyobb esélyes még jelölést sem kap – ennek ellenére a végső lista mégis tele van kiváló filmekkel, amelyek közül általában a nagyközönség ízlésének leginkább megfelelő, legkényelmesebb darab nyer. Idén érthetetlen okokból kimaradt a Dick Johnson halálai (kritikánk), a Tanítóm, a polip (kritikánk) nagy meglepetésre viszont bejutott – és valószínűleg győzni is fog. Mivel elérhető a Netflixen, valószínűleg ezt látták a legtöbben, a mai, koronavírus terhelte időkben pedig sokak szívét meglágyíthatta az életközepi válságban szenvedő filmes és polipjának love storyja.
A Crip Camp bár ugyancsak a streamingszolgáltató terméke, jóval keményebb dió: egy, a testi fogyatékossággal élők számára rendezett nyári tábor történetén keresztül mutatja be, hogyan küzdöttek jogaikért a hátrányos helyzetű fiatalok – egyszerre lebilincselő és felemelő film, a tavalyi év egyik legjobbja. A Kedves Kém látszólag egy humoros fricska, melyben egy magándetektív felbérel egy magányos férfit, hogy épüljön be az idősek otthonában a lakók közé, a küldetés azonban idő közben félresiklik, a főhős ugyanis barátokra lel az otthonban, mi pedig megismerhetünk egy közösséget, amelyben az emberek bár együtt, ám végtelen magányban kénytelenek élni.
A Time költői és időtlen dokumentumfilm, melyben egy asszony a 60 éves büntetését töltő férjéért küzd. A Kollektíva (interjúnk a rendezővel) a kategória valószínűleg legerősebb darabja: igazi, klasszikus oknyomozás, melyben egy romániai sportlap (!) újságírói erednek a mindent behálózó korrupció nyomába, miután egy szórakozóhelyen történt tűzeset következtében 27-en meghaltak, majd az áldozatok száma a kórházi fertőzések következtében tovább szaporodott.
Ki fog nyerni: Tanítóm, a polip
Kinek kellene nyernie: Kollektíva
LEGJOBB RÖVID DOKUMENTUMFILM
A Concerto Is a Conversation (itt nézhető) című doku a Zöld könyv című Oscar-díjas film fiatal, fekete zeneszerzőjének és nagyapjának múltidéző beszélgetése, mely során a két főszereplő úgy társalog egymássa, ahogy egy concerto esetén a hangszerek teszik. Az A Love Song for Latasha (elérhető a Netflixen) visszafogott vizualitással, kevés képanyaggal és személyes érintettséggel meséli el a 15 éves Latasha Harlins történetét, akinek meggyilkolása nyomán kitörtek az 1992-es tüntetések Los Angelesben.
A Colette-ben (itt nézhető) egy idős, a francia ellenállást testközelből megtapasztaló nő és a témát kutató fiatal levéltáros köt barátságot, miközben meglátogatják azt a koncentrációs tábort, ahol előbbi testvére meghalt – a jelöltek közül talán a leghatásosabb és meghatóbb film. A Do Not Split (itt nézhető) a hongkongi tüntetések akciófilmbe illő krónikája – ez az a film, amelynek témája miatt Kína az egész idei Oscart betiltotta az országban. A Hunger Ward-an a Jemenben dolgozó egészségügyi munkások harcát láthatjuk az éhezés és nyomor közepette.
Ki fog nyerni: a rövid kategóriákban általában is nehéz tippelni, de itt most különösen éles a verseny. A Do Not Split mellett a téma és a protest-szavazatok, az A Concerto Is a Conversation mellett az erős kampány, míg az A Love Song for Latasha mellett a Netflix ereje szól. Mégis a Colette-et tippelnénk, mert ez érintheti meg leginkább a szavazókat.
Kinek kellene nyernie: Do Not Split vagy Colette
LEGJOBB ANIMÁCIÓS FILM
Újabb év, újabb Pixar-győzelem – szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem törik meg a hagyomány, ráadásul a Lelki ismereteket a stúdió legjobbjai között emlegetik. Mégis, egyre hangosabbak azok a hangok, amelyek szerint nem törvényszerű, hogy mindig nekik kell győzniük, hiszen mi olyat nyújt az idei jelöltjük, ami nem volt meg mondjuk az Agymanókban?
Ha csoda történik, akkor az valószínűleg a Cartoon Saloon csodájának, a WolfWalkers-nek malmára hajtja a vizet (kritikánk). Az Előre a Disney versenyzője, és a Lelki ismeretekhez hasonlóan hozza a stúdiótól elvárt szintet, csak épp semmi újdonságot nem tartogat. A Lunaria – Kaland a Holdonban egy kislány ered a szülei által mesélt legendák nyomába, és semmiben nem marad el vagy különbözik az imént felsoroltaktól. Ugyanez elmondható a Shaun, a bárány és a farmonkívüliről is (kritikánk) – pontosan azt hozza, amit az Aardman stúdió gyurmafilmjeitől megszokhattunk, csak épp kicsit fáradtabban.
Ki fog nyerni: Lelki ismeretek
Kinek kellene nyernie: WolfWalkers
LEGJOBB ANIMÁCIÓS RÖVIDFILM
Nagy stúdiók kicsijei és apró alkotóműhelyek nagyjai – ezekből szokott állni ez a kategória, és nincs ez másképp idén sem. A Pixar jelöltje a Burrow (itt nézhető), amelyben egy nyúl igyekszik otthont teremteni magának, ám a kinézett odú környékén már így is túl sokan laknak. A Genius Loci a legelvontabb, legművészibb jelölt, ebben egy fiatal lány disszociációit követhetjük nyomon. A Ha bármi történik, szeretlek (elérhető a Netflixen) megható mese egy házaspárról, akiket elszakított egymástól egy családi tragédia, ám összekötnek a közös emlékek. A Yes People-ben (Já-Fólkið – itt nézhető) egy társasház lakóinak mindennapjai elevenednek meg. A Opera látványos és grandiózus animációjában társadalmunk és történelmünk jelenik meg a maga gyönyöreivel és abszurditásaival.
Ki fog nyerni: Ha bármi történik, szeretlek
Kinek kellene nyernie: Ha bármi történik, szeretlek vagy Burrow
LEGJOBB RÖVIDFILM
A Feeling Through (itt nézhető) profin elkészített, ám sokszor látott tanmese, amelyben egy utcán lógó fiatal egy vak és süket embertársa példáján keresztül tanulja meg a szolidaritás erejét. A The Letter Roomban a hollywoodi A-listán egy ideje már kopogtató Oscar Isaac (Star Wars: Az ébredő erő; Llewyn Davis világa) alakít börtönőrt, aki új pozíciójában az elítéltek levelezéséért lesz felelős: a magányos férfi egyre inkább beleéli magát az egyik, halálsoron senyvedő rab életébe a hozzá írott üzeneteken keresztül. A filmet egyébként Isaac felesége, Elvira Lind írta és rendezte, és a színészi játék mellett főleg hangulatában erős.
A The Present-ben Yusef házassági évfordulójára igyekszik beszerezni az ajándékot – ám Izraelben a határellenőrző pontok, katonák és fura utak közepette ez is nehézséget jelent. A Két távoli idegen a George Floyddal történteket és a Black Lives Mattert dolgozza fel Idétlen időkig-stílusban: az éjszakai kalandja után reggel a kutyájához hazasiető fiatal fekete férfit újra és újra megöli ugyanaz az utcán álló fehér rendőr. A mondanivaló ugyan kissé szájbarágós, de Travon Free és Martin Desmond Roe filmje így is hatásos marad, hiszen a dráma mellett humora is akad, és a folyamatosan ismétlődő narratíván is mindig csavar annyit, hogy az érdekes maradjon. A Netflixen nézhető, így valószínűleg ez jutott el a legtöbb emberhez; ráadásul a Floyd-ügyben épp a napokban zajló tárgyalás is a filmre irányított a figyelmet. A White Eye-ban egy ellopott bicikli kavarja fel a főszereplő életét, aki amellett, hogy megpróbálja visszaszerezni azt, igyekszik emberségét is megőrizni.
Ki fog nyerni: Két távoli idegen
Kinek kellene nyernie: Két távoli idegen
LEGJOBB NEMZETKÖZI FILM
4 Európai Filmdíjával, BAFTA-jával, valamint azzal, hogy rendezője is jelölést szerzett, egyértelműen a Még egy kört mindenkinek (Dánia) a kategória fő esélyese – ebben négy középkorú tanár teszteli azt a tézist, miszerint az vezet a valódi boldogsághoz, ha alkoholszintjüket folyamatosan egy bizonyos szinten tartják.
A Kollektíva (Románia) mellett szinté dupla jelölése szól – a dokumentumfilmekhez hasonlóan itt sem számít azonban fő esélyesnek. A Quo vadis, Aida? (Bosznia-Hercegovina) a srebrenicai népirtást mutatja be egy tolmács szemszögéből – megrázó és drámai film egy nagyszerű alakítással a középpontjában.
A Better Days (Shaonian de ni – Hong Kong) fókuszában az iskolai szekálás, azaz a bullying áll – mindezt Derek Tsang rendező egy brutális Rómeó és Júlia-történetbe ágyazva, thriller-melodrámaként mutatja be. A The Man Who Sold His Skin-ben (Tunézia) egy szíriai menekült eladja saját testét egy excentrikus művésznek – a provokatív film az élet és a művészet árát boncolgatja, ám csak a kérdések felvetésében jeleskedik.
Ki fog nyerni: Még egy kört mindenkinek
Kinek kellene nyernie: Quo vadis, Aida? vagy a Kollektíva
A 93. Oscar-gálát 26-án, hétfőre virradóan rendezik meg, itthon a Moziverzum sugározza majd a díjátadót.
