tévésmaci

Körtehén

  • tévésmaci
  • 2021. április 21.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché zsákmányszerző körútra indultak, először a szükségleteiket mérték fel.

Nem lett túl hosszú a lista, kell egy zsák, mondta Sztupa. Nekem is, mondta Troché. Az annyi, mint két darab zsák. Milyen zsák? Háti? Lisztes? Egyéb? Van olyan, hogy egyéb zsák? Persze hogy van, például a szemeteszsák. Csak nem fogunk szemeteszsákkal zsákmányszerző körútra menni? Nem fogunk, nagyon vékony anyagból van, leszakadhat a száján az összehúzóka, meg különben is, milyen üzenete lenne már! Konkrétan szemét lenne a zsákmány is, s hát azt is be kell látnunk, hogy nem PET-palackokat akarunk gyűjteni a folyómedrekből vagy az árterekről, végtére is a zsákmányszerző körút az nem jótékonysági akció, még civil kezdeményezésnek is csak annyiban mondanám, hogy a saját szakállunkra vágunk neki. Igen, a zsákmányszerző körúthoz hideg fej, hideg szív és minél nagyobb, ugyanakkor jó erős zsák kell. De biztos, hogy kettő? Ha kettő van, nem kell például osztozni a zsákmányon, mindenki cipeli a maga zsákját, a maga zsákmányát, nincs elszámolási vita. Igen, de mi van, ha én nem akarom cipelni azt a nagy baszom zsákot, sőt, lehet, hogy egy reguláris zsák nekem nem is lenne elég, én azért indulok zsákmányszerző körútra, hogy bőségesen zsákmányoljak, el se bírjam a kincseket, ne használd, kérlek, a szajré kifejezést. Ehhez viszont csináltatnom kell egy extra large zsákot, meg kell valami serpa is, aki cígöli: nevezzük csak nyugodtan kamionnak. Akkor viszont miért kellene két zsákot csináltatni? Két zsák, két kamion, marhaság. Egy gigazsák, egy kamion, pontos elszámolás. Valóban, nézhetjük így is, de vizsgáljuk a dolog akusztikáját! Azt persze, vizsgáljuk. Hogy néz az ki, hogy befutunk egy bazi nagy kamionnal és a platón egy akkora zsákkal, amekkorát még nem láttak a né­pek soha. Leparkolsz, s odacsődül a falu/város apraja-nagyja, s lökdösik egymás karját, hogy nézzed már, mekkora zsák! S hát a zsákmány természetét sem ártana meghatározni, mert teszem azt kicsi, de drága zsákmányhoz elég lenne egy gondosan kiürített babzsák is. Ez igaz, tegyük tehát fel, hogy a zsák megvan. Hol kezdjük a zsákmányszerző körutat? Szerintem Mányon. Esetleg Zsámbékon.

Szombaton (24-én) a Cinemaxok (mind a kettő) egy szép német estével kedveskednek nézőiknek. Ha a sima Cinemaxon látunk neki, háromnegyed kilenckor egy kackiás rövidfilm lesz a nyitány, az X emelet. A mű képlete roppant egyszerű, s ismerős minden, de tényleg, műfajból talán egyedül az ősemberes filmeket kivéve: két ember (ezúttal középkorú nők) beszorulnak a liftbe (ezúttal egy áruházéba). Erre mondhatjuk joggal, hogy kedves alkotók, elmentek ti a búsba, mert szerintetek ugyebár hol a manóban is liftezhetne két középkorú nő, mint az áruházban. Miért nem az Eiffel-torony liftje romlik el velük? De a vége mégis az lesz e röpdolgozatnak, hogy van új a nap alatt. E csatornán ahhoz, hogy elérjük a nagyfilmet, még le kell küzdenünk a 2016-os A hét mesterlövészt, de én fogjam be a számat, mert nem láttam (nyugi, tervezem). 23.10-kor kezdődik a hét nyilván leghülyébb címe alatt futó film (és most tessék az eredetit hibáztatni): Ne. Szállj. Ki! Oh, basszus. Ám a mögötte álló némileg agyaltnak ható, ám gyönyörűen klausztrofób történet egy autóba rejtett bomba körül forog, apu viszi isibe a gyerekeket, de a bomba elhelyezője nem engedi a kiszállást. Ehhez képest a liftbeszorulás egy majális. A kettes Cinemax viszont már fél kilenc óta nyomatja a Meztelen állatok című filmet. 21. századi bildungs roman, ha van ilyen. Öt kis Wilhelm Meister kavar, mint a szél, szeretem az ilyet régóta. De nem csak németekből áll a világ, mert például a Duna tévén éjfél után elindul egy olasz krimiszéria, a Ne ölj!, melyben egy módfelett előnyös külsejű (ennek is megvan a maga jelentősége) torinói nyomozónő fárad a napi ügyek és a családi szennyes rendbe rakásán. Ha viszont az RTL Klubot választjuk, ott már egy órája felszálltunk egy repülőre, mely majd Ugandában bír leszállni velünk, holott mi csak szimpla turisták lennénk jóval kevésbé egzotikus tervekkel. Önök már tudják is, hogy miről van szó, de ha a 7 vérfagyasztó nap eredeti címét is idemásoljuk: Entebbe, akkor már túltárgyaltuk a dolgot. Magyarul ezen a héten két dolog tilos biztosan: repülőre szállni és tévét nézni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.