Film

Az új mutánsok

Mikrofilm

Amint a Logannal szimbolikusan eltemettük az X-Men sagát, megnyílt az út az új generáció felé.

Josh Boone (Csillagainkban a hiba) követi az újabb szuperhősfilmek műfajkeverésre tett kísérleteit: Az új mutánsok egyszerre akar tinirománc, szoft horror és akciófilm is lenni, de kurta játékidejével, lapos figuráival és teljes atmoszféramentességével saját magát gáncsolja el.

Boone megtartja az eredeti X-Men csoportdinamikára épülő szerkezetét, egyfajta jellegtelen X-Men light csapatot állít elénk. Öt frusztrált tini kénytelen egymást elviselni, miután összezárják őket egy baljós, eldugott intézményben, dr. Reyes felügyelete alatt (Alice Braga feladata, hogy minden lelkesedést mellőzve pótolja Charles Xaviert). Dani elvesztette apját és képességei sokáig rejtve maradnak, Rahne farkassá tud változni, de szigorú katolikus neveltetése miatt képtelen elfogadni magát, Ilijana, az orosz boszorkány saját traumáit bunkósággal álcázza, a redneck Sam véletlenül megölte saját apját, amikor képességei először megmutatkoztak, a brazil Bertónak pedig szintén gondjai vannak Napból származó energiájának uralásával. Boone láthatóan sokfelől merített ihletet filmjéhez (Buffy, a vámpírok réme többször is tiszteletét teszi, John Hughes bájos tinivígjátékai, Wes Craven kacajba hajló horrorjai), de egyikre sem figyelt oda igazán. A horror nem elég borzongató, az akció nem elég intenzív, a vérszegény szerelmi szálak pedig elvesznek a hirtelen műfajváltások között. A filmben ott bujkál a Z generáció szorongása, csak képtelen bármit is kezdeni vele.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.