Interjú

„Nem ellenkezel”

Guy Pearce színész  

Mikrofilm

Amióta eljátszotta a James Ellroy regényéből készült Szigorúan bizalmasban a karrierista Ed Exley nyomozót, Hollywood folyamatosan foglalkoztatja. Az HBO új sorozatában, az Easttowni rejtélyekben ismét Kate Winslettel játszik. A brit-ausztrál művészt egy Zoom-kerekasztal keretei közt kérdezhettük.

Magyar Narancs: Majdnem negyedszázad telt el a Szigorúan bizalmas óta. Mik voltak a nagy színészi fordulópontjai ennek az időszaknak?

Guy Pearce: A Mementó mindenképpen áttörés volt, és nemcsak számomra, hanem a filmipar számára is. Míg a Szigorúan bizalmasról azt mondják, hogy a műfajának egyik utolsó képviselője volt, addig a Mementóról úgy beszélnek, mint ami elindított valamit. Ebből a szempontból is izgalmas volt mindkettőben benne lenni. Persze korábban is születtek filmek, amelyek az időkezeléssel játszottak, de ahogy Christopher Nolan csinálta, az valami új és innovatív volt. Chris azóta is csupa olyasmit tett le az asztalra, ami ösztönzőleg hat a filmkészítőkre. A vele folytatott munka nagy fordulópontot jelentett nekem. Elolvastam a forgatókönyvét, s felőlem másnap máris kezdhettünk volna, minden ott volt az oldalakon, amit tudnom kellett. Ilyen helyzetekben mindig jobban megy a játék, mint amikor sokat kell agyalnom egy figurán.

 
Fotó: HBO

MN: Más emlékezetes pillanatok?

GP: 2004-ben szerepeltem Az ajánlat című, Ausztráliában játszódó westernben: Nick Cave írta és John Hillcoat rendezte. A filmjeim közül ez az egyik kedvencem. És amilyen szerencsém volt, két olyan filmben is szerepeltem – A bombák földjében és A király beszédében – amelyek egymás után elnyerték a legjobb film Oscarját. Ezek mind emlékezetes pillanatok voltak. De mondhatom A jóslatot, a Hullócsillagot vagy a Houdini, a halál mágusát is. És hát Ridley Scott-tal dolgozni, méghozzá kétszer, a Prometheusban és az Alien: Covenantban! Az Easttowni rejtélyekben pedig Kate Winslettel dolgozhattam újra, 2010-ben a Mildred Pierce-t csináltuk együtt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”