Armando Iannucci a kaotikus, dokumentarista ihletésű politikai vígjátékok után a sci-fi felé fordult, de csak a környezet változott, a szatirikus hang maradt: egy brit minisztérium (The Thick of It) és az amerikai alelnöki iroda (Veep) után ezúttal egy sétaűrhajón követhetjük, ahogy az emberi inkompetencia miatt elszabadul a pokol. Eddigi sorozataihoz hasonlóan az epizódok csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, az összekötő motívum mindig egy tragikus helyzet még katasztrofálisabbra fordulása.
Egy automatikusan működő, turisták ezreit fuvarozó űrhajó valami baleset miatt letér a pályájáról, és a nyolchetesre tervezett út három évre nyúlik. A mizantróp kapitány szörnyethal a hajó javítása közben, egyedül egy karizmatikus, promóciós célokra tartott műkapitány marad (Hugh Laurie), hogy valahogy visszaterelje az Avenue 5-öt a Földre. Neki ugyan fogalma sincs az űrhajó irányításáról, hiszen egy csapat dekoratív modellnek dirigál egy álirányítópultról. Iannucci legnagyobb erőssége, hogy úgy szövi egyre sűrűbbre a cselekményt, mintha annak semmilyen íve és struktúrája sem lenne, így szippantja be a nézőt az elharapódzó káoszba, mely párhuzamosan bontakozik ki az űrben és a földi irányító központban.
Iannucci, mint mindig, most is kiváló figurákat rajzol, akik az inkompetencia különböző szintjein állnak, de nem nélkülözik az érzelmi mélységet és a szolidaritást sem. A hajó steril terei és rosszul működő kütyüi pedig külön humorforrássá válnak. A sorozat egyedül a megszokott politikai és társadalmi kommentárt nélkülözi, ám így sem utolsó mulatság.
Az HBO műsorán
