Tévésorozat

Az Úr sötét anyagai

Mikrofilm

A Harry Potter-sorozat mellett kissé háttérbe szorult annak idején Philip Pullman sötét és merész trilógiája (Északi fény, A titokzatos kés, A borostyán látcső), amelyben körmönfont, látványos világépítésben bújik meg az intézményes vallás kritikája, a tudomány és a hit szembenállása, a párhuzamos univerzumok létének és Isten halálának kérdése.

A Harry Potter-sorozat mellett kissé háttérbe szorult annak idején Philip Pullman sötét és merész trilógiája (Északi fény, A titokzatos kés, A borostyán látcső), amelyben körmönfont, látványos világépítésben bújik meg az intézményes vallás kritikája, a tudomány és a hit szembenállása, a párhuzamos univerzumok létének és Isten halálának kérdése. 2007-ben Chris Weitz már nekiveselkedett egy kiábrándító filmadaptációnak Az arany iránytű címmel – 12 évet kellett várnunk, amíg a BBC és az HBO újra hozzá mert nyúlni a gazdag alapanyaghoz.

A sorozat igyekszik követni a szerző narratív logikáját: beleveti a nézőt a látványos steampunkaromájú alternatív univerzumba, ahol magának kell megtanulnia a világ működését sűrű ellipszisek és elejtett félszavak közepette. Bár nyolc epizódban bőven lenne idő kibontakoztatni a sűrű szövésű cselekményt, a széria mégis hamar felfedi a titkokat. A tekintélyes költségvetésből szemkápráztatóra hizlalt látványvilág erősen hordozza a Trónok harca- és a Harry Potter-adaptációk nyomait.

A sorozat írója, Jack Thorne jó érzékkel azonosítja Pullman világának sarokköveit, s elbeszélői figyelmét a szereplők lélekállatainak, a mese mögött bujkáló sötét szexualitásnak és a társadalmi-politikai áthallásoknak szenteli, de röhejesen romantizált romaábrázolását nem sikerül a mai időkhöz igazítania. A főszereplő Dafne Keen kissé küzd a zord Lyra figurájának súlya alatt, a felnőtt szereplők viszont kiválóan teljesítenek (James McAvoy macsó hűvösségével, Ruth Wilson pedig fenyegető erotikájával hódít).

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.