Az igazi ideglelés: a Blair Witch-film szereplői még mindig a horror sikerét nyögik

Mikrofilm

Minden idők egyik legjövedelmezőbb mozijának sikeréhez kellettek annak színészei is – ez pedig egész életüket megpecsételte. Hiába volt őrülten sikeres a film, ők alig kaptak belőle valamit.  

Nemrég jelentették be, hogy rebootolják az Ideglelést (The Blair Witch Project), a 90-es évek egyik legikonikusabb horrorfilmjét. A mozit 1999-ben az Artisan Entertainment bocsátotta moziba, a céget azonban 2003-ban a Lionsgate stúdió vásárolta fel, aki most a rémisztgetéseiről híres Blumhouse-zal (Tűnj el!, Boldog halálnapot!, Öt éjjel Freddy pizzázójában) karöltve kezdené újra a sorozatot.

Ma, az örökségfilmek, sequelek, remake-ek és rebootok korában aligha kapja fel bárki a fejét arra, hogy Hollywoodban egy újabb régi sikert igyekeznek feléleszteni – az Ideglelés esete azonban azért különleges, mert épp egyedi marketingstratégiájával volt képes minden idők egyik legjövedelmezőbb filmjévé válni.

A horrort már akkor is aprópénznek számító 35-60 ezer dollárból forgatták, a végső összeg pedig utómunkával és reklámokkal együtt sem érte el az egymilliót, valahol 200 és 750 ezer dollárra becslik a büdzsét. A film egy csapat filmiskolásól szól, akik a marylandi erdőbe utaznak, hogy utánajárjanak a helyi, Blair Witch nevű boszorkány legendájának. A történet szerint soha többet nem kerülnek elő, egyedül az általuk felvett szalagokat találják meg – ezt mutatja be a mozi.

A Screenrant elemzése szerint ahhoz, hogy egy ilyen apró, független film ekkora hisztériát váltott ki, szükség volt a rendhagyó médiahekkekre is. Az alkotók az internet hajnalán zseniálisan használták ezt az akkoriban még viszonylag újnak számító platformot: weboldalakat hoztak létre hamis rendőri jelentésekkel, híradós bejátszásokat idéző interjúkkal és oknyomozó anyagokkal, melyek azt az érzetet keltették, hogy a film által bemutatott felvételek valósak. Szórólapokat terjesztettek, melyeken a főszereplők eltűnt személyként szerepeltek, ezeken a hirdetéseken ráadásul arra kérték a nézőket, ha bármit tudnak a fiatal diákokról, jelentkezzenek.

A kampánynak megfelelően a főszereplőket igyekeztek a lehető legjobban eldugni a nagyközönség elől, így ha valaki rákeresett a nevükre, valóban csak ezeket az anyagokat találta róluk. Emellett pedig a filmbeli Blair Witch köré is valóságos legendáriumot alkottak a neten – így tényleg minden jel arra mutatott, hogy az áldokumentumfilm valós eseményeken alapszik. Persze ez még a fake news, és az internet elszaródása előtt történt, amikor nem eleve gyanakodva olvasgattuk az online tartalmakat. Mindenesetre a reklámhadjárat óriási siker lett: a film világszinten 248 millió dollárt, azaz költségvetésének csaknem kétszázötvenszeresét hozta vissza; és beindította a found footage, azaz talált szalagos horrorok (Parajelenségek- és Hell House LLC-sorozat, vagy A látogatás, csak hogy néhány közelmúltbeli példát említsünk) reneszánszát.

Ilyen világrengető sikernél a folytatások sem maradhattak el: 2000-ben jött a talált kamerás megoldás helyett hagyományos horrorköntösbe bújtatott Ideglelés 2., melyben már az első rész rajongói érkeznek a helyszínre, ahol aztán furcsa dolgok történnek velük. A 2016-os újabb próbálkozás nálunk Blair Witch: Ideglelés 3. néven futott, és bár a sorozat harmadik része volt, a másodikat teljesen ignorálva az első epizód direkt folytatásának szánták: hasonló, found footage-formátumban láthattuk, amint az első rész főhősének, Heathernek a bátyja ered eltűnt testvére után. Mindkét folytatás hatalmas bukásnak számított, nem kis részben azért, mert képtelenek voltak megismételni az eredeti Ideglelés körüli felhajtást.

Azóta persze kiderült, hogy Heather, Michael és Joshua valójában nem tűntek el, hanem maguk is színészek. Annak idején, 1997-ben mind kezdőként jelentkeztek Daniel Myrick és Eduardo Sánchez rendezők felhívására, ami már csak azért is tűnt csábítónak számukra, mert utazást, étkezést és fizetséget is ígértek benne. Végül heti 500 dollárban egyeztek meg, ami mindannyiuk számára nagy szó volt, hiszen addig jobbára ingyen vagy szívességekért szerepeltek bármiben is.

Aztán kiderült, hogy a projektben többről van szó, mint egyszerű színészkedésről: meg kellett tanulniuk kezelni a kamerát és a mikrofonokat, és nekik maguknak kellett felvenni a nyersanyagokat az erdőben – mindezt úgy, hogy közben végig karakterben maradnak. Szintén hozzá kellett járulniuk, hogy a saját nevükön szerepelnek. Ekkor persze még fogalmuk sem lehetett róla, hogy az ekkora siker lesz – az is csak egy évvel a forgatás befejezése után vált világossá számukra, hogy mindez nem egy rövid- vagy kísérleti film, hanem egy moziba kerülő horror.

Másfél oldalas szerződésükben volt azonban egy akkor nevetségesnek tűnő kikötés: amennyiben a film bevétele meghaladja az egymillió dollárt, a színészek jogosultak lesznek a nyereség 1 százalékára. A hihetetlen dolog idővel bekövetkezett, ám előtte nehéz hónapok következtek számukra: mivel igazi nevükön szerepeltek, és a film marketingjének lényege az volt, hogy valóban eltűntek, tilos volt egy ideig újabb szerepet vállalniuk, kerülniük kellett a közönséget, nem adhattak interjút és nem vehettek részt közönségtalálkozón – így gyakorlatilag a sikerből is teljesen kimaradtak.

Immár 25 éve, hogy bemutatták az Ideglelést, de máig ez maradt mindegyikük karrierjének csúcspontja – ahogy utólag többször is panaszkodtak, skatulyába kerültek és senki sem osztott rájuk jelentősebb filmeket. Egyszerűen annyira sikeres volt ugyanis a marketingkampány, hogy Hollywoodban mindenki elhitte, hogy magukat alakítják, így nem is volt szükségük színészkedésre.

A poszteren szereplő, rémült tekintetű Heather Donahue mindössze két mozifilm (Pasik és csajok, A nagy csúsztatás) mellékszerepében tűnt fel, emellett főleg sorozatokban és tévéfilmekben bukkant fel néha. Ezek közül a legjelentősebb a 2002-es Harmadik típusú emberrablások című sorozat, melynek 5 epizódja köthető a nevéhez. 2008 óta nem is vállalt színészi munkát.

Michael C. Williams szintén megmaradt kevésbé ismert filmek, valamint sorozatok mellékszerepénél, ő azonban a mai napig aktív. A film sikeréből leginkább Joshua Leonard tudott profitálni: filmográfiájában több projekt szerepel, mint szereplőtársaiéban együttvéve. Sztár nem vált ugyan velőle, de további horrorokban (Őrültek háza, A balta, Szalagavató), vígjátékokban (Született bankrabló, Összekutyulva), romantikus filmekben (Ha maradnék, A legmelegebb nap) és sorozatokban (Miami helyszínelők, Hung – Neki áll a zászló) is feltűnt, sőt, az írással és a rendezéssel is próbálkozott. A színésztrió azonban mint kiderült, még mindig azért küzd, hogy megkapják a nekik járó fizetést az Ideglelésből.

Hiába épült ugyanis rájuk az egész film, megalázóan kevés pénzzel szúrták ki a szemüket. Érzékletes történetekkel mesélték el, mekkora kontraszt volt a mozi körüli felhajtás és saját helyzetük között: Donahue ősrégi kocsija volt, hogy épp a saját arcát ábrázoló plakát alatt fulladt le; Williams a forgatás után még mindig költöztetőként dolgozott, amikor a főnöke megkérdezte, mégis miért dolgozik még mindig neki, mikor ott szerepel a Newsweek magazin címlapján; míg Leonard pár nappal azelőtt, hogy a The Tonigh Show vendége volt, még pincérként dolgozott, és véletlenül épp a saját ügynökének kellett felszolgálnia.

Amikor a film elérte a 100 millió dolláros bevételt, csekk helyett a produkciós cég mindössze egy-egy gyümölcskosarat küldött nekik – ekkor vált világossá számukra, hogy ha nem tesznek valamit, soha nem fognak hozzájutni a beígért pénzükhöz. Amikor végre lejárt az embargó és nyilatkozhattak, egyikük megemlítette egy interjúban, hogy ő valószínűleg Amerika legszegényebb ismert embere – mire az Ideglelést gyártó vállalat rászólt, hogy ne mondjon ilyeneket.

1999-ben végül kaptak valamennyi plusz fizetséget a filmért – az összegből egyikük venni tudott egy Mitsubishit, a másik pedig megengedhette magának, hogy drágább koktélokat szolgáljon fel az eskövőjén. Mindeközben a stúdió a becslések szerint 35-40 milliót kaszált az Ideglelésből. A pohár akkor telt be a színészeknél, mikor 2000-ben kijött a második részt. Beperelték a gyártó Artisant, mire az 300 ezer dolláros egyezséget kötött belük – ami nem kis pénz, de szinte semmi ahhoz képest, hogy mennyit kerestek a sorozatból.

Donahue – aki nőként különösen sokat szenvedett a szexista beszólások és bullying miatt, hiszen mindegyikük saját néven szerepelt a filmben – eddigre már teljesen eltávolodott a filmipartól. Kezdetben a sajtóban támogatta a ugyan a folytatásokat, de később a többiekkel együtt igyekezett megtiltani, hogy használják nevét és karakterét a 2016-os részben. Williams viszont benne volt a dologban: mint a Variety-nek most bevallotta, akkoriban családjával egy apró lakásban kellett élnie, mert az árvíz tönkretette otthonát. „Szégyen, hogy ez megtörténhetett velem. De félre kell tenned ezeket a dolgokat, mert ha nem, akkor egy kibaszott lúzer vagy. Mert mindenki azon tűnődik, mi történhetett veled, miközben a feleséged ott áll a boltban és képtelen kifizetni amit vett, mert elutasítják a bankkártyádat. Benne voltál minden idők legsikeresebb független filmében, mégis képtelen vagy gondoskodni a szeretteidről!” – kesergett.

Végül tiltakozás ide vagy oda, mindegyikük nevét és arcát felhasználták. Sőt: Donahue sikolya még a 2022-es Oscar-kedvenc Tár-ban is hallható, pedig ehhez nem járult hozzá. Az utóbbi mögött álló Focus Feature végül a színészt kihagyva egyezett meg a Lionsgate-tel a hangfelvétel használatáról – Donahue-nak pedig azt javasolták, pereljen saját jogon, ha szeretne.

A most bejelentett új film kapcsán ismét ugyanazok a szólamok kerültek elő: bár a színésztrió a mai napig büszke az Ideglelésre, legszívesebben szabadulnának már attól – és persze szeretnék megkapni a pénzt, ami a szereplésükért járna nekik. Az új rész például ismét visszanyúl majd az általuk alkotott karakterekhez, ezzel kapcsolatban mégse kereste meg őket senki. Épp ezért nyílt levelet írtak a Lionsgate-nek, amelyben az elmaradt, és a jövőben bemutatandó filmért járó részesedést követelik – annyit, amennyit a Színészek Céhe egyébként előírna. A bökkenő csak az, hogy apró független moziként az Ideglelés még nem a szakszervezeti előírások szerint készült. Mindezek mellett szeretnék, ha bármilyen későbbi Ideglelés-projekt (folytatás, videójáték, játékfigura, szabadulószoba stb.) esetén velük is konzultálnának – ha már az egész életük ráment arra, hogy saját nevükön szerepeltek a filmben.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

A MÁV finanszírozza az elavult iparvágány karbantartását a kínai cég számára

Vácon a gödi Samsung SDI-nak is dolgozó kínai hatterű CECZ cégcsoport az év elején jelentette be, hogy szeretné, ha a város déli részén lévő, mintegy húsz éve nem használt iparvágányt újra üzembe helyeznék. Úgy tűnik, kérése meghallgatásra talált: a munkálatok megelőzték a kormányhivatal és az önkormányzat közös bejárását. A karbantartás költségét a MÁV állja.