Eredetileg 2020-ra tervezték, ám a COVID miatt csak egy évvel később, 2021 szeptemberében nyitotta meg kapuit az Akadémia Mozgóképmúzeuma (Academy Museum of Motion Pictures) – arról az akadémiáról van szó, amelyet leginkább arról ismerhetünk, hogy minden évben ők osztják ki az Oscar-díjat.
Stílusosan épp egy díjátadó gálán, Tom Hanks segítségével jelentették be az intézményt, ahol végre méltó otthonra találhat többek között Lugosi Béla ikonikus Drakula-jelmeze, vagy épp az Óz, a csodák csodája legendás piros cipellője is. Hollywood régóta adós volt már egy ilyen filmművészeti múzeummal, hiszen bár sok stúdió kínál hasonló kiállításokat, ahol ismert filmes kellékeket is meg lehet nézni, a mozi történetét bemutató átfogó múzeum eddig nem volt Los Angelesben.
Végül több csúszás, és a költségek gigantikus növekedése után, de csak megnyílt a múzeum, ahol többek között 13 millió legendás filmes relikviát őriznek. Az intézmény azonban már közvetlenül a nyitás után rengeteg kritikát kapott, például azért, mert mellőzte azokat a fekete és zsidó alkotókat, színészeket és ikonokat, akik fontos szerepet töltöttek be Hollywood történetében. Ezekre válaszul Bill Kramer igazgató két kiállítást is bejelentett, ezzel igyekezve orvosolni a problémát: Regeneration: Black Cinema 1898-1971 címmel az afro-amerikai filmek és filmesek, Hollywoodland címmel pedig a filmfőváros zsidó származású alapítói előtt kívántak tisztelegni.
Utóbbi állandó tárlatként most meg is nyílt Hollywoodland: Zsidó alapítók és a film fővárosának kialakítása címmel. A kurátor, Dara Jaffe azt írta közleményében: „Az amerikai filmipar az európai progromok és szegénység elől az Egyesült Államokba menekülő zsidó emigránsok beáramlása közepette kezdett kifejlődni. Hollywood alapítóinak többsége ezek közé a kivándorló zsidók közé tartozott. Felismerték a nemrég megszületett mozibizniszben rejlő lehetőségeket, hogy feljebb kapaszkodjanak marginalizált állapotukból, ebben az iparban ugyanis nem kellett olyan antiszemita akadályokba ütközniük, mint több más szakma esetében. A Hollywoodland felteszi a kérdést: hogyan és miért vált Los Angeles a világ legismertebb filmfővárosává? Kiállításunk célja, hogy bemutassuk ezeknek az ezerszínű történeteknek az összefonódását.”
A május közepén megnyitott kiállítás olyan stúdióvezéreket mutat be, mint a Warner Bros. mögött álló Warner-testvérek, a Columbiát megalapító Harry Cohn, az MGM-et sikerre vivő Marcus Loew és Louis B. Mayer, vagy épp a magyar származású Adolph Zukor, aki Jesse Lasky-val karöltve felfuttatta a Paramount stúdiót.
A jelek szerint azonban valami ezúttal is félrement: most azért zúdult harag a múzeumra, mert a tárlat szövegeit sokan kifejezetten antiszemitának tartják. „A fókusz nem az alapítók teljesítményén, hanem azok bűnein van” – írja az egyik panaszos levél, melyet Patrick Moss, az Írók Céhén belül működő, zsidó származású írókat tömörítő bizottság alelnöke jegyzett. Moss szerint a kiállítás szövegtáblái olyan melléknevekkel írják le a zsidó alapítókat, mint „spórolós”, „nepotista”, „káros”, „nőcsábász”, „elnyomó”, „pimasz”, „zsarnok”, „cinikus”, „szerecsenmosdató” vagy „ragadozó”. „A kiállítás az antiszemita kifejezések és lózungok használatával maga is hozzájárul az amerikai zsidók elleni gyűlölethez” – fogalmazott Moss a levélben.
Moss mellett mások is kikeltek a múzeum tárlata ellen, köztük Kimberly Peirce filmrendező (A fiúk nem sírnak), aki a múzeum inkluzivitási bizottságának is tagja, vagy Alma Har’el (Honey Boy), aki le is mondott ugyanerről a tisztségéről. Egy másik tiltakozó, a tévésorozatairól ismert Keetgi Kogan szerint a kiállítás azt állítja, hogy a zsidó emigránsok kapzsi módon, a nőket és feketéket kihasználva igyekeztek felmászni a társadalmi ranglétrán és asszimilálódni az amerikai társadalomba. „Mintha ahelyett, hogy a filmipar születését ünnepelné, az Akadémia így igyekezne elnézést kérni, hogy felfedi történelme egy sötét darabját, amelyet legszívesebben titokban tartott volna” – fogalmazott.
A The Wrap cikkében fényképes, konkrét példákat is hoz a kifogásolt nyelvezetű táblákról. A tárlat egyik felirata kevesebb mint száz szavas leírásában a Columbia-alapító Harry Cohnt zsarnoknak és ragadozónak nevezi, aki irodáját Benito Mussolinihez hasonlóan úgy terveztette meg, hogy azonnal megfélemlítse azokat, akik belépnek oda. A Warner Bros. mögött álló Jack Warnert rámenősnek, tiszteletlennek, nőcsábásznak és zsugorinak titulálják. A Universalról szóló részben Carl Laemmlét úgy írják le, mint aki kifutófiúból küzdötte fel magát az igazgatói székig, miközben kedvessége és nepotizmusa miatt kiérdemelte a Carl bácsi becenevet.
Az 1927-es A dzsesszénekes című filmmel kapcsolatban pedig nem arra koncentrál a kiállítás, hogy ezt tartják az egyik első, monológokat is tartalmazó hangosfilmnek, hanem sokkal inkább a mozi rasszizmusát emeli ki. A film fehér főhőse ugyanis feketére maszkírozva, ún. blackface-szel jelent meg a színpadon – de Al Jolson emellett az egyik első, zsidóságát nyíltan vállaló sztár volt Hollywoodban, amiről viszont a kiállítás egyáltalán nem tesz említést.
A kritikusok azt is kifogásolták, hogy meg sem említik Billy Wildert, aki az antiszemitizmus elől menekülve vált Hollywood történetének egyik legnagyobb hatású és legsikeresebb rendezőjévé, míg más azért panaszkodott, hogy a Hollywoodland kizárólag a „gonoszakat” mutatja be – míg a múzeum más részeiben inkább az áldozatokra, azokra a marginalizálódott közösségekre helyezik a hangsúlyt, akiket sokáig teljesen kiszorítottak a filmiparból. A western műfajt bemutató rész például külön kiemeli, hogy az őslakos karaktereket gyakran sértő módon jelenítették meg, ráadásul ezeket szinte kizárólag nem indián származású színészek játszhatták.
A kiállításhoz kapcsolódóan a múzeumban megnézhető egy dokumentumfilm is Hollywood alapításáról. Ebben a narrátor kiemeli, hogy abban az időben széles körben jellemző volt az antiszemitizmus – emellett megjegyzi azonban azt is, hogy maguk a zsidó származású stúdióatyák is hozzájárultak a rasszizmus és szexizmus terjesztéséhez. „Hollywoodban ahhoz, hogy amerikaivá válj, el kellett fogadnod és vissza kellett tükröznöd az elnyomó hiedelmeket és ezek ábrázolását” – szól egy ponton a dokumentumfilm.
A kritikákra válaszul a múzeum úgy döntött, hogy módosít a tárlat nyelvezetén. Mint közleményükben írják, eljutottak hozzájuk a panaszok, amelyeket nagyon komolyan vesznek. „Az első változtatásokat azonnal végre is hajtjuk – így anélkül mondhatjuk el ezeket a fontos történeteket, hogy olyan kifejezéseket használnánk, melyek szándékainkon kívül megerősítik a sztereotípiákat. Mindez segít a kétértelmű fogalmazások kiküszöbölésében is” – írták, hozzátéve, hogy egy új tanácsodó bizottságot is felállítanak, amelyben a zsidó közösségek, az emberi jogok és más, marginalizált csoportok szakértői segítenek majd a helyes szövegezések kialakításában. A sors fintora, hogy Hollywood történetét, amely bizonyos szempontból valóban rasszizmusra és szexizmusra épült, egy olyan múzeum ünnepli, amely maga is ilyen nyelvezetet használ.
