Antiszemitának tartják az Oscar-múzeum hollywoodi alapítókról szóló kiállítását

Mikrofilm

Az Oscart odaítélő Amerikai Filmakadémia múzeuma Hollywoodland: Zsidó alapítók és a film fővárosának kialakítása címmel rendezett kiállítást, de a tárlat feliratain többen is felháborodtak. Nem ez az első alkalom, hogy az intézményre kritikák zúdulnak.

Eredetileg 2020-ra tervezték, ám a COVID miatt csak egy évvel később, 2021 szeptemberében nyitotta meg kapuit az Akadémia Mozgóképmúzeuma (Academy Museum of Motion Pictures) – arról az akadémiáról van szó, amelyet leginkább arról ismerhetünk, hogy minden évben ők osztják ki az Oscar-díjat.

Stílusosan épp egy díjátadó gálán, Tom Hanks segítségével jelentették be az intézményt, ahol végre méltó otthonra találhat többek között Lugosi Béla ikonikus Drakula-jelmeze, vagy épp az Óz, a csodák csodája legendás piros cipellője is. Hollywood régóta adós volt már egy ilyen filmművészeti múzeummal, hiszen bár sok stúdió kínál hasonló kiállításokat, ahol ismert filmes kellékeket is meg lehet nézni, a mozi történetét bemutató átfogó múzeum eddig nem volt Los Angelesben.

Végül több csúszás, és a költségek gigantikus növekedése után, de csak megnyílt a múzeum, ahol többek között 13 millió legendás filmes relikviát őriznek. Az intézmény azonban már közvetlenül a nyitás után rengeteg kritikát kapott, például azért, mert mellőzte azokat a fekete és zsidó alkotókat, színészeket és ikonokat, akik fontos szerepet töltöttek be Hollywood történetében. Ezekre válaszul Bill Kramer igazgató két kiállítást is bejelentett, ezzel igyekezve orvosolni a problémát: Regeneration: Black Cinema 1898-1971 címmel az afro-amerikai filmek és filmesek, Hollywoodland címmel pedig a filmfőváros zsidó származású alapítói előtt kívántak tisztelegni.

Utóbbi állandó tárlatként most meg is nyílt Hollywoodland: Zsidó alapítók és a film fővárosának kialakítása címmel. A kurátor, Dara Jaffe azt írta közleményében: „Az amerikai filmipar az európai progromok és szegénység elől az Egyesült Államokba menekülő zsidó emigránsok beáramlása közepette kezdett kifejlődni. Hollywood alapítóinak többsége ezek közé a kivándorló zsidók közé tartozott. Felismerték a nemrég megszületett mozibizniszben rejlő lehetőségeket, hogy feljebb kapaszkodjanak marginalizált állapotukból, ebben az iparban ugyanis nem kellett olyan antiszemita akadályokba ütközniük, mint több más szakma esetében. A Hollywoodland felteszi a kérdést: hogyan és miért vált Los Angeles a világ legismertebb filmfővárosává? Kiállításunk célja, hogy bemutassuk ezeknek az ezerszínű történeteknek az összefonódását.”

A május közepén megnyitott kiállítás olyan stúdióvezéreket mutat be, mint a Warner Bros. mögött álló Warner-testvérek, a Columbiát megalapító Harry Cohn, az MGM-et sikerre vivő Marcus Loew és Louis B. Mayer, vagy épp a magyar származású Adolph Zukor, aki Jesse Lasky-val karöltve felfuttatta a Paramount stúdiót.

A jelek szerint azonban valami ezúttal is félrement: most azért zúdult harag a múzeumra, mert a tárlat szövegeit sokan kifejezetten antiszemitának tartják. „A fókusz nem az alapítók teljesítményén, hanem azok bűnein van” – írja az egyik panaszos levél, melyet Patrick Moss, az Írók Céhén belül működő, zsidó származású írókat tömörítő bizottság alelnöke jegyzett. Moss szerint a kiállítás szövegtáblái olyan melléknevekkel írják le a zsidó alapítókat, mint „spórolós”, „nepotista”, „káros”, „nőcsábász”, „elnyomó”, „pimasz”, „zsarnok”, „cinikus”, „szerecsenmosdató” vagy „ragadozó”. „A kiállítás az antiszemita kifejezések és lózungok használatával maga is hozzájárul az amerikai zsidók elleni gyűlölethez” – fogalmazott Moss a levélben.

Moss mellett mások is kikeltek a múzeum tárlata ellen, köztük Kimberly Peirce filmrendező (A fiúk nem sírnak), aki a múzeum inkluzivitási bizottságának is tagja, vagy Alma Har’el (Honey Boy), aki le is mondott ugyanerről a tisztségéről. Egy másik tiltakozó, a tévésorozatairól ismert Keetgi Kogan szerint a kiállítás azt állítja, hogy a zsidó emigránsok kapzsi módon, a nőket és feketéket kihasználva igyekeztek felmászni a társadalmi ranglétrán és asszimilálódni az amerikai társadalomba. „Mintha ahelyett, hogy a filmipar születését ünnepelné, az Akadémia így igyekezne elnézést kérni, hogy felfedi történelme egy sötét darabját, amelyet legszívesebben titokban tartott volna” – fogalmazott.

A The Wrap cikkében fényképes, konkrét példákat is hoz a kifogásolt nyelvezetű táblákról. A tárlat egyik felirata kevesebb mint száz szavas leírásában a Columbia-alapító Harry Cohnt zsarnoknak és ragadozónak nevezi, aki irodáját Benito Mussolinihez hasonlóan úgy terveztette meg, hogy azonnal megfélemlítse azokat, akik belépnek oda. A Warner Bros. mögött álló Jack Warnert rámenősnek, tiszteletlennek, nőcsábásznak és zsugorinak titulálják. A Universalról szóló részben Carl Laemmlét úgy írják le, mint aki kifutófiúból küzdötte fel magát az igazgatói székig, miközben kedvessége és nepotizmusa miatt kiérdemelte a Carl bácsi becenevet.

Az 1927-es A dzsesszénekes című filmmel kapcsolatban pedig nem arra koncentrál a kiállítás, hogy ezt tartják az egyik első, monológokat is tartalmazó hangosfilmnek, hanem sokkal inkább a mozi rasszizmusát emeli ki. A film fehér főhőse ugyanis feketére maszkírozva, ún. blackface-szel jelent meg a színpadon – de Al Jolson emellett az egyik első, zsidóságát nyíltan vállaló sztár volt Hollywoodban, amiről viszont a kiállítás egyáltalán nem tesz említést.

A kritikusok azt is kifogásolták, hogy meg sem említik Billy Wildert, aki az antiszemitizmus elől menekülve vált Hollywood történetének egyik legnagyobb hatású és legsikeresebb rendezőjévé, míg más azért panaszkodott, hogy a Hollywoodland kizárólag a „gonoszakat” mutatja be – míg a múzeum más részeiben inkább az áldozatokra, azokra a marginalizálódott közösségekre helyezik a hangsúlyt, akiket sokáig teljesen kiszorítottak a filmiparból. A western műfajt bemutató rész például külön kiemeli, hogy az őslakos karaktereket gyakran sértő módon jelenítették meg, ráadásul ezeket szinte kizárólag nem indián származású színészek játszhatták.

A kiállításhoz kapcsolódóan a múzeumban megnézhető egy dokumentumfilm is Hollywood alapításáról. Ebben a narrátor kiemeli, hogy abban az időben széles körben jellemző volt az antiszemitizmus – emellett megjegyzi azonban azt is, hogy maguk a zsidó származású stúdióatyák is hozzájárultak a rasszizmus és szexizmus terjesztéséhez. „Hollywoodban ahhoz, hogy amerikaivá válj, el kellett fogadnod és vissza kellett tükröznöd az elnyomó hiedelmeket és ezek ábrázolását” – szól egy ponton a dokumentumfilm.

A kritikákra válaszul a múzeum úgy döntött, hogy módosít a tárlat nyelvezetén. Mint közleményükben írják, eljutottak hozzájuk a panaszok, amelyeket nagyon komolyan vesznek. „Az első változtatásokat azonnal végre is hajtjuk – így anélkül mondhatjuk el ezeket a fontos történeteket, hogy olyan kifejezéseket használnánk, melyek szándékainkon kívül megerősítik a sztereotípiákat. Mindez segít a kétértelmű fogalmazások kiküszöbölésében is” – írták, hozzátéve,  hogy egy új tanácsodó bizottságot is felállítanak, amelyben a zsidó közösségek, az emberi jogok és más, marginalizált csoportok szakértői segítenek majd a helyes szövegezések kialakításában. A sors fintora, hogy Hollywood történetét, amely bizonyos szempontból valóban rasszizmusra és szexizmusra épült, egy olyan múzeum ünnepli, amely maga is ilyen nyelvezetet használ.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.