Egy iráni film, az It Was Just an Accident győzelmével ért véget a Cannes-i Filmfesztivál, ez vitte haza a seregszemle fődíjának számító Arany Pálmát. A film – melyet a The Hollywood Reporter az iráni autoriter rezsim elleni támadásnak címkézett – feszült thriller, melynek főhőse egy egykori politikai fogoly. Elrabolja azt a személyt, akit volt kínzójának vél, majd más disszidensekkel együtt dönt róla, megölje-e vagy sem. Panahitól egyáltalán nem áll távol ez a típusú, nagyon is direkt politizálás: ő maga is politikai fogolyként ült a börtönben, 2023-as szabadulása óta ez az első alkotása.
A róla szóló cannes-i portré nem véletlenül viseli A világ legelismertebb disszidens filmkészítője címet. Karrierjét Irán egyik legismertebb rendezőjének, Abbas Kiarostaminak az asszisztenseként kezdte; Kiarostami filmje, A cseresznye íze volt az első és a mostani alkalomig az egyetlen iráni film, amely meg tudta nyerni az Arany Pálmát. Panahi már legelső játékfilmjével, az 1995-ös A fehér léggömbbel eljutott Cannes-ba, ahol elnyerte a legjobb bemutatkozásnak járó Caméra d’Or díjat. A kör című, 2000-ben született alkotását a Velencei Filmfesztiválon hat díjjal, köztük Arany Oroszlánnal ismerték el.
Panahi először 2009-ben került összetűzésbe az iráni rezsimmel, amikor megjelent egy olyan diáknak a temetésén, akit a 2009-2010-es „zöld forradalom” tüntetései során öltek meg. (Az 1978-79-es iráni forradalom utáni legnagyobb tüntetéssorozat azután tört ki, hogy a hatalom beavatkozott a választásokba. A tüntetők Mahmud Ahmadinezsád elnök távozását követelték, a zöld szín pedig eredetileg kihívójának, Mir Hoszein Muszavinak a kampányát jellemezte, de később a tiltakozók és az ellenzék szimbólumává vált. A békésnek induló tüntetéseket a hatalom hamar leverte; többen meghaltak, százak kerültek börtönbe – G. Á.) Panahinak megtiltották, hogy elhagyja az országot, majd amikor 2010-ben bejelentette, hogy egy olyan filmet szeretne készíteni, melyben megjelennének a tüntetések, húsz évre szóló utazási és filmkészítési tiltást kapott, valamint hatévnyi felfüggesztett börtönbüntetést – hivatalosan „a rendszer elleni propagandáért”. Emiatt hiába választották be a Berlinale zsűrijébe, nem tudott részt venni a fesztiválon – tüntetésül üresen hagyták a helyét, amely hatalmas médiaérdeklődést váltott ki akkoriban.
Panahi a tiltás és a nehéz körülmények ellenére mindig megtalálta a módot az alkotásra. Miután 2010-ben házi őrizetre ítélték, iPhone-nal, a nappalijában, iguanájával forgatta le Ez nem egy film című esszémoziját. 2013-as, Closed Curtain című filmjét ugyancsak titokban készítette nyári otthonában, lehúzott redőnyök mögött. 2015-ös, Taxi Teherán című filmjét úgy készítette el, hogy kocsiját használta stúdió gyanánt; a 2018-as Három nőt és a 2022-es Itt nincsenek medvéket pedig gyéren lakott vidéki helyszíneken forgatta, a valóságot és a fikciót összegyúrva – ő maga is mindkét filmben megjelenik mint „Jafar Panahi, a híres filmrendező”. Ezekkel a filmjeivel vált nemzetközileg is ismert alkotóvá, az iráni újhullám legelismertebb figurájává. Az USB-ken kicsempészett alkotásait szerte a világon díjazták, az Oscarra azonban soha nem volt igazán esélye.
Legutóbbi filmje, az Itt nincsenek medvék egy rendezőről szól (akit természetesen ő maga alakított); az iráni-török határra érkezve egy szerelmesfilmet akar forgatni, ám az élet és a lehetőségek felülírják a filmkészítést. Sokáig úgy tűnt, ez lesz az utolsó mozija, mivel 2022 júliusában a hatóságok letartóztatták a rendezőt a 2010-es ítéletre hivatkozva. 2023 februárjában szabadult, miután éhségsztrájkba kezdett. Érthetetlen módon az iráni legfelsőbb bíróság végül Panahi javára döntött, és megsemmisítették a korábbi ítéletet, így nem áll már utazási vagy lakhelyelhagyási tilalom alatt. Ennek köszönhető, hogy ő maga vette át az Arany Pálmát és interjút is adott Cannes-ban.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
