Film

Az utolsó akarat

  • Szabó Ádám
  • 2020. június 7.

Mikrofilm

A kiegyensúlyozott magánéletet élő újságíró ritka, mint a stabil demokráciával rendelkező ország Közép-Amerikában – legalábbis így tanultuk a hollywoodi filmekből. Előbbi eposzi jelzője az elszánt, a megalkuvást nem tűrő és a munkamániás; állandó kelléke a csapzott haj, csontig szívott, de soha el nem fogyó cigi. Utóbbi még ennél is képlékenyebb halmaz: általában valami kimondhatatlan nevű hely képviseli, mely csak homályos foltként él a kollektív tudatalattink térképén, s fő exporttermékei a drogok, kurvák, fegyverek, de mindig kóricál arra néhány beépített FBI/CIA/
stb. ügynök, akinek jó sok vaj van a fején.

Az utolsó akarat nem is csinál mást, csak előcibálja, és különösebb meggyőződés nélkül egymásra hányja ezeket a sablonokat. Az újságírót ezúttal Anne Hathaway alakítja, s valami oltári izgalmas és világot megrengető titkot igyekszik épp kideríteni a kormányról, amikor a szerkesztője leveszi az ügy­ről, és elküldi, hogy tudósítson a ’84-es amerikai elnökválasztástól. Ettől őt és minket is a semmiből feltűnő apa ment meg, aki épp haldoklik Willem Dafoe hozzáértő alakításában. Dafoe mindig megbízhatóan hozza az őrült szemű csodabogarat – jelen filmben gyakorlatilag e jól ismert szempár az egyetlen biztos dolog. Kár, hogy ettől a kapaszkodónktól nagyjából fél óra múlva megfoszt a film, s innentől újságírónőnk apja helyébe lépve fegyverkereskedőnek áll és bejárja a kies Dél-Amerikát – valószínűleg ebbéli hányattatásaiból is cikket kanyarítana előbb-utóbb, de ebben sajna már nem gyönyörködhetünk.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Gulyás Gergely: A KDNP nem fog egy EP-frakcióban ülni a Tisza Párttal

  • narancs.hu

Erről a miniszter a kormányinfón beszélt, ahol a kommunista rémuralomhoz és a Rákosi-korszakhoz hasonlította az Európai Unió Bírósága ítéletét, melynek értelmében 200 millió euróra büntették hazánkat, mivel nem tartota be a bíróság egy korábbi, menekültügyben hozott ítéletét.