Film

Az utolsó akarat

  • Szabó Ádám
  • 2020. június 7.

Mikrofilm

A kiegyensúlyozott magánéletet élő újságíró ritka, mint a stabil demokráciával rendelkező ország Közép-Amerikában – legalábbis így tanultuk a hollywoodi filmekből. Előbbi eposzi jelzője az elszánt, a megalkuvást nem tűrő és a munkamániás; állandó kelléke a csapzott haj, csontig szívott, de soha el nem fogyó cigi. Utóbbi még ennél is képlékenyebb halmaz: általában valami kimondhatatlan nevű hely képviseli, mely csak homályos foltként él a kollektív tudatalattink térképén, s fő exporttermékei a drogok, kurvák, fegyverek, de mindig kóricál arra néhány beépített FBI/CIA/
stb. ügynök, akinek jó sok vaj van a fején.

Az utolsó akarat nem is csinál mást, csak előcibálja, és különösebb meggyőződés nélkül egymásra hányja ezeket a sablonokat. Az újságírót ezúttal Anne Hathaway alakítja, s valami oltári izgalmas és világot megrengető titkot igyekszik épp kideríteni a kormányról, amikor a szerkesztője leveszi az ügy­ről, és elküldi, hogy tudósítson a ’84-es amerikai elnökválasztástól. Ettől őt és minket is a semmiből feltűnő apa ment meg, aki épp haldoklik Willem Dafoe hozzáértő alakításában. Dafoe mindig megbízhatóan hozza az őrült szemű csodabogarat – jelen filmben gyakorlatilag e jól ismert szempár az egyetlen biztos dolog. Kár, hogy ettől a kapaszkodónktól nagyjából fél óra múlva megfoszt a film, s innentől újságírónőnk apja helyébe lépve fegyverkereskedőnek áll és bejárja a kies Dél-Amerikát – valószínűleg ebbéli hányattatásaiból is cikket kanyarítana előbb-utóbb, de ebben sajna már nem gyönyörködhetünk.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.