A kiegyensúlyozott magánéletet élő újságíró ritka, mint a stabil demokráciával rendelkező ország Közép-Amerikában – legalábbis így tanultuk a hollywoodi filmekből. Előbbi eposzi jelzője az elszánt, a megalkuvást nem tűrő és a munkamániás; állandó kelléke a csapzott haj, csontig szívott, de soha el nem fogyó cigi. Utóbbi még ennél is képlékenyebb halmaz: általában valami kimondhatatlan nevű hely képviseli, mely csak homályos foltként él a kollektív tudatalattink térképén, s fő exporttermékei a drogok, kurvák, fegyverek, de mindig kóricál arra néhány beépített FBI/CIA/
stb. ügynök, akinek jó sok vaj van a fején.
Az utolsó akarat nem is csinál mást, csak előcibálja, és különösebb meggyőződés nélkül egymásra hányja ezeket a sablonokat. Az újságírót ezúttal Anne Hathaway alakítja, s valami oltári izgalmas és világot megrengető titkot igyekszik épp kideríteni a kormányról, amikor a szerkesztője leveszi az ügyről, és elküldi, hogy tudósítson a ’84-es amerikai elnökválasztástól. Ettől őt és minket is a semmiből feltűnő apa ment meg, aki épp haldoklik Willem Dafoe hozzáértő alakításában. Dafoe mindig megbízhatóan hozza az őrült szemű csodabogarat – jelen filmben gyakorlatilag e jól ismert szempár az egyetlen biztos dolog. Kár, hogy ettől a kapaszkodónktól nagyjából fél óra múlva megfoszt a film, s innentől újságírónőnk apja helyébe lépve fegyverkereskedőnek áll és bejárja a kies Dél-Amerikát – valószínűleg ebbéli hányattatásaiból is cikket kanyarítana előbb-utóbb, de ebben sajna már nem gyönyörködhetünk.
Elérhető a Netflixen
