Azonnal hisztérikus kultusz alakult ki körülötte, ami azóta sem csitult

  • Kránicz Bence
  • Lichter Péter
  • 2019. október 1.

Mikrofilm

A festészettől Laura Palmerig. Pár perc alatt bevezetünk David Lynch szürreális világába!

Lynch a képzőművészet felől érkezett a filmhez – ma is aktívan fest, fotózik, illetve zenél –, festészetének éjsötét szürrealizmusa köszönt vissza később a filmjeiben. Eleinte a festészet „időbeli kiterjesztésével” kísérletezett, animált rövidfilmje, a Six Men Getting Sick (Six Times) bizarr lázálomként vetítette előre a későbbi alkotásait.

Hat férfi rosszul lesz, hatszor

Első játékfilmje, a hetvenes évek éjféli moziláza révén kultikussá vált Radírfej hihetetlenül eredeti rémlátomás, ami a szürrealizmus, a horror és a német expresszionizmus elemeit vegyítette korábban soha nem látott módon. Az indusztriális álomvilágban játszódó, párbeszédet alig tartalmazó fekete-fehér film egy introvertált férfi, Henry lidércnyomásos történetét meséli el – a főhősnek ugyanis egy mutáns gyereke születik barátnőjétől.

A vígjátékairól ismert Mel Brooks is felfigyelt az öntörvényű rendezőre, hamar Lynch következő filmje, a gótikus hangulatú Elefántember producere lett. A viktoriánus Anglia miliőjében játszódó Elefántember valós történetet mesél el: egy félelmetesen torz külsővel megszületett, de rendkívül érzékeny férfin, a cirkusznál sínylődő John Merricken próbál segíteni egy orvos, de a társadalom közönye és kegyetlensége miatt a történet tragikus véget ér.

Veszett bársony

Lynch ezzel a filmjével bizonyította, hogy képes egy klasszikusabb történetet is elmesélni, de az atmoszférateremtés révén az Elefántember jóval izgalmasabb lett, mint egy átlagos kosztümös dráma. A rendezőt ezután még George Lucas is megkereste, hogy legyen A Birodalom visszavág rendezője, de Lynch inkább egy másik fantasyt, a Dűnét választotta. A film azonban nem tudta visszatermelni a hatalmas költségvetést, annak ellenére lett stúdiógyilkos bukás, hogy felvonultatott néhány eredeti látványötletet – Lynch e kudarcos kaland után intimebb és karakteréhez jobban passzoló vizekre evezett.

A Kék bársony a nyolcvanas éveket meghatározó posztmodern film egyik csúcsa lett, a kertvárosi szürrealizmus és a misztikus horror vad keveréke, amivel Lynch igazán megtalálta a saját hangját.

Ezután következett a rendező legsikeresebb évtizede: a kilencvenes éveket a Veszett a világgal nyitotta, ami a road movie, a bűnügyi film és az elszállt szürrealizmus vad koktélja volt – ez elhozta Lynchnek Cannes-ból az Arany Pálmát. De az egész pályáját meghatározó sikerét egy televíziós sorozattal aratta.

Hiszti és kultusz

Az eleinte csak két évadott megélt, de huszonöt évvel később sikerrel folytatott Twin Peaks fenekestül felforgatta a tévésorozatok világát (és befogadását): azonnal hisztérikus kultusz alakult ki körülötte, ami azóta sem csitult. A sorozat egy álmos északi kisvárosban, Twin Peaksben elkövetett bestiális gyilkosság körül forog: a kivezényelt FBI-ügynöknek, Dale Coopernek azonban nemcsak a szövevényes üggyel, hanem a közösséget átszövő ármánykodással és természetfeletti sötét erőkkel is szembe kell néznie.

A Twin Peaks zsenialitását az adja, hogy Lynch és alkotótársa, Mark Frost bűvészi ügyességgel egyensúlyozva keverte a misztikus horror, a romantikus melodráma és a krimi elemeit az abszurd humorral – a sorozatra évtizedekkel később is úgy hivatkoznak, mint ami átvezette a felnőttkorba a televíziózást. Lynch a széria sikerét egy gyengébben sikerült előzményfilmmel (Tűz, jöjj velem!) próbálta később meglovagolni.

Útvesztő

Lynch az ezredforduló magasságában két meghatározó filmet tett még le az asztalra: a Lost Highwayt és a Mulholland Drive-ot. Mindkét film a noir jegyeit keverte a rá jellemző szürrealizmussal, illetve az izgalmas narratív labirintusaik, szövevényes cselekményük révén váltak sikeressé.

A Lost Highway egy megkettőzött figura rejtélyével, a Mulholland Drive egy kezdő színésznő pszichózisával játszott, ez utóbbiban Lynch egy olyan összetett cselekményszerkezetet épített, amibe a néző örömmel szédül bele.

A rendező a 2000-es években még egy epikus hosszúságú, nem kevésbé talányos álomtörténetet készített, az Inland Empire-t, amely a Dogma mozgalomtól ihletve videóra forgott.

__________

false

További velős filmtörténeti összefoglalókért érdemes fellapozni Kránicz Bence és Lichter Péter Kalandos filmtörténet című könyvét, ami rövidesen megjelenik! További információ a könyv Facebook-oldalán!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.