Balhéra készülnek az amerikai forgatókönyvírók, elegük lett a szuperügynökökből

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 31.

Mikrofilm

J.J. Abrams, Oliver Stone és Aaron Sorkin is a lázadók közé állt.

Egyre nagyobb hatalmat szereznek Hollywoodban a tehetséggondozó ügynökségek, az írók szerint pedig az ő kárukra üzletelnek.

Az Amerikai Írók Céhéről (WGA) általában csak akkor esik szó, amikor évente odaítélik saját kis díjaikat a szerintük legjobb forgatókönyveknek. Ezek a díjak – a hasonló amerikai céhes díjakkal együtt – általában elég jó előjelzőnek számítanak az Oscarra nézve; az idei őrült díjszezonban azonban nem így volt: a WGA az Eight grade-et jutalmazta, mint a legjobb eredeti forgatókönyvet (az Oscaron jelölést sem kapott, helyette a Zöld könyv nyert); az adaptált kategóriát pedig a Megbocsátasz valaha? nyerte (az Oscart a Blackkklansman vitte el).

A másik eset, amikor a WGA reflektorfénybe kerül az, amikor rendes szakszervezetként kiállnak a tagok jogaiért. Amerikában a szakszervezetek valódi érdekérvényesítési képességekkel rendelkeznek, Hollywoodban ráadásul vágóként, operatőrként vagy íróként szinte lehetetlen érvényesülni céh-tagság nélkül. Legutóbb, mikor a WGA magára vonta a figyelmet, abba az egész filmvilág beleremegett: 2007-2008-ban 14 hétig sztrájkoltak azt követelve, hogy az írók nagyobb részesedést kapjanak produktumaik új médiában (DVD, különböző internetes terjesztések) való terjesztése után. A 102 napos leállás a becslések szerint több mint 1 milliárd dolláros bevételkiesést okozott a kaliforniai gazdaságnak, és számtalan tévé, sorozat és show-műsor munkálatait kellett leállítani miatta.

A napjainkban kialakuló botrány

vélhetően kisebb horderejű lesz, mégis ez a WGA legnagyobb mozgósítása a sztrájk óta. A feszültség ezúttal az írók és az őket képviselő ügynökök között hízott pattanásig. A művészeket és alkotókat képviselő ügynökök és ügynökségek a céhekhez hasonlóan olyan szervezetek, amelyeket itthon legtöbben csak a tévéből ismernek – gondoljunk például a Törtetők legendás figurájára, Ari Goldra, akit egy valódi szuperügynök, Ari Emmanuel ihletett. Az ő ügynöksége a mostani balhéban is főszerepet játszik. Az ügynökök Hollywoodban többek mint egyszerű képviselők: ők adják el a terméket (legyen az forgatókönyv vagy színész), tárgyalnak a bérekről és juttatásokról, de akár még ennél is fontosabb dolgokról – produkciók sorsa múlhat egy-egy nagyhatalmú ügynökön.

A WGA szerint azonban az ügynökök egyre gyakrabban lépik túl saját hatáskörüket. A céh leginkább két gyakorlatot kifogásol: az ún. csomagolási díjat (packaging fees), melyet az ügynökségek kapnak a stúdióktól a „leszállított” forgatókönyvekért, illetve azt, hogy egyre több nagy ügynökség kezd el produkciós cégként működni. Mindkettő azért probléma, mert érdekellentétet eredményez az ügynökök és az általuk képviselt írók között.

A Los Angeles Times Evan Wright író példáján keresztül mutatja be, miért jelentenek problémát a fenti eljárások. Wright egy mini sorozatot írt a Harley-Davidson alapításáról, amit sikerült is eladnia a Discoverynek – a háromrészes sorozatot 2016-ban mutatták be. Az író azonban csak jóval később jött rá, hogy a produkciót az őt képviselő ügynökség csomagolva adta el a csatornának: saját klientúrájukból kiválogatták a főbb szereplőket és alkotókat, és így, teljes csomagban kínálták a show-t, ezért pedig még extra díjazásban is részesültek. Hogy ez miért probléma? A WGA szerint azért, mert így az ügynökök a stúdiókkal tárgyalva már nem csak az írókat képviselik – hiszen maguktól a stúdióktól is pénz kapnak azért, hogy létrejöhessen a produkció. Így az ügynökök már nem érdekeltek abban, hogy a lehető legjobb áron adják el a forgatókönyveket, vagy a legelőnyösebb alkut kössék – egyedül az számít nekik, hogy a műsor megvalósuljon. Ez pedig érthetően sérti az írók érdekét.

Ráadásul nem csak az ún. csomagolási díjjal van probléma – azzal, hogy az ügynökök (saját képviseltjeik közül) szereznek színészeket vagy egyéb alkotókat egy produkciónak, maguk is producerré válnak. Egy producernek pedig pont nem az az érdeke, hogy az író a lehető legtöbb pénzt és legnagyobb alkotói szabadságot kapja – ők a lehető legkisebb befektetéssel szeretnének a legnagyobb haszonra szert tenni. A mostani botrány leginkább a televíziós show-kat érinti – a felmérések szerint a 2016-17-es tévés évad sorozatainak 87 százaléka ilyen csomagolt formában jött létre.

Az ügynökségek persze másképp látják,

szerintük azzal, hogy nem egy forgatókönyvet, hanem egy produkciós csomagot adnak el a stúdióknak, sokkal nagyobb az esély, hogy azt valóban meg is valósuljon. Úgy látják, a gyakorlat nem sérti az írók képviseletét – sőt, igazából szívességet tesznek nekik, mert így a szokásos ügynöki jutalékot nem ők, hanem a stúdiók fizetik ki helyettük az ügynököknek. Ha mégis megoldásra van szükség, szerintük elég, ha a jövőben a tárgyalásokba jobban bevonják az írók menedzsereit és ügyvédeit. Az ügynökségeknek azért is lehet szükségük a csomagolási díjakra, mert a DVD-eladások elapadásával már alig jutnak utólagos bevételekhez a produkciók után – a Netflix és társai pedig maguk birtokolják a saját gyártású termékeik jogait, így ezek után szintén nem jár semmi az ügynökségeknek.

A WGA-nál mindenesetre most betelt a pohár: azt szeretnék, hogy szűnjön meg az érdekellentét az írók és ügynökök között, és a produkciós rendszer működjön sokkal átláthatóbban. Támogatási nyilatkozatot hoztak létre, mely arra kötelezi a céh tagjait, hogy ha az ügynökségeket képviselő ATA (Association of Talent Agents) nem fogadja el követeléseiket, az írók rúgják ki az őket képviselő ügynököket. A nyilatkozatot eddig közel 800 WGA-tag írta alá, köztük olyan illusztris nevek, mint

J.J. Abrams, Oliver Stone vagy Aaron Sorkin.

A WGA-nak több tízezer tagja van, mégis, ennyi támogató is elég volt ahhoz, hogy Hollywood felkapja a fejét.

Az utóbbi időben egyre többeket zavarnak ugyanis a nagyhatalmú szuperügynökök, akik a filmkészítés valamennyi szegmensébe belefolynak. Sok író egyébként elégedett saját képviselőjével – a Harley-Davidson-sorozatot jegyző Wright is –, mégis változást, és igazságosabb rendszert szeretnének. A WGA április 6-ig adott időt a tárgyalásokra. Szabályzatát, amely az írók és ügynökeik közötti gyakorlatra vonatkozik, közel 40 éve frissítették utoljára. A céh biztosította tagjait, hogy ha nem születik megállapodás, elvégzik helyettük a piszkos munkát: az íróknak elég egy internetes nyomtatványt kitölteni, a WGA pedig értesíti az ügynököket arról, hogy lapátra lettek téve.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.