Interjú

„Így igaz, elvtárs!”

Jason Flemyng színész

Mikrofilm

Kedvenc brit jellemszínészünk 17. századi angol telepes az Újvilágban játszódó, de Magyarországon forgatott Jamestown című sorozatban. A Dob utcai bárokról, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső kártyapartijáról és Jason Stathamről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Nem ma kezdte a kosztümös szerepeket, a Rob Roytól a Szép reményeken át a Jamestownig hosszú a listája.

Jason Flemyng: Szerencsés alkat vagyok, mert nem vagyok sem divatban, sem divaton kívül, így könnyedén ingázom a kortárs és a kosztümös drámák, Hollywood és a függetlenek között. Kicsit utánaolvastam a jamestownos időknek, de nem szoktam túlzásba vinni a felkészülést. Ha kosztümös a film, jobban kihúzom magam, és attól függően, hogy urat vagy szolgát játszom, igazítok a kiejtésemen, de ezt leszámítva mindig azt kérdezem magamtól, mit tennék én, Jason Flemyng az adott helyzetben. Nem vagyok az a mélyfúrásokat végző színész.

MN: A sorozat a 17. század elején játszódik. Elér eddig a saját családfája?

JF: Vicces, de épp most kellett megcsináltatnom a családfámat a gyerekeim iskolai feladata kedvéért. Az anyám nagyanyjáig még eljutottunk, de ennél tovább nem. Négy generáció után kihűlt a nyom.

Jason Flemyng

Jason Flemyng

Fotó: Epic Drama

 

 

MN: A történelmi hitelességre nagy hangsúlyt fektettek, a magyarországi forgatásra disznókat is importáltak – elégedett volt a filmben szereplő haszonállatok hitelességével?

JF: Imádom a disznókat, nagyszerűek! Örültem, hogy Magyarországon forgattunk, és nem Virginiában, Budapest mégiscsak közelebb van Londonhoz, ahol a családom él. És nagyon bírom a magyarokat.

MN: A korabeli kiejtés elsajátításába kellett munkát fektetnie?

JF: Csak egy kicsit. Egy kicsit flancosabbra vettem, a katonás kiejtésből indultunk ki. Ezt húztuk rá a figura munkásosztálybeli eredetére. A nyelv, amilyen gazdag, szinte magától elvégzi a munkát.

MN: Akcentusban mi volt a legextrémebb vállalása?

JF: Oroszországban több filmet is forgattam. Szóval, én és az orosz nyelv. Jó példa erre A szállító 2., amit régi jó haverommal, Jason Stathammel csináltam. Ott orosz akcentussal kellett nyomnom az angolt, az azért bolondság volt.

MN: Stathammel néha összejárnak egy-egy sörre?

JF: Az elmúlt öt hónapban egy közös tévésorozaton dolgoztunk, Viva La Madness a címe. A Netflix vállalta be. Stathamnek nagyon kicsi még a fia, ez pedig annyit jelent, hogy nem jár el annyit otthonról. És jól teszi. Kevesebb a buli, több a biznisz.

MN: A világ Guy Ritchie gengszterfilmjeiben, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőben és a Blöffben ismerte meg önt is – ezekben úgy beszélik az angolt, hogy mi nyelvvizsgával is nehezen értjük.

JF: Így beszélik a nyelvet ott, ahol élek, így nem kellett mást tennem, csak egy kicsit eltúloznom.

MN: Kering önről egy sztori, hogy A Ravasz, az Agy… forgatási szüneteiben olyan sok pénzt vesztett pókeren a film producereivel szemben, hogy törlesztésképpen a négynapos utóforgatást ingyen kellett bevállalnia.

JF: Így történt. De nem pókert játszottunk, hanem egy Three Card Brag nevű játékot. Minden más stimmel. Szolgáljon ez tanulságként minden fiatal, kezdő színésznek; soha ne kártyázz a producerekkel!

MN: Tartja magát a saját tanácsához? A Jamestown forgatása közben előkerült a kártya?

JF: Imádok kártyázni, de A Ravasz, az Agy… volt az egyetlen alkalom, hogy forgatás közben játszottam. Ha nem dolgozom, szoktam pókerezni, mondjuk, Budapesten nem játszottam. Londonban előfordul, hogy játszom. Haverokkal vagy kaszinóban. Olykor beszállok egy-egy versenybe is. Annyit veszíthetsz, amennyi a beugró, nekem kábé 50 dollár a limitem.

Jason Flemyng és Abubakar Salim

Jason Flemyng és Abubakar Salim

Fotó: imdb

 

 

MN: Jó pókeresnek tarja magát?

JF: Igen, jónak, de hamar elunom. Persze a legtöbbször a haverokkal játszom, ilyenkor iszunk. De ha rendesen akarok játszani, akkor nem iszom, és akkor nem is unom el.

MN: Néhány éve láttam egyszer önt teljesen véletlenül a londoni Curzon Soho mozi bárjában. Úgy tűnt, mintha egy forgatókönyvet tanulmányozna…

JF: Könnyen lehet, hogy én voltam, van egy vágószoba a Curzon mellett, ezért mindig itt várom meg a haveromat, aki ott dolgozik.

MN: Hasonló törzshelyekre a magyarországi forgatás során is szert tett?

JF: Naná! Három évig éltem a Corinthia Hotelben, szóval jól tartottak. Minden Dob utcai bárt jól ismertem. Nagy valószínűséggel nem volt olyan bár a Dob utcában, ahonnan ne tántorogtam volna ki ez idő alatt. És hetente kétszer futottam is; ír kocsmákba futottam.

MN: A fiatalabb éveiben, ha nem tévedek, politikai tevékenységet is kifejtett. Ki is rúgták az angol Munkáspártból…

JF: Így igaz, elvtárs! Azt hiszem, a politikai nézeteim nem túl népszerűek Magyarországon, úgyhogy inkább nem beszélek róluk, ha önöknél vagyok. Eleget szenvedett a népük.

MN: A Brexittel kapcsolatban mik a nézetei?

JF: Az, hogy totális rémálom az egész. Minden tekintetben ellene vagyok.

A Jamestown az Epic Drama csatornán megy.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.