Film a filmről, ami soha nem készülhetett el – Joachim Lang drámája minden téren igyekszik megfelelni Brecht eszméinek. A drámaíró minden mondata idézet; a színházi képek folyamatosan keverednek a darab és a film születését bemutató képekkel, s már a nácizmus is ott dörömböl az ajtón. Nem hiányoznak az elidegenítő effektusok sem: a szereplők változatos formákban törik át a negyedik falat, így nyomatékosítva, hogy amit látunk, az csak csalás és ámítás. A Koldusoperából ugyanis hiába készült már három filmadaptáció, Brecht elképzelései soha nem ölthettek testet a vásznon.
Lang kísérlete a Háromgarasos opera főpróbáján kezdődik, a vállalkozás óriási bukást ígér: lázadnak a színészek, a producer és mindenki. Egyedül Brecht nyugodt – őt nem érdeklik a nézők vagy a pénzemberek elvárásai, forradalmasítani akarja a színházat. A darab végül hatalmas siker lesz, a filmtől kezdetben ódzkodó írót pedig rabul ejti az adaptáció gondolata. A stúdió blockbustert szeretne, Brecht viszont a kapitalizmus marxista kritikáját – mindig ugyanaz a mese, a tőkések lebutított, tutista változata feszül neki a radikális művészetnek. A film mindezt ügyesen vegyíti a Koldusopera cselekményével: Brecht és Bicska Maxi megpróbáltatásai cipzárként fonódnak egymásba, és a felsőbb hatalommal folytatott harcuk is hasonlóan alakul. Az írót kiteszik a produkcióból, amely végül G. W. Pabst rendezésében csak nyomokban emlékeztetett az alkotó eredeti szatírájára. Maxi pedig „jó útra tér”, bankigazgató lesz. Kirabolni vagy alapítani, neki egyre megy.
Vetítik: október 1., 20.00; október 6., 20.30
