Nagy a sürgés-forgás Downtonban, mert amire nem volt példa 52 részen át az arisztokrata Crawley-k és az őket kiszolgáló inassereg szimbiózisát bemutató, az upstairs-downstairs együttélést a nosztalgia harmatos aranyködébe vonó, és épp emiatt veszettül népszerű brit tévésorozatban, annak most, a mozis feldolgozásban jött el az ideje. Az angol király és az angol királyné látogatást tervez a fiktív birtok kitalált kastélyában. Nehéz szavakba önteni, micsoda felfordulás várható az alsó és felső lakrészekben. Először a konyhai személyzet kollektív önérzete szenved csorbát a királyi főlakáj lepöckölő stílusától, a nagy ember már azt is kikéri magának, ha lelakájozzák, hiszen ő egy „page of the backstairs”, ami valóban magas rang, de szó szerint annyit tesz: a hátsó lépcsők inasa. Ez aztán kellő derültségre ad okot a konyhában. Az impertinens francia séf azonban még rajta is túltesz, pedig ha valaki úgy fest, mint a Muppet Show svéd szakácsa, lehetne kevésbé arrogáns is. Isten ments, hogy egyetlen downtonista lelkébe is belegyalogoljunk, de úgy tűnik, mostanra az összes szereplő a saját Muppet-verziójává alakult. Ez alól, a leg-Crawley-bb Crawley, a pazar szemforgatásokra képes Lady Violet sem kivétel, pedig az őt alakító Maggie Smitht egy hozzá méltó nehézsúlyú színészkirálynővel, Imelda Stauntonnal eresztették össze – olyan az ő csörtéjük, mint amikor Al Pacino és Robert De Niro fixírozta egymást a Szemtől szembenben. Rajtuk kívül viszont minden olyan, mint egy új évad álmosító epizódja, valahonnan a közepéről. Címe: Az ásító inas.
Forgalmazza a UIP–Duna Film
