Tévésorozat

Briliáns barátnőm

  • Szabó Ádám
  • 2018. december 29.

Mikrofilm

A közeg, a sztorik és a szereplők mintha az olasz neorealizmusból teleportáltattak volna a képernyőre: az 50-es évek elejének meggyötört emberekkel teli, piszkos Nápolyában járunk, ahol a boldogulásnál csak az a nehezebb, ha mindezt lánygyerekként kénytelen valaki megtenni. Az erre az időszakra visszaemlékező főhős, Lenú (Elena) intelligens, de csendes és zárkózott lány, aki mindig azt teszi, amit a szülei vagy a tanárai elvárnak tőle. Szegény családból származik, de helyzete még így sem olyan rossz, mint a címbeli briliáns barátnőjéé: Lila bár nála és az egész osztálynál okosabb, de nem engedheti meg, hogy extra órákért magántanárhoz járjon. Személyisége pont Lenú ellentéte: minden érdekli és folyamatosan a bajt keresi, otthon és az iskolában sem fél senkivel szembeszállni. Kettejük barátsága annyi mindent tükröz, hogy az alkotók alig győzték nyolcrészes minisorozatba sűríteni a több mint 300 oldalas eredeti regényt: felnőtté válás, nők és gyerekek helyzete, háború utáni pusztulat, egy igaz barátság – mindegyik megkapja a maga érzelmes 5 percét.

Csak mindez sehogy sem akar koherens egésszé összeállni. Részleteiben pedig a sorozat több mint hatásos: ritkán látni olyan durva, ám mégis érzékeny jeleneteket, mint amikor a főszereplő gyerekeket környezetük a kornak megfelelően próbálja belenevelni a női szerepekbe; lelki terror, öles atyai pofonok, sőt, még ablakon kihajítás is szerepel a palettán. Ám máskor, például a központi szerepet játszó barátság ábrázolásakor valahogy mintha kiszállna a (képzelő)erő a sorozatból.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.