Tévésorozat

Briliáns barátnőm

  • Szabó Ádám
  • 2018. december 29.

Mikrofilm

A közeg, a sztorik és a szereplők mintha az olasz neorealizmusból teleportáltattak volna a képernyőre: az 50-es évek elejének meggyötört emberekkel teli, piszkos Nápolyában járunk, ahol a boldogulásnál csak az a nehezebb, ha mindezt lánygyerekként kénytelen valaki megtenni. Az erre az időszakra visszaemlékező főhős, Lenú (Elena) intelligens, de csendes és zárkózott lány, aki mindig azt teszi, amit a szülei vagy a tanárai elvárnak tőle. Szegény családból származik, de helyzete még így sem olyan rossz, mint a címbeli briliáns barátnőjéé: Lila bár nála és az egész osztálynál okosabb, de nem engedheti meg, hogy extra órákért magántanárhoz járjon. Személyisége pont Lenú ellentéte: minden érdekli és folyamatosan a bajt keresi, otthon és az iskolában sem fél senkivel szembeszállni. Kettejük barátsága annyi mindent tükröz, hogy az alkotók alig győzték nyolcrészes minisorozatba sűríteni a több mint 300 oldalas eredeti regényt: felnőtté válás, nők és gyerekek helyzete, háború utáni pusztulat, egy igaz barátság – mindegyik megkapja a maga érzelmes 5 percét.

Csak mindez sehogy sem akar koherens egésszé összeállni. Részleteiben pedig a sorozat több mint hatásos: ritkán látni olyan durva, ám mégis érzékeny jeleneteket, mint amikor a főszereplő gyerekeket környezetük a kornak megfelelően próbálja belenevelni a női szerepekbe; lelki terror, öles atyai pofonok, sőt, még ablakon kihajítás is szerepel a palettán. Ám máskor, például a központi szerepet játszó barátság ábrázolásakor valahogy mintha kiszállna a (képzelő)erő a sorozatból.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.