Wolfgang Fischer filmjének címe csak az első szimbólum, ami a művét a görög mitológiához kapcsolja. A megtévesztően csupasz cselekményt egészen magváig átitatják az antik nyomok.
Rike, a német mentőorvos elhatározza, hogy a Gibraltártól elhajózik az Ascension-szigetig, hogy kicsit kiszakadjon napi rutinjából. A film első fél órájában az ő szótlan hajókázását látjuk. E csönd készíti elő Fischer kettős csapását: Rike dühöngő viharba kerül (küzdelme az elemekkel Robert Redford tusáját idézi a Minden odavan című filmből), majd a vihar elvonulása után egy léket kapott, menekültekkel teli halászhajóra bukkan. Már a néma vitorlázás is elegendő – igaz, meglehetősen puritán – élvezetet nyújtott, a film valódi tétje és a komplex morális dimenzió itt mutatkozik meg. Rike hívja a parti őrséget, melynek képviselője határozottan távolmaradásra utasítja. A már megjelenésében is csupa erőt és intellektust sugárzó Rike elbizonytalanodik, tépelődő görög hősnővé válik: hamar rájön, hogy a közösség nem is akar segíteni, ő mégis morális kötelességének érzi, hogy tegyen valamit. Ha tétlen marad, Kharübdisz nyeli el az összes tengeren hánykolódót, de ha nem adja fel, Szkülla talán csak néhányukat ragadja el. Rike kimenti a vitorlása felé úszó, halálosan legyengült Kingsley-t (Susanne Wolff méltó párja Gedion Oduor Wekesa), majd a könyörgésének engedve saját vitorlása süllyedését hazudja a parti őrségnek. Rike Darwin paradicsoma felé indult, de a poklot találta – Fischer is könyörtelenül kényszerít szembenézni a Sztüxön túl élőkkel.
Forgalmazza a magyarhangya
