Aki csak annyit szeretett volna, hogy szeressék az emberek, és vele nevessenek

  • Gera Márton
  • 2018. július 18.

Mikrofilm

Megható dokumentumfilm készült Robin Williamsről. Az Egy komikus portréja láttán potyognak majd a könnyek, csak épp a bátorságot hiányoljuk belőle.

A színpadon olyan volt, mintha repülne. Valami ilyesmit mond az egyik megszólaló a Robin Williamsről szóló dokumentumfilmben, és ezzel elég jól összefoglalja a lényeget. A filmben bemutatott archív felvételek mindenesetre tényleg ezt támasztják alá. Ha stand-uposként volt a színpadon, ugrált, rohant, úgy gesztikulált, ahogy senki, de ha éppen azt kívánta a jelenet, akkor simán felfeküdt két székre. Nem volna szükséges egyetlen megszólaló sem, hogy megértsük: a 2014-ben elhunyt színésznek valóban a színpad volt az élete, az életcélja meg talán az, hogy minden helyzetben szórakoztatni tudjon.

false

 

Amikor kiderült, hogy az HBO dokumentumfilmet készít Robin Williamsről, jóleső nyugodtság tölthette el az embert: ez nem egy elkapkodott darab lesz, a készítők nem a színész halála utáni sokkot használták ki, hiszen négy évvel Williams öngyilkossága után készültek el a filmjükkel. Ráadásul az a Marina Zenovich állt a kamera mögött, aki készített már filmet Roman Polansikról, és a 2008-as Üldözött és imádott kellően árnyalt, okosan elkészített dokumentumfilm volt.

Robin Williams - Egy komikus portréja - Új dokumentumfilm az HBO GO-n

Próbáld ki egy hónapig ingyen az HBO GO-t hűségidő és kötöttségek nélkül és élvezd a legjobb sorozatokat és filmeket online. http://hbogo.hu Csatlakozz az HBO közösségéhez! Facebook: https://www.facebook.com/HBOMagyarorszag Twitter: https://twitter.com/HBOHU Instagram: https://instagram.com/hbohungary/ Aranyélet: https://www.facebook.com/aranyelet.hbo

Az Egy komikus portréja több szempontból is megfelel ezeknek az elvárásoknak. Tényleg nem tűnik elkapkodottnak, igyekszik minél több embert megszólaltatni, és – ami valószínűleg a legnagyobb erénye – tucatnyi unikális felvételt mutat be a színész munkásságából és a magánéletéből. Persze, a YouTube-on Williams több stand-upos fellépését is megtalálni, ám aligha hiszem, hogy ezeket bárki elkezdené kronológiai sorrendbe állítani, és így megnézni őket. Márpedig a filmben valami ilyesmi történik: időrendi sorrendben haladunk, és miközben a komikust közelről ismerő emberek nyilatkoznak, stand-up jeleneteket nézünk. Elsőre kissé furcsa ez, mert tényleg nagy dózisban kapjuk ezeket a felvételeket, de ahogy megy előre a film, egyre világosabbá válik, hogy ezekből derül ki igazán, mennyire a színpad és a szórakoztatás éltette ezt az embert. Williams félt attól, hogy mi lesz, ha már nem tud nevettetni, ha eljön a pillanat, amikor nem tudja, hogyan legyen vicces. Ezért is volt számára sokkoló, amikor kiderült, hogy Parkinson-kóros (utóbb az is nyilvánvalóvá vált, hogy a diagnózis rossz volt, a színész a Lewy-testes betegséggel küzdött, ami a demenciának egy agresszív típusa). Az utolsó forgatásokon már gyakran elfelejtette a szövegét, pánikrohamok gyötörték, nehezen aludt, és mindebben az volt számára a gyötrő, hogy képtelen volt ugyanúgy teljesíteni színészként, mint korábban.

false

Ám van egy nem is olyan apró gond ezzel a klasszikus szerkezettel. Mert az ugyan rendben van, hogy emberek beszélnek a kamerának, közben pedig néha egykori Robin Williams-interjúkból idéznek, hogy nézzük az archív felvételeket – csak hát egy Robin Williamsról szóló dokumentumfilmtől több bátorságot várna az ember. Hogy például úgy szakítson a dokumentumfilmek régóta bevett szerkezetével, ahogy Williams is szakított a korábbi stand-upos gyakorlatokkal, és hozott valami egészen újat ebbe a világba, ahogy azt David Letterman mondja a filmben. Nem mintha így ne derülnének ki izgalmas részletek, vagy éppen ne volna erős, ahogy a színész első felesége elmeséli, hogyan ismerkedtek meg, és mekkora nevettetőzseni volt az első férje. Vannak bőven ilyen jelenetek, ez nem kérdés (az utolsó percek kifejezetten erősek, főleg, amikor Billy Crystal beszél arról, hogy utolsó beszélgetésükkor hogyan mondta el neki Williams, mennyire szereti), csak éppen ez a szerkezet kevéssé teszi lehetővé, hogy mélyebbre hatoljunk, hogy új megvilágításban lássuk ezt az életutat. Éppen ezért hiába megható és átfogó az Egy komikus portréja, az utolsó képsorok után némi hiányérzettel állunk fel a képernyő elől.

A Robin Williams: Egy komikus portréja megtekinthető az HBO GO-n, a jövő héten pedig többször is levetítik az HBO csatornáin.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

 


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.