Aki csak annyit szeretett volna, hogy szeressék az emberek, és vele nevessenek

  • Gera Márton
  • 2018. július 18.

Mikrofilm

Megható dokumentumfilm készült Robin Williamsről. Az Egy komikus portréja láttán potyognak majd a könnyek, csak épp a bátorságot hiányoljuk belőle.

A színpadon olyan volt, mintha repülne. Valami ilyesmit mond az egyik megszólaló a Robin Williamsről szóló dokumentumfilmben, és ezzel elég jól összefoglalja a lényeget. A filmben bemutatott archív felvételek mindenesetre tényleg ezt támasztják alá. Ha stand-uposként volt a színpadon, ugrált, rohant, úgy gesztikulált, ahogy senki, de ha éppen azt kívánta a jelenet, akkor simán felfeküdt két székre. Nem volna szükséges egyetlen megszólaló sem, hogy megértsük: a 2014-ben elhunyt színésznek valóban a színpad volt az élete, az életcélja meg talán az, hogy minden helyzetben szórakoztatni tudjon.

false

 

Amikor kiderült, hogy az HBO dokumentumfilmet készít Robin Williamsről, jóleső nyugodtság tölthette el az embert: ez nem egy elkapkodott darab lesz, a készítők nem a színész halála utáni sokkot használták ki, hiszen négy évvel Williams öngyilkossága után készültek el a filmjükkel. Ráadásul az a Marina Zenovich állt a kamera mögött, aki készített már filmet Roman Polansikról, és a 2008-as Üldözött és imádott kellően árnyalt, okosan elkészített dokumentumfilm volt.

Robin Williams - Egy komikus portréja - Új dokumentumfilm az HBO GO-n

Próbáld ki egy hónapig ingyen az HBO GO-t hűségidő és kötöttségek nélkül és élvezd a legjobb sorozatokat és filmeket online. http://hbogo.hu Csatlakozz az HBO közösségéhez! Facebook: https://www.facebook.com/HBOMagyarorszag Twitter: https://twitter.com/HBOHU Instagram: https://instagram.com/hbohungary/ Aranyélet: https://www.facebook.com/aranyelet.hbo

Az Egy komikus portréja több szempontból is megfelel ezeknek az elvárásoknak. Tényleg nem tűnik elkapkodottnak, igyekszik minél több embert megszólaltatni, és – ami valószínűleg a legnagyobb erénye – tucatnyi unikális felvételt mutat be a színész munkásságából és a magánéletéből. Persze, a YouTube-on Williams több stand-upos fellépését is megtalálni, ám aligha hiszem, hogy ezeket bárki elkezdené kronológiai sorrendbe állítani, és így megnézni őket. Márpedig a filmben valami ilyesmi történik: időrendi sorrendben haladunk, és miközben a komikust közelről ismerő emberek nyilatkoznak, stand-up jeleneteket nézünk. Elsőre kissé furcsa ez, mert tényleg nagy dózisban kapjuk ezeket a felvételeket, de ahogy megy előre a film, egyre világosabbá válik, hogy ezekből derül ki igazán, mennyire a színpad és a szórakoztatás éltette ezt az embert. Williams félt attól, hogy mi lesz, ha már nem tud nevettetni, ha eljön a pillanat, amikor nem tudja, hogyan legyen vicces. Ezért is volt számára sokkoló, amikor kiderült, hogy Parkinson-kóros (utóbb az is nyilvánvalóvá vált, hogy a diagnózis rossz volt, a színész a Lewy-testes betegséggel küzdött, ami a demenciának egy agresszív típusa). Az utolsó forgatásokon már gyakran elfelejtette a szövegét, pánikrohamok gyötörték, nehezen aludt, és mindebben az volt számára a gyötrő, hogy képtelen volt ugyanúgy teljesíteni színészként, mint korábban.

false

Ám van egy nem is olyan apró gond ezzel a klasszikus szerkezettel. Mert az ugyan rendben van, hogy emberek beszélnek a kamerának, közben pedig néha egykori Robin Williams-interjúkból idéznek, hogy nézzük az archív felvételeket – csak hát egy Robin Williamsról szóló dokumentumfilmtől több bátorságot várna az ember. Hogy például úgy szakítson a dokumentumfilmek régóta bevett szerkezetével, ahogy Williams is szakított a korábbi stand-upos gyakorlatokkal, és hozott valami egészen újat ebbe a világba, ahogy azt David Letterman mondja a filmben. Nem mintha így ne derülnének ki izgalmas részletek, vagy éppen ne volna erős, ahogy a színész első felesége elmeséli, hogyan ismerkedtek meg, és mekkora nevettetőzseni volt az első férje. Vannak bőven ilyen jelenetek, ez nem kérdés (az utolsó percek kifejezetten erősek, főleg, amikor Billy Crystal beszél arról, hogy utolsó beszélgetésükkor hogyan mondta el neki Williams, mennyire szereti), csak éppen ez a szerkezet kevéssé teszi lehetővé, hogy mélyebbre hatoljunk, hogy új megvilágításban lássuk ezt az életutat. Éppen ezért hiába megható és átfogó az Egy komikus portréja, az utolsó képsorok után némi hiányérzettel állunk fel a képernyő elől.

A Robin Williams: Egy komikus portréja megtekinthető az HBO GO-n, a jövő héten pedig többször is levetítik az HBO csatornáin.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

 


Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.