Film

Csúcsdísz

Maria Sødahl: Remény

  • - köves -
  • 2020. augusztus 23.

Mikrofilm

Anjának, a negyvenes koreográfusnak szép karrierje, szerető családja, tágas oslói lakása és gyógyíthatatlan agytumorja van.

A diagnózist percekkel a film kezdete után, karácsony küszöbén kapja meg. Maria Sødahl filmje két órán át vizsgálja, mi történik Anjával e szerető nagy család és az oslói nagy lakás falai között, meg persze azon túl. Nem nagy spoiler: a norvég egészségügy jól vizsgázik, de nem ez a fő tét, hanem az, hogy hogyan vizsgázik a beteg és a párja, mert a norvég rendező erősen ön­életrajzi filmje (igen, ő is átesett hasonlón) háromszereplős dráma, Anja és a tumor mellett nagy teret kap a színházrendező élettárs is. Kissé megfáradt viszony az övék, két munkába feledkezett, egymásból udvariasan kiszeretett ember fekszik egymás mellett az ágyban, miközben a nagy oslói lakásban sok leszármazott szuszog egyelőre még békésen – közös és nem közös gyerekek szép számmal. Nekik is el kell majd mondani a hírt, de a csúcsdíszt is meg kell keresni, mert tumor ide vagy oda, ünnep közeleg, sok év együttélés kerül a karácsonyfaégőkkel megvilágított krízisbe.

Sødahl azt teszi, amit minden jó ízlésű rendező hasonló helyzetben: apróságokból építkezik megfigyelő álláspontra helyezkedve, miközben persze maga rendezi a néhány napra felosztott drámát. Minden nagyobb érzelmi kilengésre jut egy-egy csúcsdísz, valami jelentéktelen apróság az ünnepek lemenedzselésének feladatköréből, de hirtelen minden részlet tumorolvasatot kap: az idő vészesen fogyni kezd, de a fát fel kell díszíteni, és valakinek el is kell mosogatni. Két jelentős színész, Andrea Bræin Hovig és Stellan Skarsgård dolgozik azon nagy erőkkel, hogy ne csak a csúcsdísz, de a legapróbb gesztus is a helyén legyen: olyan jók, hogy elnéznénk őket akkor is, ha tumor nélkül forgatnák le ugyanezt a filmet, jeleneteket egy kissé megfáradt skandináv házasságból. De ez most a tumoros változat: látszik a munka, az északi jó ízlés és a nemes igyekezet mindenki részéről minden beállításban, és mégis, végül mintha a mellékszereplők győzelmét hozná a dráma: a lakberendezőét és a norvég egészségügyét. Sokszor és sokféle változatban láthattuk már ugyanezt a filmet, vagy egy majdnem ugyanilyet, Andreas Dresen például még ennél is eszköztelenebbül csinálta meg 2011-ben a sajátját (Járhatatlan út), de ilyen klassz polgári lakást és ilyen jól működő egészségügyet egy életre megjegyez az ember. Főleg, ha magyar.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.