Film

Csúcsdísz

Maria Sødahl: Remény

  • - köves -
  • 2020. augusztus 23.

Mikrofilm

Anjának, a negyvenes koreográfusnak szép karrierje, szerető családja, tágas oslói lakása és gyógyíthatatlan agytumorja van.

A diagnózist percekkel a film kezdete után, karácsony küszöbén kapja meg. Maria Sødahl filmje két órán át vizsgálja, mi történik Anjával e szerető nagy család és az oslói nagy lakás falai között, meg persze azon túl. Nem nagy spoiler: a norvég egészségügy jól vizsgázik, de nem ez a fő tét, hanem az, hogy hogyan vizsgázik a beteg és a párja, mert a norvég rendező erősen ön­életrajzi filmje (igen, ő is átesett hasonlón) háromszereplős dráma, Anja és a tumor mellett nagy teret kap a színházrendező élettárs is. Kissé megfáradt viszony az övék, két munkába feledkezett, egymásból udvariasan kiszeretett ember fekszik egymás mellett az ágyban, miközben a nagy oslói lakásban sok leszármazott szuszog egyelőre még békésen – közös és nem közös gyerekek szép számmal. Nekik is el kell majd mondani a hírt, de a csúcsdíszt is meg kell keresni, mert tumor ide vagy oda, ünnep közeleg, sok év együttélés kerül a karácsonyfaégőkkel megvilágított krízisbe.

Sødahl azt teszi, amit minden jó ízlésű rendező hasonló helyzetben: apróságokból építkezik megfigyelő álláspontra helyezkedve, miközben persze maga rendezi a néhány napra felosztott drámát. Minden nagyobb érzelmi kilengésre jut egy-egy csúcsdísz, valami jelentéktelen apróság az ünnepek lemenedzselésének feladatköréből, de hirtelen minden részlet tumorolvasatot kap: az idő vészesen fogyni kezd, de a fát fel kell díszíteni, és valakinek el is kell mosogatni. Két jelentős színész, Andrea Bræin Hovig és Stellan Skarsgård dolgozik azon nagy erőkkel, hogy ne csak a csúcsdísz, de a legapróbb gesztus is a helyén legyen: olyan jók, hogy elnéznénk őket akkor is, ha tumor nélkül forgatnák le ugyanezt a filmet, jeleneteket egy kissé megfáradt skandináv házasságból. De ez most a tumoros változat: látszik a munka, az északi jó ízlés és a nemes igyekezet mindenki részéről minden beállításban, és mégis, végül mintha a mellékszereplők győzelmét hozná a dráma: a lakberendezőét és a norvég egészségügyét. Sokszor és sokféle változatban láthattuk már ugyanezt a filmet, vagy egy majdnem ugyanilyet, Andreas Dresen például még ennél is eszköztelenebbül csinálta meg 2011-ben a sajátját (Járhatatlan út), de ilyen klassz polgári lakást és ilyen jól működő egészségügyet egy életre megjegyez az ember. Főleg, ha magyar.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.