Film

Csúcsdísz

Maria Sødahl: Remény

  • - köves -
  • 2020. augusztus 23.

Mikrofilm

Anjának, a negyvenes koreográfusnak szép karrierje, szerető családja, tágas oslói lakása és gyógyíthatatlan agytumorja van.

A diagnózist percekkel a film kezdete után, karácsony küszöbén kapja meg. Maria Sødahl filmje két órán át vizsgálja, mi történik Anjával e szerető nagy család és az oslói nagy lakás falai között, meg persze azon túl. Nem nagy spoiler: a norvég egészségügy jól vizsgázik, de nem ez a fő tét, hanem az, hogy hogyan vizsgázik a beteg és a párja, mert a norvég rendező erősen ön­életrajzi filmje (igen, ő is átesett hasonlón) háromszereplős dráma, Anja és a tumor mellett nagy teret kap a színházrendező élettárs is. Kissé megfáradt viszony az övék, két munkába feledkezett, egymásból udvariasan kiszeretett ember fekszik egymás mellett az ágyban, miközben a nagy oslói lakásban sok leszármazott szuszog egyelőre még békésen – közös és nem közös gyerekek szép számmal. Nekik is el kell majd mondani a hírt, de a csúcsdíszt is meg kell keresni, mert tumor ide vagy oda, ünnep közeleg, sok év együttélés kerül a karácsonyfaégőkkel megvilágított krízisbe.

Sødahl azt teszi, amit minden jó ízlésű rendező hasonló helyzetben: apróságokból építkezik megfigyelő álláspontra helyezkedve, miközben persze maga rendezi a néhány napra felosztott drámát. Minden nagyobb érzelmi kilengésre jut egy-egy csúcsdísz, valami jelentéktelen apróság az ünnepek lemenedzselésének feladatköréből, de hirtelen minden részlet tumorolvasatot kap: az idő vészesen fogyni kezd, de a fát fel kell díszíteni, és valakinek el is kell mosogatni. Két jelentős színész, Andrea Bræin Hovig és Stellan Skarsgård dolgozik azon nagy erőkkel, hogy ne csak a csúcsdísz, de a legapróbb gesztus is a helyén legyen: olyan jók, hogy elnéznénk őket akkor is, ha tumor nélkül forgatnák le ugyanezt a filmet, jeleneteket egy kissé megfáradt skandináv házasságból. De ez most a tumoros változat: látszik a munka, az északi jó ízlés és a nemes igyekezet mindenki részéről minden beállításban, és mégis, végül mintha a mellékszereplők győzelmét hozná a dráma: a lakberendezőét és a norvég egészségügyét. Sokszor és sokféle változatban láthattuk már ugyanezt a filmet, vagy egy majdnem ugyanilyet, Andreas Dresen például még ennél is eszköztelenebbül csinálta meg 2011-ben a sajátját (Járhatatlan út), de ilyen klassz polgári lakást és ilyen jól működő egészségügyet egy életre megjegyez az ember. Főleg, ha magyar.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.