DiCaprio és egy indiai szupersztár krimi-filmterve utóbbi egója miatt esett kútba

  • narancs.hu
  • 2024. december 5.

Mikrofilm

Pedig az Xtreme Citynek Martin Scorsese lett volna a producere.A filmtervről most Paul Schrader forgatókönyvíró-rendező osztott meg részleteket. 

Habár a földkerekségen többnyire mindenhol világsztárként tekintenek Leonardo DiCaprióra, mégis akad színész, akinek derogál a másodhegedűs szerepe DiCaprio mellett. Ő Shah Rukh Khan bollywoodi szupersztár, akit az indiai filmek szerelmesei olyan mozikból ismerhetnek, mint a Kabhi Haan Kabhi Naa, az Asoka, a Paheli vagy a Raees. Khan 1987-ben, 21 évesen kezdte karrierjét tévéreklámokban és különböző indiai szappanoperák mellékszereplőjeként. Az 1992-es Deewanában már főszereplőként tűnt fel, ezzel pedig máris berobbant a köztudatba, elnyerve első Filmfare díját, mely az indiai Oscarnak felel meg, és melyből karrierje során eddig tizenötöt gyűjtött össze. Khanról a Brit Filmintézet is úgy ír, mint a világ egyik legnagyobb filmsztárjáról, kiemelve a színész karizmáját. Filmográfiája száznál is több filmet tartalmaz, köztük a legnagyobb bollywoodi filmsikerekkel.

Nem csoda tehát, ha az amerikai filmesek is felfigyeltek Khanra, pontosabban Paul Schrader, a Taxisofőr Oscar-jelölt forgatókönyvírója aki maga is filmrendező. Schrader a Taxisofőr, a Krisztus utolsó megkísértése és A holtak útja után ismét együtt szeretett volna dolgozni Martin Scorsesevel, így született meg az Xtreme City című film ötlete a 2011-es berlini filmfesztiválon. Schrader írta volna Mushtaq Shiekh indiai forgatókönyvíróval közösen, és ő is ült volna a rendezői székbe; Scorsese producerként tervezett mellé állni, de hozta volna magával múzsáját, Leonardo DiCapriót is a főszerepre. „Shah Rukh Khannal és Leóval akartam megcsinálni. Ami azt illeti, mind találkoztunk Berlinben emiatt” – emlékezett vissza Schrader egy podcastben az esetre. Akadt azonban egy kis bökkenő. „Shah Rukh a főnök. Ő bérel fel rendezőket. Néha több rendezőt is felkér, egyet a musicalbetétekre, egy másikat az akciókra, meg még valakit a személyesebb jelenetekre. Megteheti. Soha nem igazán dolgozott egy auteur kezei alatt és látni lehetett, hogy ez idegesítette. És soha nem készített filmet nyugaton sem, és soha nem kellett mellékszereplőnek lennie valaki olyan mellett, mint Leo” – magyarázta.

Schrader tovább fejlesztette a filmötletet, tervei szerint Khan egy gengsztert alakított volna, akit a DiCaprio játszotta rendezővel szembesült volna, miután megmentette az életét Indiában. Nemcsak a forgatókönyv megírásának látott neki, de többször elutazott Mumbaiba Khanhoz. Ám ott kénytelen volt rájönni, hogy az indiai szupersztár egyre kevésbé érez vonzalmat a projekt iránt. Nemcsak az ő, de DiCaprio elköteleződése is egyre csökkent, így a terv szép lassan földbe állt.

Schrader érdeklődése Bollywood iránt akkor szökkent szárba, amikor korábban Delhibe érkezett egy filmfesztiválra, ahol több emberrel is találkozott és megbeszélték, hogy készítenek egy kultúrákat átívelő filmet. „Tetszett az ötlet, hogy kombináljunk egy nemzetközi filmet egy bollywoodyval. Mindig érdekeltek az olyan dolgok, amiket még soha nem próbáltam ki” – tette hozzá. Szerinte végül az Xtreme City azért esett kútba, mert Khan nem tudott megbarátkozni azzal, hogy ezúttal nem az ő kezében lett volna az irányítás. „Tudtátok, hogy bármit csinál, övé a totális kontroll? Egy ilyen nemzetközi filmnél azonban nem ez lett volna a helyzet. Végül ezért nem érezte magát kényelmesen, mert nem ő irányított volna mindent száz százalékosan” – mutatott rá. Mint elmondta, már megvolt a forgatókönyv, sőt, Khan és DiCaprio találkoztak is, de végül szép lassan mindketten kihátráltak – két világsztárról van ugyanis szó, akik megszokták, hogy mindig ők a főszereplők. Schrader azonban még ezután sem mondott le teljesen a projektről, pár évvel később megpróbálta Khan szerepére felkérni egy másik Khant: Salman Khant, egy másik bollywoodi ikont, a Szultán és a Fedőneve: Tigris szupersztárját. Schrader vele is találkozott, de végül inkább nem vágott bele a projektbe, mert ezzel végleg elvágta volna a dolgot Shah Rukh Khannál. Így tehát az Xtreme City megmaradt egy soha meg nem valósuló filmtervként.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.