DiCaprio és egy indiai szupersztár krimi-filmterve utóbbi egója miatt esett kútba

  • narancs.hu
  • 2024. december 5.

Mikrofilm

Pedig az Xtreme Citynek Martin Scorsese lett volna a producere.A filmtervről most Paul Schrader forgatókönyvíró-rendező osztott meg részleteket. 

Habár a földkerekségen többnyire mindenhol világsztárként tekintenek Leonardo DiCaprióra, mégis akad színész, akinek derogál a másodhegedűs szerepe DiCaprio mellett. Ő Shah Rukh Khan bollywoodi szupersztár, akit az indiai filmek szerelmesei olyan mozikból ismerhetnek, mint a Kabhi Haan Kabhi Naa, az Asoka, a Paheli vagy a Raees. Khan 1987-ben, 21 évesen kezdte karrierjét tévéreklámokban és különböző indiai szappanoperák mellékszereplőjeként. Az 1992-es Deewanában már főszereplőként tűnt fel, ezzel pedig máris berobbant a köztudatba, elnyerve első Filmfare díját, mely az indiai Oscarnak felel meg, és melyből karrierje során eddig tizenötöt gyűjtött össze. Khanról a Brit Filmintézet is úgy ír, mint a világ egyik legnagyobb filmsztárjáról, kiemelve a színész karizmáját. Filmográfiája száznál is több filmet tartalmaz, köztük a legnagyobb bollywoodi filmsikerekkel.

Nem csoda tehát, ha az amerikai filmesek is felfigyeltek Khanra, pontosabban Paul Schrader, a Taxisofőr Oscar-jelölt forgatókönyvírója aki maga is filmrendező. Schrader a Taxisofőr, a Krisztus utolsó megkísértése és A holtak útja után ismét együtt szeretett volna dolgozni Martin Scorsesevel, így született meg az Xtreme City című film ötlete a 2011-es berlini filmfesztiválon. Schrader írta volna Mushtaq Shiekh indiai forgatókönyvíróval közösen, és ő is ült volna a rendezői székbe; Scorsese producerként tervezett mellé állni, de hozta volna magával múzsáját, Leonardo DiCapriót is a főszerepre. „Shah Rukh Khannal és Leóval akartam megcsinálni. Ami azt illeti, mind találkoztunk Berlinben emiatt” – emlékezett vissza Schrader egy podcastben az esetre. Akadt azonban egy kis bökkenő. „Shah Rukh a főnök. Ő bérel fel rendezőket. Néha több rendezőt is felkér, egyet a musicalbetétekre, egy másikat az akciókra, meg még valakit a személyesebb jelenetekre. Megteheti. Soha nem igazán dolgozott egy auteur kezei alatt és látni lehetett, hogy ez idegesítette. És soha nem készített filmet nyugaton sem, és soha nem kellett mellékszereplőnek lennie valaki olyan mellett, mint Leo” – magyarázta.

Schrader tovább fejlesztette a filmötletet, tervei szerint Khan egy gengsztert alakított volna, akit a DiCaprio játszotta rendezővel szembesült volna, miután megmentette az életét Indiában. Nemcsak a forgatókönyv megírásának látott neki, de többször elutazott Mumbaiba Khanhoz. Ám ott kénytelen volt rájönni, hogy az indiai szupersztár egyre kevésbé érez vonzalmat a projekt iránt. Nemcsak az ő, de DiCaprio elköteleződése is egyre csökkent, így a terv szép lassan földbe állt.

Schrader érdeklődése Bollywood iránt akkor szökkent szárba, amikor korábban Delhibe érkezett egy filmfesztiválra, ahol több emberrel is találkozott és megbeszélték, hogy készítenek egy kultúrákat átívelő filmet. „Tetszett az ötlet, hogy kombináljunk egy nemzetközi filmet egy bollywoodyval. Mindig érdekeltek az olyan dolgok, amiket még soha nem próbáltam ki” – tette hozzá. Szerinte végül az Xtreme City azért esett kútba, mert Khan nem tudott megbarátkozni azzal, hogy ezúttal nem az ő kezében lett volna az irányítás. „Tudtátok, hogy bármit csinál, övé a totális kontroll? Egy ilyen nemzetközi filmnél azonban nem ez lett volna a helyzet. Végül ezért nem érezte magát kényelmesen, mert nem ő irányított volna mindent száz százalékosan” – mutatott rá. Mint elmondta, már megvolt a forgatókönyv, sőt, Khan és DiCaprio találkoztak is, de végül szép lassan mindketten kihátráltak – két világsztárról van ugyanis szó, akik megszokták, hogy mindig ők a főszereplők. Schrader azonban még ezután sem mondott le teljesen a projektről, pár évvel később megpróbálta Khan szerepére felkérni egy másik Khant: Salman Khant, egy másik bollywoodi ikont, a Szultán és a Fedőneve: Tigris szupersztárját. Schrader vele is találkozott, de végül inkább nem vágott bele a projektbe, mert ezzel végleg elvágta volna a dolgot Shah Rukh Khannál. Így tehát az Xtreme City megmaradt egy soha meg nem valósuló filmtervként.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.