Egy ausztrál elsőfilmes rendező készítette el az évtized legjobb horrorfilmjét

  • Gera Márton
  • 2018. február 4.

Mikrofilm

A Babadookért a fél világ megőrült, amikor bemutatták. Teljes joggal.

Valószínűleg annak van igaza, aki azt mondja, hogy a horror műfajában szinte lehetetlen újat mutatni. Nincs az az ijesztgetés, amit ne láttunk volna, és az allegorikus darabokon is rég túl vagyunk. Jennifer Kent, a korábban csak rövidfilmekben utazó direktor szerencsére tudta, hogy nemcsak úgy lehet filmet készíteni, ha kiforgatjuk a zsánert. Amikor – évekkel ezelőtt – nekiállt A Babadooknak, nyilván nem az lebegett a szeme előtt, hogy új alapokra helyezi a horror műfaját. Ehhez képest ez az ausztrál film pillanatok alatt olyan rajongótábort gyűjtött maga köré, amit még James Wan is megirigyelne, és ha mondjuk megnézzük a Metacritic-átlagot, rögtön leesik az állunk: otthon 2014-ben mutatták be, hozzánk valamiért csak most érkezett meg, de még mindig úgy emlegetik, mint az elmúlt évek legjobb horrorját. Teljes joggal.

The Babadook Official Trailer #1 (2014) – Essie Davis Horror Movie HD

Subscribe to TRAILERS: http://bit.ly/sxaw6h Subscribe to COMING SOON: http://bit.ly/H2vZUn Like us on FACEBOOK: http://goo.gl/dHs73 The Babadook Official Trailer #1 (2014) – Essie Davis Horror Movie HD Amelia (Essie Davis) is a widow who lost her husband in a heart-breaking stroke of shit luck: he was killed in a car accident while driving to the delivery of their first son.

A Babadookban tényleg az a legérdekesebb, hogy valójában semmi szokatlan vagy meglepően új nincs benne. Van a kicsit stresszes anyuka, meg az ő kétségkívül szörnyű traumái (a háttérben egy autóbaleset, melyben meghalt a férje), és van egy kisfia, akire érthető módon hatással van az anya természete. Ezenkívül van szörnyünk is, aki a film feléig nem is bújik elő, de ha előjön, akkor sem annyira félelmetes, hogy azonnal elkezdjük kapargatni a szék karfáját. Hol itt az izgalom? Leginkább ott, hogy a rendező a lámpakapcsolgatós horror (nem mintha például az Amikor kialszik a fény nem volna élvezhető darab) helyett pszichologizáló rémfilmet készített, melyben nem az a fontos, hogy ez az amúgy kicsit sem ijesztő, cilinderben mászkáló Babadook mennyire hozza ránk a frászt, hanem az, hogy mi zajlik a szereplők elméjében, és az hogyan hívja elő a rémeket, amelyek megölnek mindent maguk körül.

via GIPHY

Ebben sincs még semmi újdonság, a pszichologizáló, allegorikus horrorokat is hosszasan lehetne sorolni, ám Jennifer Kent úgy csinálta meg a filmjét, mintha már évtizedes tapasztalata lenne a műfajban. Ausztrál, napfényes kisvárosban járunk, aminél nem is lehetne idegenebb helyszínt találni egy horror számára, viszont A Babadook éppen ebben az idillinek tetsző környezetben teremt fojtogató atmoszférát: a szép szoba korántsem annyira szép, a kedves kis kert egyáltalán nem hívogató.

false

Amit pedig látunk, egyszerre szól a gyászról meg anya és fia kapcsolatáról, hiszen az egyik, és talán legadekvátabb értelmezés, hogy ez a Babadook nem valami idióta szörny, hanem a bennük élő, elfojtás után előtörő traumák összessége. Ez szerencsére nincs ilyen egyértelműen a szánkba rágva, sőt, jó sokáig lehet azon vitatkozni, hogy tulajdonképpen mit is láttunk, és mégis mit akar jelenteni ez a szándékosan nyitott zárlat. De A Babadook pont ezért jó film: látszólag nincs benne semmi újdonság, csak a horrorok ismert toposzai, ám Jennifer Kent azokból teremt olyan horrorélményt, amire még manapság, a műfaj reneszánszának korában is ritkán van példa.

A Babadook (The Babadook). Ausztrál–kanadai horrorfilm, 93 perc, 2014. Forgalmazza a Pannonia Entertainment.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.