Egy ausztrál elsőfilmes rendező készítette el az évtized legjobb horrorfilmjét

  • Gera Márton
  • 2018. február 4.

Mikrofilm

A Babadookért a fél világ megőrült, amikor bemutatták. Teljes joggal.

Valószínűleg annak van igaza, aki azt mondja, hogy a horror műfajában szinte lehetetlen újat mutatni. Nincs az az ijesztgetés, amit ne láttunk volna, és az allegorikus darabokon is rég túl vagyunk. Jennifer Kent, a korábban csak rövidfilmekben utazó direktor szerencsére tudta, hogy nemcsak úgy lehet filmet készíteni, ha kiforgatjuk a zsánert. Amikor – évekkel ezelőtt – nekiállt A Babadooknak, nyilván nem az lebegett a szeme előtt, hogy új alapokra helyezi a horror műfaját. Ehhez képest ez az ausztrál film pillanatok alatt olyan rajongótábort gyűjtött maga köré, amit még James Wan is megirigyelne, és ha mondjuk megnézzük a Metacritic-átlagot, rögtön leesik az állunk: otthon 2014-ben mutatták be, hozzánk valamiért csak most érkezett meg, de még mindig úgy emlegetik, mint az elmúlt évek legjobb horrorját. Teljes joggal.

The Babadook Official Trailer #1 (2014) – Essie Davis Horror Movie HD

Subscribe to TRAILERS: http://bit.ly/sxaw6h Subscribe to COMING SOON: http://bit.ly/H2vZUn Like us on FACEBOOK: http://goo.gl/dHs73 The Babadook Official Trailer #1 (2014) – Essie Davis Horror Movie HD Amelia (Essie Davis) is a widow who lost her husband in a heart-breaking stroke of shit luck: he was killed in a car accident while driving to the delivery of their first son.

A Babadookban tényleg az a legérdekesebb, hogy valójában semmi szokatlan vagy meglepően új nincs benne. Van a kicsit stresszes anyuka, meg az ő kétségkívül szörnyű traumái (a háttérben egy autóbaleset, melyben meghalt a férje), és van egy kisfia, akire érthető módon hatással van az anya természete. Ezenkívül van szörnyünk is, aki a film feléig nem is bújik elő, de ha előjön, akkor sem annyira félelmetes, hogy azonnal elkezdjük kapargatni a szék karfáját. Hol itt az izgalom? Leginkább ott, hogy a rendező a lámpakapcsolgatós horror (nem mintha például az Amikor kialszik a fény nem volna élvezhető darab) helyett pszichologizáló rémfilmet készített, melyben nem az a fontos, hogy ez az amúgy kicsit sem ijesztő, cilinderben mászkáló Babadook mennyire hozza ránk a frászt, hanem az, hogy mi zajlik a szereplők elméjében, és az hogyan hívja elő a rémeket, amelyek megölnek mindent maguk körül.

via GIPHY

Ebben sincs még semmi újdonság, a pszichologizáló, allegorikus horrorokat is hosszasan lehetne sorolni, ám Jennifer Kent úgy csinálta meg a filmjét, mintha már évtizedes tapasztalata lenne a műfajban. Ausztrál, napfényes kisvárosban járunk, aminél nem is lehetne idegenebb helyszínt találni egy horror számára, viszont A Babadook éppen ebben az idillinek tetsző környezetben teremt fojtogató atmoszférát: a szép szoba korántsem annyira szép, a kedves kis kert egyáltalán nem hívogató.

false

Amit pedig látunk, egyszerre szól a gyászról meg anya és fia kapcsolatáról, hiszen az egyik, és talán legadekvátabb értelmezés, hogy ez a Babadook nem valami idióta szörny, hanem a bennük élő, elfojtás után előtörő traumák összessége. Ez szerencsére nincs ilyen egyértelműen a szánkba rágva, sőt, jó sokáig lehet azon vitatkozni, hogy tulajdonképpen mit is láttunk, és mégis mit akar jelenteni ez a szándékosan nyitott zárlat. De A Babadook pont ezért jó film: látszólag nincs benne semmi újdonság, csak a horrorok ismert toposzai, ám Jennifer Kent azokból teremt olyan horrorélményt, amire még manapság, a műfaj reneszánszának korában is ritkán van példa.

A Babadook (The Babadook). Ausztrál–kanadai horrorfilm, 93 perc, 2014. Forgalmazza a Pannonia Entertainment.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.