Valószínűleg annak van igaza, aki azt mondja, hogy a horror műfajában szinte lehetetlen újat mutatni. Nincs az az ijesztgetés, amit ne láttunk volna, és az allegorikus darabokon is rég túl vagyunk. Jennifer Kent, a korábban csak rövidfilmekben utazó direktor szerencsére tudta, hogy nemcsak úgy lehet filmet készíteni, ha kiforgatjuk a zsánert. Amikor – évekkel ezelőtt – nekiállt A Babadooknak, nyilván nem az lebegett a szeme előtt, hogy új alapokra helyezi a horror műfaját. Ehhez képest ez az ausztrál film pillanatok alatt olyan rajongótábort gyűjtött maga köré, amit még James Wan is megirigyelne, és ha mondjuk megnézzük a Metacritic-átlagot, rögtön leesik az állunk: otthon 2014-ben mutatták be, hozzánk valamiért csak most érkezett meg, de még mindig úgy emlegetik, mint az elmúlt évek legjobb horrorját. Teljes joggal.
The Babadook Official Trailer #1 (2014) – Essie Davis Horror Movie HD
Subscribe to TRAILERS: http://bit.ly/sxaw6h Subscribe to COMING SOON: http://bit.ly/H2vZUn Like us on FACEBOOK: http://goo.gl/dHs73 The Babadook Official Trailer #1 (2014) – Essie Davis Horror Movie HD Amelia (Essie Davis) is a widow who lost her husband in a heart-breaking stroke of shit luck: he was killed in a car accident while driving to the delivery of their first son.
A Babadookban tényleg az a legérdekesebb, hogy valójában semmi szokatlan vagy meglepően új nincs benne. Van a kicsit stresszes anyuka, meg az ő kétségkívül szörnyű traumái (a háttérben egy autóbaleset, melyben meghalt a férje), és van egy kisfia, akire érthető módon hatással van az anya természete. Ezenkívül van szörnyünk is, aki a film feléig nem is bújik elő, de ha előjön, akkor sem annyira félelmetes, hogy azonnal elkezdjük kapargatni a szék karfáját. Hol itt az izgalom? Leginkább ott, hogy a rendező a lámpakapcsolgatós horror (nem mintha például az Amikor kialszik a fény nem volna élvezhető darab) helyett pszichologizáló rémfilmet készített, melyben nem az a fontos, hogy ez az amúgy kicsit sem ijesztő, cilinderben mászkáló Babadook mennyire hozza ránk a frászt, hanem az, hogy mi zajlik a szereplők elméjében, és az hogyan hívja elő a rémeket, amelyek megölnek mindent maguk körül.
Ebben sincs még semmi újdonság, a pszichologizáló, allegorikus horrorokat is hosszasan lehetne sorolni, ám Jennifer Kent úgy csinálta meg a filmjét, mintha már évtizedes tapasztalata lenne a műfajban. Ausztrál, napfényes kisvárosban járunk, aminél nem is lehetne idegenebb helyszínt találni egy horror számára, viszont A Babadook éppen ebben az idillinek tetsző környezetben teremt fojtogató atmoszférát: a szép szoba korántsem annyira szép, a kedves kis kert egyáltalán nem hívogató.
| ||
Amit pedig látunk, egyszerre szól a gyászról meg anya és fia kapcsolatáról, hiszen az egyik, és talán legadekvátabb értelmezés, hogy ez a Babadook nem valami idióta szörny, hanem a bennük élő, elfojtás után előtörő traumák összessége. Ez szerencsére nincs ilyen egyértelműen a szánkba rágva, sőt, jó sokáig lehet azon vitatkozni, hogy tulajdonképpen mit is láttunk, és mégis mit akar jelenteni ez a szándékosan nyitott zárlat. De A Babadook pont ezért jó film: látszólag nincs benne semmi újdonság, csak a horrorok ismert toposzai, ám Jennifer Kent azokból teremt olyan horrorélményt, amire még manapság, a műfaj reneszánszának korában is ritkán van példa.
A Babadook (The Babadook). Ausztrál–kanadai horrorfilm, 93 perc, 2014. Forgalmazza a Pannonia Entertainment.
Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!
