Egyetlen másodpercet sem láttam a Trónok Harcából, és ha boldog vagyok, nem emiatt

  • - palosm -
  • 2019. március 5.

Mikrofilm

Itt a nyolcadik évad új előzetese, és én elképzelek két harcoló trónt.

Egyátalán nem vagyok büszke rá, hogy ez így alakult, de a tényt nem hallgathatom el. Arra sem lennék különösebben büszke, ha láttam volna a Trónok Harca minden percét, de ha már választani kell, azt hiszem rosszabb valamit nem látni, mint látni.

De nem tudom, nem vagyok biztos az álláspontomban.

Mindenesetre egy újságírónak néha félre kell tennie a személyes preferenciáit, szubjektív érzéseit, hogy helyet adjon valamiféle objektivitásnak, mondjuk a világ híreinek.

Úgyhogy a kedves olvasók elé tárom a nyolcadik évad nyilvánvalóan várva-várt, széthájpolt és körülrajongott és meglepő és brutális és sokkoló és minden eddigit túlszárnyaló előzetesét, még ha nekem ez az égvilágon semmit nem is mond.

Egyébként (szinte) mindenen lehet változtatni. Semmit sem érdemes túl gyorsan kész tényként elkönyvelni. Ha például holnap reggel elkezdeném nézni a Trónok Harcát, miért is ne, és egyfolytában nézném egy fia szünet nélkül, akkor 2 nap, 15 óra és 30 perc alatt a végére érnék. (Nem én számoltam ki, vannak erre szakosodott oldalak.)

Ez talán nem is olyan sok idő.

No, de nyilvánvalóan túl megterhelő lenne.

Úgyhogy inkább csak napi 6 órát vállalok a Trónok Harcából, és ha ezt tartani tudom, akkor már 11 nap múlva átalakulhatok azzá az emberré, aki a Trónok Harca minden percét látta. (De nem fogok.)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.