Egyetlen másodpercet sem láttam a Trónok Harcából, és ha boldog vagyok, nem emiatt

  • - palosm -
  • 2019. március 5.

Mikrofilm

Itt a nyolcadik évad új előzetese, és én elképzelek két harcoló trónt.

Egyátalán nem vagyok büszke rá, hogy ez így alakult, de a tényt nem hallgathatom el. Arra sem lennék különösebben büszke, ha láttam volna a Trónok Harca minden percét, de ha már választani kell, azt hiszem rosszabb valamit nem látni, mint látni.

De nem tudom, nem vagyok biztos az álláspontomban.

Mindenesetre egy újságírónak néha félre kell tennie a személyes preferenciáit, szubjektív érzéseit, hogy helyet adjon valamiféle objektivitásnak, mondjuk a világ híreinek.

Úgyhogy a kedves olvasók elé tárom a nyolcadik évad nyilvánvalóan várva-várt, széthájpolt és körülrajongott és meglepő és brutális és sokkoló és minden eddigit túlszárnyaló előzetesét, még ha nekem ez az égvilágon semmit nem is mond.

Egyébként (szinte) mindenen lehet változtatni. Semmit sem érdemes túl gyorsan kész tényként elkönyvelni. Ha például holnap reggel elkezdeném nézni a Trónok Harcát, miért is ne, és egyfolytában nézném egy fia szünet nélkül, akkor 2 nap, 15 óra és 30 perc alatt a végére érnék. (Nem én számoltam ki, vannak erre szakosodott oldalak.)

Ez talán nem is olyan sok idő.

No, de nyilvánvalóan túl megterhelő lenne.

Úgyhogy inkább csak napi 6 órát vállalok a Trónok Harcából, és ha ezt tartani tudom, akkor már 11 nap múlva átalakulhatok azzá az emberré, aki a Trónok Harca minden percét látta. (De nem fogok.)

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.