Egyetlen másodpercet sem láttam a Trónok Harcából, és ha boldog vagyok, nem emiatt

  • - palosm -
  • 2019. március 5.

Mikrofilm

Itt a nyolcadik évad új előzetese, és én elképzelek két harcoló trónt.

Egyátalán nem vagyok büszke rá, hogy ez így alakult, de a tényt nem hallgathatom el. Arra sem lennék különösebben büszke, ha láttam volna a Trónok Harca minden percét, de ha már választani kell, azt hiszem rosszabb valamit nem látni, mint látni.

De nem tudom, nem vagyok biztos az álláspontomban.

Mindenesetre egy újságírónak néha félre kell tennie a személyes preferenciáit, szubjektív érzéseit, hogy helyet adjon valamiféle objektivitásnak, mondjuk a világ híreinek.

Úgyhogy a kedves olvasók elé tárom a nyolcadik évad nyilvánvalóan várva-várt, széthájpolt és körülrajongott és meglepő és brutális és sokkoló és minden eddigit túlszárnyaló előzetesét, még ha nekem ez az égvilágon semmit nem is mond.

Egyébként (szinte) mindenen lehet változtatni. Semmit sem érdemes túl gyorsan kész tényként elkönyvelni. Ha például holnap reggel elkezdeném nézni a Trónok Harcát, miért is ne, és egyfolytában nézném egy fia szünet nélkül, akkor 2 nap, 15 óra és 30 perc alatt a végére érnék. (Nem én számoltam ki, vannak erre szakosodott oldalak.)

Ez talán nem is olyan sok idő.

No, de nyilvánvalóan túl megterhelő lenne.

Úgyhogy inkább csak napi 6 órát vállalok a Trónok Harcából, és ha ezt tartani tudom, akkor már 11 nap múlva átalakulhatok azzá az emberré, aki a Trónok Harca minden percét látta. (De nem fogok.)

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.