Egyetlen másodpercet sem láttam a Trónok Harcából, és ha boldog vagyok, nem emiatt

  • - palosm -
  • 2019. március 5.

Mikrofilm

Itt a nyolcadik évad új előzetese, és én elképzelek két harcoló trónt.

Egyátalán nem vagyok büszke rá, hogy ez így alakult, de a tényt nem hallgathatom el. Arra sem lennék különösebben büszke, ha láttam volna a Trónok Harca minden percét, de ha már választani kell, azt hiszem rosszabb valamit nem látni, mint látni.

De nem tudom, nem vagyok biztos az álláspontomban.

Mindenesetre egy újságírónak néha félre kell tennie a személyes preferenciáit, szubjektív érzéseit, hogy helyet adjon valamiféle objektivitásnak, mondjuk a világ híreinek.

Úgyhogy a kedves olvasók elé tárom a nyolcadik évad nyilvánvalóan várva-várt, széthájpolt és körülrajongott és meglepő és brutális és sokkoló és minden eddigit túlszárnyaló előzetesét, még ha nekem ez az égvilágon semmit nem is mond.

Egyébként (szinte) mindenen lehet változtatni. Semmit sem érdemes túl gyorsan kész tényként elkönyvelni. Ha például holnap reggel elkezdeném nézni a Trónok Harcát, miért is ne, és egyfolytában nézném egy fia szünet nélkül, akkor 2 nap, 15 óra és 30 perc alatt a végére érnék. (Nem én számoltam ki, vannak erre szakosodott oldalak.)

Ez talán nem is olyan sok idő.

No, de nyilvánvalóan túl megterhelő lenne.

Úgyhogy inkább csak napi 6 órát vállalok a Trónok Harcából, és ha ezt tartani tudom, akkor már 11 nap múlva átalakulhatok azzá az emberré, aki a Trónok Harca minden percét látta. (De nem fogok.)

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.