Elhunyt az arisztokrata férfi, aki az Életrevalók mintája volt

  • Narancs.hu/MTI
  • 2023. június 3.

Mikrofilm

Hetvenkét éves korában elhunyt Philippe Pozzo di Borgo francia üzletember.

A 2011-ben készült Életrevalók (Intouchables) című film egy baleset folytán teljesen megbénult párizsi arisztokrata igaz történetén alapul, akinek a sorsát teljesen megváltoztatja új gondozója, aki kilátástalanul hátrányos helyzete dacára talpraesettségével és humanitásával visszaadja a férfi életkedvét. A bénulás miatt kerekesszékbe kényszerült milliárdos és a segítségére felvett börtönviselt fekete férfi barátságának történetéből The Upside címmel egy amerikai változat is készült 2019-ben.

Eric Toledano, aki Olivier Nakache-sal közösen rendezte az Életrevalókat, az AFP-nek elmondta: Philippe Pozzo di Borgo a marokkói Marrákesben halt meg csütörtök este.

„Halála ledöbbentett, de főleg hatalmas szomorúsággal töltött el, mert a barátságunk hihetetlenül hosszú volt” – mondta a rendező.

A Francois Cluzet és Omar Sy főszereplésével készült, kultuszfilmmé vált alkotást Franciaországban csaknem 20 millióan látták a mozikban. A vígjátékot ötven országban mutatták be, s hatalmas sikerrel söpört végig egész Európán, mielőtt elkészült az amerikai változata Bryan Cranstonnal és Kevin Harttal.

Az 1951. február 14-én Tuniszban született Philippe Pozzo di Borgo egy korzikai nemesi családból származott, s a Champagne Pommery pezsgőház igazgatója volt, mielőtt 1993-ban siklóernyőzés közben történt balesete következtében nyaktól lefelé lebénult. A 2001-ben publikált Második nekifutás című regényében írta meg valószerűtlen találkozását a fiatal, külvárosi arab bevándorlóval, Abdel Yasmin Sellou-val, akivel éveken át egymás támaszai lettek. Az arisztokrata a bevándorló otthoni ápolója segítségével gyógyult meg a depressziójából.

Omar Sy a filmben nyújtott játékával elnyerte a legjobb férfi alakításért járó César-díjat, s azóta az egyik legnépszerűbb színésznek számít hazájában.

„Örökre a szívünkben maradsz” – búcsúzott a filmsztár az Instagramon Philippe Pozzo di Borgótól.

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.