Elhunyt James Earl Jones, Darth Vader hangja

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 10.

Mikrofilm

A színész 93 éves volt, életművét számos díjjal ismerték el.

New York állambeli otthonában hétfőn reggel elhunyt James Earl Jones, akit a tengerentúlon legtöbben szinkronszerepeiről ismertek: ő kölcsönözte Darth Vader, vagy Az oroszlánkirályban Mufasa hangját. Legutóbb a két évvel ezelőtti Obi-Wan Kenobi sorozatban hallhattuk Vader nagyúrként. Ez persze nem jelenti azt, hogy színészként ismeretlen lett volna, számos klasszikus moziban tűnt fel: ő volt Joffer király az Amerikába jöttemben és folytatásában, Greer admirális a Harrison Ford nevével fémjelzett Jack Ryan-filmekben, Mr. Mertle A grund című ifjúsági filmben, de játszott a Baseball álmokban, a Matewanban, a Conan, a barbárban és a Zeffirelli-féle A Názáreti Jézus-sorozatban is.

A Variety nekrológja szerint Jones gyerekkorában erősen dadogott, de nemcsak hogy ezen sikerült túllépnie, de generációjának egyik legismertebb fekete színészévé vált. Karrierjét a Broadway-n kezdte a Cort Theatre-ben, melyet tiszteletére 2022-ben James Earl Jones Theatre-re nevezték át. Ezt követően főleg sorozatokban játszott, de filmes bemutatkozása egyből nagyot szólt: egy B-52-es bombázót játszott Kubrick Dr. Strangelove-jában. Négyszer jelölték Tony-díjra, kétszer meg is nyerte: 1969-ben a The Great White Hope című bokszoló-drámáért, 1987-ben pedig a Kerítések című Pulitzer-díjas August Wilson-darabért. Előbbi szerepet egy évre rá filmen is eljátszotta, ez volt a Jefferson utolsó menete című Martin Ritt-film, amiért Oscarra is jelölték. Az Emmyt szintén kétszer nyerte el nyolc jelölés mellett, ráadásul a két díjat egy évben hozta el: 1991-ben a Hőhullám című minisorozat mellékszerepéért és a Gabriel’s Fire című nyomozós dráma főszerepéért is őt találták a legjobbnak. Először fordult elő, hogy egy színész egy évben két Emmyt is hazavigyen. 2009-ben a Színészek Céhe adományozott neki életműdíjat, 2011-ben tiszteletbeli Oscart kapott, 2017-ben Tony-díjjal ismerték el életművét. Mivel 1977-ben a Grammyt is megnyerte a Great American Documents című történelmi hangoskönyvért (Henry Fondával, Orson Welles-szel és Helen Hayes-szal közösen), ezért Jones csatlakozhatott a legszűkebb szórakoztatóipari elitnek számító EGOT-díjasok táborához.

Leghíresebb szerepéért, Darth Vader hangjáért 7000 dollárt kapott az 1977-es Csillagok háborújában, ám Jones a hivatalos színészi kreditet ezért és A Birodalom visszavág című 1980-as folytatásért is elutasította a David Prowse iránti tiszteletéből, aki a képernyőn Vadert játszotta. Az 1983-es A Jedi visszatérre azonban már olyannyira összeforrt neve az ikonikus karakterrel, hogy a stáblistán is feltűntették. Ezt követően a 2005-ös Star Wars III. rész – A Sith-ek bosszújában, majd a 2016-os Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történetben tért vissza ismét Vader hangjaként, az Obi-Wan Kenobi című, két évvel ezelőtti sorozat kedvéért pedig megengedte a Lucasfilmnek, hogy archív felvételeket felhasználva a mesterséges intelligencia segítségével kreálják újra Vader orgánumát a hangjából.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.