Legalább Frances McDormand Marge Gundersonja óta titkon állandóan szezonja van a kedvesen bumfordi, de könyörtelenül hatékony rendőrnőknek.
Egy kis Long Island-i városban lezuhan egy repülő, és titokzatos áramkimaradást okoz a környéken. A helyi rendőrök kivonulnak a helyszínre, ahol a rendőrfőnök, Jo Evans (Tolman) egy furcsa kislányt talál, aki nem emlékszik, hogyan került a roncs közelébe. Jo ideiglenesen magához veszi az idegent, aki egyre különösebb jelenségeket produkál, csak hát néhány – magát szövetségi ügynöknek kiadó – zsoldos is szeretné őt megkaparintani.
Sci-fi thrillerhez képest Tara Butters és Michele Fazekas sorozata viszonylag szűkmarkúan bánik a látványos akciókkal, így egyre erősödik a nézőben a gyanú, hogy valójában egy családi dráma bontakozik ki az összeesküvések mögött. A közepesen fantáziátlan fordulatokat kiválóan ellensúlyozzák Jo bájos kis mozaikcsaládjának epizódjai a láthatóan még mindig szerelmes exférjjel (Donald Faison), a rákkal küzdő nagypapával (Clancy Brown) és a nagyszájú, életvidám nagylánnyal (Ashley Aufderheide). A széria bölcsen a Rólunk szól- és nem a Lost-utánérzés útját választja, kihasználva legnagyobb erősségét, a szimpatikus, hiteles szereplőgárdát. A legvadabb természetfeletti jelenségeket (a sorozat családias hangvételéhez képest néha meghökkentően véres momentumokat is tartalmaz) is földhözragadt józansággal kezelő szereplőknek lehetetlen nem szurkolni. Már az első néhány epizód után elengedhetjük a nagy rejtély kibogozását – az Emergence sokkal jobban mutat családi drámaként.
