Tévétorrent

Emergence

Mikrofilm

Legalább Frances McDormand Marge Gundersonja óta titkon állandóan szezonja van a kedvesen bumfordi, de könyörtelenül hatékony rendőrnőknek.

Egy kis Long Island-i városban lezuhan egy repülő, és titokzatos áramkimaradást okoz a környéken. A helyi rendőrök kivonulnak a helyszínre, ahol a rendőrfőnök, Jo Evans (Tolman) egy furcsa kislányt talál, aki nem emlékszik, hogyan került a roncs közelébe. Jo ideiglenesen magához veszi az idegent, aki egyre különösebb jelenségeket produkál, csak hát néhány – magát szövetségi ügynöknek kiadó – zsoldos is szeretné őt megkaparintani.

Sci-fi thrillerhez képest Tara Butters és Michele Fazekas sorozata viszonylag szűkmarkúan bánik a látványos akciókkal, így egyre erősödik a nézőben a gyanú, hogy valójában egy családi dráma bontakozik ki az összeesküvések mögött. A közepesen fantáziátlan fordulatokat kiválóan ellensúlyozzák Jo bájos kis mozaikcsaládjának epizódjai a láthatóan még mindig szerelmes exférjjel (Donald Faison), a rákkal küzdő nagypapával (Clancy Brown) és a nagyszájú, életvidám nagylánnyal (Ashley Aufderheide). A széria bölcsen a Rólunk szól- és nem a Lost-utánérzés útját választja, kihasználva legnagyobb erősségét, a szimpatikus, hiteles szereplőgárdát. A legvadabb természetfeletti jelenségeket (a sorozat családias hangvételéhez képest néha meghökkentően véres momentumokat is tartalmaz) is földhözragadt józansággal kezelő szereplőknek lehetetlen nem szurkolni. Már az első néhány epizód után elengedhetjük a nagy rejtély kibogozását – az Emergence sokkal jobban mutat családi drámaként.

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.