Nemcsak egyszerű fatolvajok, hanem bűnszervezetet alkotnak

  • - barotányi -
  • 2020. november 19.

Mikrofilm

Az Erdőrablók című dokumentumfilm voltaképpen izgalmas nyomozás a nemzetközi famaffia után. Újabb filmet ajánlunk a Verzió fesztiválról, ezúttal Monica Lăzurean-Gorgan, Michaela Kirst és Ebba Sinzinger rendezőktől.

Bolygónkon évente megszámlálhatatlan fát pusztítanak el törvénytelenül – már persze azon az eleve felfoghatatlan mennyiségen felül, amit legálisan vágnak ki az erdők „jogos” tulajdonosai. Hogy csak a szomszédunkba nézzünk: egyedül Romániában évente 20 millió köbméternyi faanyagot termelnek ki illegálisan lelketlen és ezzel arányosan pénzsóvár bűnözők. A kérdés persze az, hogyan lesz a kidöntött fatörzsekből értékes, és immár gondosan lepapírozott, látszólag legálisan a vevők elé kerülő faáru – ennek megy utána országhatárokat nem ismerő nyomozása során egy vakmerő, patinás történelmi nevet viselő fiatalember, nyomában román, osztrák és német filmkészítőkkel. Alexander (Sascha) von Bismarck az Environmental Investigation Agency nevű amerikai NGO igazgatója, aki nemzetközi stábjával közösen, beépülve, álcázva deríti fel a szintén nemzetközi alapon működő farablók bűntetteit. Az ifjú von Bismarck valóságos mestere a rejtett kamerák elhelyezésének, ami egyben megszabja a film képi világát is: fenséges, néha szinte érintetlennek tűnő erdőségek és rút tájsebek látványa váltakozik a nyomozás és felderítés, leginkább a famaffia dollármilliárdokat mozgató ravaszkodásának gomblyukból felvett jeleneteivel. A film legfőbb erénye, hogy akad egy dokumentumfilmekben ritkán látható valódi főhőse, a kékvérű erdei detektív, aki a fekete pénz nyomába ered, ami bűnszervezetek (no és korrupt hivatalnokok) zsebeibe áramlik. Eközben a gyanútlan vásárló hazaviszi a szakboltból a jó áron megvett padlódeszkát, és nem is sejti, mekkora árat kell ezért fizetnünk mindannyiunknak.

Az idén online megrendezett 17. Verzió Emberi jogi Dokumentumfilm Fesztivál programja ide kattintva érhető el, a film pedig itt.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.