A természetben is jóllakatja az embereket a dél-koreai sztárséf

  • SzSz
  • 2020. november 18.

Mikrofilm

Füvek, mohák az étlapon és egy különleges ember különleges emberi kapcsolatai. Hye-Ryeong Park: A vándorszakács című filmjét ajánljuk a Verzió fesztiválról.

Manapság a „természetes eredetű” kifejezésre legalább olyan gyanakodva tekintünk, mint a kézműves vagy független szavakra; többségünk pedig a legritkább esetben tudja, hogy miből is áll és honnan származik az, amit megeszünk. Épp ezért örömteli, amikor látjuk, amint egy séf saját kezével összegyűjti a hozzávalókat, majd mindenféle hűhó nélkül, a legegyszerűbb konyhai eszközök segítségével többfogásos vacsorát varázsol belőlük. Csiho Im igazi sztárséf Dél-Koreában – e filmben azonban csak egy kedves szavú, lágy tekintetű szakács, akire már az első pillanatok után úgy tekintünk, mintha mindig ismertük volna. Hátizsákjával a félsziget egyik kevésbé ismert hegyvidékén vándorol, fákról, földről és bokrokról alapanyagokat gyűjtögetve. De figyel a vele szembejövő emberekre is – sőt, ők adják vándorlásának lényegét. Hol egy magányos öreg nénivel, hol egy vidám házaspárral hozza össze a sors, ő pedig barátsága jeleként ebédet vagy épp vacsorát főz nekik. Ehhez legtöbbször elég, ha meglátogatja az újdonsült ismerőse rozoga kalyibája előtti árokpartot – a gazokkal, füvekkel és mohákkal szemben kezdetben mindenki bizalmatlan, ám a belőlük készült levesek, mártások és saláták mindenkit meggyőznek. Nem csoda: Csiho séf a városban jól menő éttermet vezet, amelyben kizárólag természetes alapanyagokat használ.

Mindez egy ideig nem több, mint egy hihetetlenül meditatív főzős valóságshow. A vándorszakács akkor válik nagybetűs filmmé, amikor szép lassan kibomlik a főszereplő múltja és az, hogy miért is van szüksége rá, hogy az ételein keresztül teremtsen kapcsolatot az emberekkel.

Az idén online megrendezett 17. Verzió Emberi jogi Dokumentumfilm Fesztivál programja ide kattintva érhető el, a film pedig itt.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.