Miközben a Brexittel, és a far-right előretörésével úgy tűnik, Európa lassan szétszakad, a kontinens hagyományos televíziós társaságai az utóbbi időben elkezdtek közeledni egymáshoz – korábban elképzelhetetlen tévés szövetségek születtek és versenytársak borultak egymás nyakába.
A közös ellenség hozta össze őket: a Netflix,
és a hamarosan beinduló, szintén a világ letarolására készülő streamingplatformok – írta meg a The Hollywood Reporter.
Az Amerikában már régóta alapvetésnek, sőt, intézménynek számító Netflix Európában is megvetette a lábát – sőt, egyre több tartalom érhető el magyar felirattal, vagy akár szinkronnal is, és ugyanez a helyzet a rivális Amazon Prime-mal; 2020-ra pedig várhatóan a Disney+, az Apple TV+ és a WarnerMedia szolgáltatása is megérkezik. Mintha a hagyományos televíziós csatornáknak nem lenne így is épp elég bajuk a nézettség és a reklámbevételek csökkenésével.
Itthon persze mindez nem jelent gondot, egész médiabirodalmat lehet fenntartani állami bevételekkel, gyakorlatilag nézők vagy olvasók nélkül úgy, hogy már a függetlenség látszatával sem kell törődni – a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) hazájában teljesen megszokott, hogy tévék vagy épp újságok olvadnak össze.
Európában azonban más volt a helyzet – egészen a közelmúltig. Május végén azonban a Mediaset nevű olasz tévécsoport 368 millió dollárt fizetett a német ProSiebenSat.1 10 százalékáért – ezt pedig akár egy páneurópai tévé megteremtése felé tett első lépésként is értékelhetjük. A Mediaset ugyanis azt nyilatkozta, hogy MediaForEurope néven egy új holdingtársaságot hoznának létre Hollandiában, amely a társaság kontinensen található televíziós szolgáltatóiért felelne. Június elején a francia Vivendi bejelentette, hogy több mint 2 milliárd dollárt szándékoznak költeni az európai terjeszkedésre – ennek közel felét teszi ki a CanalPlus nevű fizetős tévé ügylete, amely során megvennék a 3 millió fizető tévénézővel rendelkező, luxemburgi székhelyű M7 csoportot.
Mindenki szeretne még nagyobb lenni,
és nemzetközi szinten is tényezővé válni – mondta a londoni Ampere Analysis egyik elemzője. Ez a törekvés pedig erősebb, mint az országon belüli rivalizálás: így történhetett, hogy a német ProSiebenSat.1 és az RTL júniusban bejelentették, hogy közös vállalkozással próbálják koordinálni internetes hirdetéseiket, hogy még sikeresebbek lehessenek a közönség elérésében. Máshol azért fognak össze az egymással versengő adók, hogy közös SVOD szolgáltatást, vagyis Netflixhez hasonló előfizetéses online videotékát indítsanak: ilyen a francia Salto (amely mögött a TF1, a France Television és az M6 adók állnak), a BritBox (az ITV és a BBC közreműködésével), vagy épp a német Joyn (a ProSiebenSat.1 és a Discovery együttműködése).
Az elemzők szerint a hagyományos tévéadóknak egyszerűen nincs más választásuk: egyedül képtelenek lennének versenyezni a Netflixszel, és akkor még nem is beszéltünk a hamarosan startoló többi platformról. Ráadásul a hagyományos tévépiac sokak szerint már elérte a plafont, egyszerűen nem várható további növekedés – míg a streamingben bőven van még potenciál. A Disney+ és az Apple TV+ beindulásával a Digital TV Research szerint 2021 végére Nyugat-Európában akár a 100 millió főt is meghaladhatja az SVOD előfizetők száma.
És hogy miért nem mennek neki a nagy streamingplatformoknak a tévék saját maguk, egy önálló szolgáltatás indításával? Valószínűleg azért, mert
nem akarnak úgy járni, mint a CanalPlus.
A francia tévéóriás 2011-ben indította meg saját SVOD-szolgáltatását CanalPlay néven – a platform szépen növekedett, egészen addig, amíg a Netflix 2015-ben be nem tette a lábát a francia piacra. Rövid idő alatt 800 ezerről 200 ezerre csökkent a CanalPlay előfizetőinek a száma, múlt nyáron pedig az egész szolgáltatás kénytelen volt lehúzni a rolót. Idén áprilisban azonban az adó bejelentette, hogy Canal+Series néven újra próbálkoznak a streaminggel – ezúttal azonban nem akarják lenyomni a Netflixet; az olcsó platformot nem az amerikai óriás alternatívájának, hanem inkább kiegészítőjének szánják.
„Nem egy európai Netflixre vagy egy európai Hulura van szükség – inkább egy egyesült, reklámokkal megtámogatott európai streaming platformra” – nyilatkozta François Godard, az Enders Analysis elemzője. Az online videós hirdetések ugyanis 187 százalékkal növekedtek a kontinensen az elmúlt 4 évben – az ebből származó 3,8 milliárd dolláros bevételnek azonban csak a negyede vándorolt a hagyományos műsorterjesztőkhöz. A piacot eddig uraló tévék épp azért abban reménykednek, hogy legalább ezen a fronton megvalósulhat az európai országok közötti összefogás.
