A nemrég a magyar mozikba is megérkezett Karate kölyök – Legendák igazi legacy-sequel: ott van benne az eredeti filmek sztárja, Ralph Macchio, így a kultikus régi mozi rajongóihoz is szól. A főszereplő már egy feltörekvő fiatal (ő Ben Wang, akit az új Bajos csajokból és az Egy kínai Amerikájából ismerhetünk), akin keresztül a film igyekszik új rajongókat is szerezni. A Legendák igazi különlegessége azonban az, ahogy az egyre szövevényesebb Karate kölyök-sorozat egyes szálait igyekszik összefűzni: Macchio volt a főszereplője az első három filmnek, 2010-ben azonban az eredetinek készült egy remake-je is Jackie Chan és Jaden Smith főszereplésével – előbbi pedig szintén feltűnik az új felvonásban. Sőt: a Legendák nemcsak az egész Karate kölyök-saga hatodik felvonása, és a Jackie Chan-féle mozi második része, de a netflixes sorozat, a Cobra Kai nem hivatalos folytatása is, amely hatodik évadjával épp idén fejeződött be.
Két bántalmazásból Rocky Jr.
Az első Karate kölyök a sportfilmek ezeréves toposzára épül: az esélytelen, senki által nem ismert versenyző legyőzi a nagy esélyest
– vagy, ahogy a műfaj egyik klasszikusa, a Rocky bemutatja, nem is feltétlen kell nyernie ahhoz, hogy az erkölcsi győzelem és a nézők megbecsülése az övé legyen. A Karate kölyök-Rocky párhuzam egyáltalán nem a véletlen műve: mindkettőt John. G. Avildsen rendezte, aki utóbbiért 1977-ben elnyerte a legjobb rendezés díját. Ezután a Columbia le is szerződtette, természetesen abból a célból, hogy megismételje a sikert. Ennek érdekében fogadták fel Robert Mark Kament, hogy írjon egy hasonló sztorit.
Kament alapvetően két történet inspirálta: az egyik egy cikk volt egy hawaii fiúról, akit édesanyja egyedül nevelt, a környék fiataljai pedig folyamatosan szívatták, mire feketeöves karate harcossá vált, hogy megvédhesse magát; ennek megfilmesítési jogát szerezte meg Jerry Weintraub producer. A másik Kamen saját élménye volt: 17 évesen, az 1964-es New York-i világkiállításon egy csapat fiú alaposan ellátta a baját, ez pedig arra ösztökélte, hogy elkezdjen harcművészetet tanulni.
A hasonló történet és a rendező személye miatt persze elkerülhetetlen volt az összevetés a Rockyval, Stallone pedig gyakran viccelődött is azzal, hogy Kamen egyszerűen lenyúlta az ő filmjét. A visszaemlékezések szerint a színészek nagy része sem igazán bízott a projektben: nem tetszett nekik a Karate kölyök cím, amit túl egyszerűnek és nyálasnak tartottak, és egyébként is, sokáig csak úgy gondoltak a projektre, mint „az ifjabb Rockyra”.
Sokszínű színészgárda
Személyes érintettsége miatt Kamen igyekezett a casting során is érvényesíteni akaratát. A leghatározottabban a Mr. Mijagit alakító Noriyuki „Pat” Morita mellett kampányolt. Jerry Weintraub producer nagyon nem akarta a szerepre, mivel a közönség inkább komikusként, főleg az 1974-84 között futó népszerű szitkomból, a Happy Daysből ismerte. A producer inkább Mifune Tosirót, Kuroszava kedvenc színészét favorizálta, de ő nem tudott angolul. A rendező azonban Morita mellé állt, így végül megkapta a szerepet, amely a 80-as évek egyik leghíresebb alakításává vált: Oscarra és Golden Globe-ra is jelölték érte.
A másik ikonikus főszerep Ralph Macchióé. A karakterre eredetileg olyan színészeket szemeltek ki, mint Sean Penn, Robert Downey Jr., Charlie Sheen, Emilio Estevez, Nicolas Cage vagy Anthony Edwards. Mikor Macchio besétált a castingra, vézna termetével elsőre nem tett túl mély benyomást senkire. Kamen mutatott neki néhány védekező és támadó fogást, amelyeket egyáltalán nem tudott végrehajtani. „Ez tökéletes. Itt egy gyerek, aki semmit nem tud!” – kiáltott fel a forgatókönyvíró, hiszen pont egy ilyen színészt akart a szerepre. Macchio azonban nem tinédzser volt, hanem már felnőtt korú, 21 éves, de annyira ragaszkodtak hozzá, hogy a kedvéért egy picit át is írták a szerepet. Danny Weber helyett például az olaszos csengésű LaRusso lett a neve.
Vele ellentétben a főellenséget, Johnny Lawrence-t alakító William Zabkának ez volt az első komolyabb szerepe. Míg a főhősnek ismertebb arcot akartak, az ellenfélnek pont egy olyan új színészt, mint Zabka. Egy kicsit túlzottan komolyan is vette a felhívást, ami egy elvetemült bandavezér szerepére szólt: a pletykák szerint annyira beleélte magát, hogy a meghallgatás során a rendezőt az ingénél fogva ragadta meg, karateképességei mutogatása közben pedig lyukat rúgott a stúdió falába. Visszahívták egy második körre, amikor Macchióval együtt kellett felolvasniuk. A próba után Zabka megvárta a sarkon színésztársát, hogy megkérdezze tőle, szerinte hogy ment. „Mindenki nagyon jó volt. Megmondtam nekik, hogy halálra rémítettél” – válaszolta neki Macchio.
Valódi ellentét, igazi harcosok
A rendező, John G. Avildsen igyekezett a valóságban is távol tartani egymástól az ellenfeleket játszó Macchiót és Zabkát. Utóbbi harcostársaival, a Cobra Kai tagjaival valóságos nyári táborban vett részt, ahol motorozni tanultak, hosszú ideig együtt lógtak és buliztak a forgatás előtt, hogy valódi kötődés alakuljon ki köztük. Macchio lakókocsija viszont tőlük távol helyezkedett el, így kamerán kívül alig érintkeztek. Viszont mivel nem váltak barátokká, sokkal hihetőbben el tudták játszani a verekedéseket. Sőt: a halloween esti jelmezbál utáni bunyóban Zabka egy álrúgás helyett valóban állkapcson találta Macchiót. „Belehajolt… nem az én hibám volt” – emlékezett vissza Zabka a jelenetre. Ezután azonban inkább kaszkadőr-dublőröket használtak a verekedéseknél.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
