Ezt nem láttuk jönni: a Holdfény rendezője folytatja Az oroszlánkirályt
160908_tiff1233_top_story_lead.jpg

Ezt nem láttuk jönni: a Holdfény rendezője folytatja Az oroszlánkirályt

  • narancs.hu
  • 2020. október 4.

Mikrofilm

Pulitzer-díjas könyv adaptációja után elcsépelt remake-et folytat az Oscar-díjas író-rendező.

Az Oroszlánkirály című '94-es Disney-animáció tavalyi remake-je csak azért nem vált az év legsikeresebb mozijává, mert véletlenül pont akkor mutatták be minden idők legnagyobb bevételt termelő filmjét, a Bosszúállók: Végjátékot. Azért az újrahasznosított Simbának sincs oka panaszra: 1,6 milliárd dolláros világszintű bevételével a 7. az örökrangsorban, és ezzel természetesen a stúdió mindegyik élőszereplő remake-jét is maga mögé utasítja.

Pedig Jon Favreau filmjének fogadtatása nem volt egyöntetű:

míg az azt megelőző, 2016-os A dzsungel könyvét egyértelműen éltették, Az oroszlánkirályra máris mindenki úgy emlékszik vissza, mint az eredeti mesét szolgaian lemásoló, épp ezért teljesen felesleges próbálkozásra. Valóban nem tesz hozzá extra sztorit az alapanyaghoz, ahogy a Dumbo vagy az Aladdin újrája tette, és mivel nincsenek benne élő szereplők, mint A szépség és a szörnyetegben vagy a Hamupipőkében, még csak új dimenziót sem kap a történet. Látványt tekintve azonban elsőrangú a mozi: ahogy mi is megírtuk, egyedül a nyitójelenet tartalmaz valódi felvételeket – a CGI azonban olyan élethűre sikerült, hogy senkinek sem tűnt fel a különbség.

Az új Oroszlánkirályban egyetlen valódi felvétel van

A CGI-orgiát bámulva viszont senkinek sem tűnt fel. A Disney legújabb remake-próbálkozását barokkos túlzás élőszereplős feldolgozásnak hívni - persze a Dumbo, az Aladdin vagy épp A dzsunger könyve is hemzsegett a számítógépes effektektől, de egyik se ment olyan messze, mint Jon Favreu filmje.

Hogy akkor miért hosszabb a Favreau-változat 29 perccel a mesénél? Nehéz a különbségeket összekaparni, de elsősorban egyes jeleneteket húztak túl a drámai hatás kedvéért, illetve Nala, na meg a hangját kölcsönző Beyoncé révén nagyobb szerepet kapott a női szál.

A hatalmas siker hatására nem csoda, hogy jön a folytatás – annak idején a mese is trilógiává bővült, igaz, csak videón.

Az igazán meglepő az, ki viszi tovább a szériát.

A Deadline értesülései szerint a stúdió leszerződtette Barry Jenkinst, az Oscar-díjas Holdfény és az Oscar-jelölt Ha a Beale utca mesélni tudna rendező-forgatókönyvíróját. A szkriptet azonban nem ő, hanem az első részt is jegyző Jeff Nathanson írja majd. Szinte biztos, hogy ezúttal nem egy az egyben remake-elik majd a '98-as Szimba büszkeségét – inkább egy Keresztapa II-szerű folytatás valószínű, melyben a múlt és  jelen keveredik majd, természetesen sok zenével, és a már idézett fotórealisztikus CGI-technológiával.

Mindez elég nagy váltást jelent Jenkins karrierjében: a Holdfény gyakorlatilag az évszázad meglepetését okozta az Oscar-győzelmével, ő pedig ezt követően is kitartott az alacsony költségvetésű, elsősorban a feketék társadalmi helyzetét elemző projektek mellett. Ilyen volt a Ha a Beale utca mesélni tudna, valamint a Colson Whitehead Pulitzer-díjas regényéből az Amazon számára készülő minisorozat, A föld alatti vasút is, melynek nemrég fejezték be a forgatását. Kíváncsian várjuk, mit tud hozzátenni a meséhez a projektjeit legendásan rövid pórázon tartó Disney igazgatása alatt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.