Facebookon keres munkát a Kossuth-díjas filmrendező

  • narancs.hu
  • 2023. március 25.

Mikrofilm

Jeles András azt írja, statisztálást, gépkocsivezetést is vállalna.

A 77 éves művész hvg.hu-nak azt mondta, évek óta nincsenek lehetőségei rendezőként, mert sokakhoz hasonlóan őt is „talonba tették”, mellőzik. Hozzátette: mindkét szakmában azt a „csúcsot” érte el, hogy több rendszer is indexre tette. Jeles szerint

a szakmában nincs annyi pénz, hogy függetlenként lehetőséget kapjon. 

Ezért most a színház- és filmipari mellett akár fizikai munkát is vállalna.

Jeles András Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rendező, forgatókönyvíró, többek között A kis Valentino (1979), az Álombrigád (1983), az Angyali üdvözlet (1984), a Senkiföldje (1993) és a József és testvérei (2003) rendezője.

A művész, aki az Oscar-díjas Nemes Jeles László édesapja, közösségi oldalán azt írta: hosszabb távú megoldást keres, nem vészhelyzeti pénzre van szüksége. Ami a lehetőségeket illeti, egy kommentben azt írta, egy kifőzde, amelyet megkeresett, 1000 forintos órabért ajánlott neki.

A hvg.hu-nak Jeles megemlítette, hogy volt, aki támogatást ajánlott neki, de ezt nem fogadta el.

Jeles András legutóbb 2016-ban kapott állami támogatást, akkor Rossz Árnyék címmel készített mozifilmet Muhi András és Ferenczy Gábor producerekkel. Muhi András többször is beszélt arról, hogy az állammal nem baráti viszonyban lévő filmesek mennyi lehetőségtől esnek el.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.