„Fekete leszbikus vagyok” – vallotta be Terry Gilliam

  • narancs.hu
  • 2018. július 5.

Mikrofilm

Az ex-Monty Python persze csak viccelt, de vajon jól tette-e?

A híresen peches filmrendező híresen peches Don Quijote-filmje, a The Man Who Killed Don Quixote premierjén, a Karlovy Vary Filmfesztiválon fakadt ki tegnap, miután szembesítették a BBC egykori főembere, Shane Allen kijelentésével; a komédiarészleg exvezetője szerint a Monty Python nem felelne meg a mai elvárásoknak, mert „túlságosan is fehérek” lennének. Allen szerint ma már nem megy, hogy hat fehér, Oxfordban és Cambridge-ben végzett fickóból álljon össze egy csapat.

false

Erre mondta Gilliam, hogy „immár nem fehér férfi vagyok, hanem egy fekete leszbikus”. A rendező a Monty Python védelmében felhozta azt is, hogy igenis sokszínű volt a társaság, hiszen az egyikük meleg volt, a másikuk pedig amerikai. Mint azt minden pythonista tudja, az előbbi Graham Chapman volt, az utóbbi pedig maga Gilliam, aki amerikaiból lett brit állampolgár.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.