Tévétorrent

Fosse/Verdon

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 19.

Mikrofilm

Kevés rendezőnek adatik meg, hogy saját halálát is filmre vigye, Bob Fosse viszont pont ezt tette: kvázi-önéletrajzi filmjének, a Mindhalálig zenének a zárójelenetében bemutatta, hogyan is szeretne eltávozni – rá­adásul magát Roy Schneidert használhatta bábjaként. A musical Fosse filmes karrierjének nyilvánvaló csúcsa volt, ahova számos díj és elismerés után jutott el: ugyanolyan arrogáns, narcisztikus nőcsábász volt ekkor is, mint kar­rierje elején, de legalább nem félt már szembenézni önmagával és démonaival.

A Fosse/Verdon sok szempontból olyan, mintha a Mindhalálig zene tévés adaptációja lenne, hétszer egy órában: folyamatos táncot folytatnak benne a személyes drámázások és a karrierválságok, a színpad és a film, a géniusz és az esendő ember. Egy remek jelenetben még a film zárójelenetén is sikerül csavarni egyet: a Lin-Manuel Miranda alakította Roy Schneider, aki épp Bob Fosse-t alakítja, megkéri a sorozatban Fosse-t alakító Sam Rockwellt, hogy a Mindhaláig zene felvételén játssza el ő is a finálét – elvégre mégiscsak róla van szó.

Az alkotók Fosse élettörténetét a harmadik házasságára fűzték fel: Gwen Verdon itthon kevésbé ismert, a tengerentúlon viszont igazi színházi sztárnak számított. Héjanászuk végig fenntartja a feszültséget, de biztonságképpen maga a sorozat is állandóan ide-oda ugrál az időben, miközben feliratokkal igyekszik a nézőit képben tartani, mennyi idő is telt el mondjuk a Kabaré vagy a Chicago bemutatója óta. A műsor egyetlen hibája, hogy Fosse alkotásaival ellentétben nincs igazán markáns saját stílusa, hangja.

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.