Film

Éretlenségi

  • Szabó Ádám
  • 2019. július 6.

Mikrofilm

Hol vannak már azok az idők, amikor a felnőtté válás egyet jelentett a korai magömlés leküzdésével? A szüzességelvesztős tinifilmek helyett ma az indie coming of age vígjátékok járják, van azonban még pár dolog, ami emlékeztet az elődökre: karikatúraszerű, a show-t ellopó mellékszereplők, a barátság győzelme a közösülés felett, na meg a mindent betetőző, őrült buli, ami soha nem úgy sül el, ahogy a szereplők szeretnék.

Olivia Wilde rendezői bemutatkozása vállaltan és orcátlanul nyúlja le a Superbad, avagy miért ciki a szex? című 2007-es klasszikust – melyet akkor a tinifilm felnőtté válásaként ünnepeltünk. Az Éretlenségi truvája az, hogy ezúttal csajok a főszereplők – ha nem tudtuk volna, ők is vágynak az intimitásra, és ugyanúgy szeretnének megvadulni, mint fiú osztálytársaik. Amy és Molly azonban eddig visszafogták magukat, hogy a jó jegyekre és a továbbtanulásra koncentrálhassanak – mikor rájönnek, hogy emiatt négy­évnyi bulizásról maradtak le, az érettségi előtti utolsó éjszakán igyekszenek mindent pótolni.

Az Éretlenségi az a típusú film, mely folyamatosan kacsintgat, jelezve, hogy érti és érzi a műfaj kliséit, de maga is térdig gázol a közhelyekben. Néhányat ugyan ügyesen aktualizál vagy forgat ki – a közösségi média világában nincsenek már lenézett sulis kasztok, és ahhoz sem kell könyvmolynak lenned, hogy jó tanuló legyél –, de végső soron pont oda lyukad ki, ahova társai szoktak. Nem is baj ez: addig, amíg a szereplőkben van élet, a forgatókönyvben meg kraft, a barátsággal kapcsolatos minden közhelyet lenyelünk.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.