Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF)

Határkeresők

Mikrofilm

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

„Azért szeretnék a szemébe nézni, hogy lássam, tényleg sajnálja-e”, mondja Ulla, a finn nő, aki már 11 éve gyászolja lányát, és találkozni fog gyilkosával a börtönben. A találkozót, a tekintetek párbeszédét osztott képernyőn látjuk, a néző minden pillanatban dönthet: a gyászoló anyát vagy a bűnbánó gyilkost nézi. Ennyi döntési lehetőségük sincs azoknak az online csevegő 12 éves lányoknak, akik ártatlanul néznek webkamerájukba, de meztelen férfitesteket kénytelenek látni képernyőjükön. Ártatlanság sugárzik a bukaresti természeti vadonban felnőtt gyerekekből is, akiket a szociális ellátórendszer akaratuk ellenére kényszerített lakhatási programba: „a gyerekeim az enyémek, ha akarnám, meg is ölhetném őket”, érvel a családfő a gyámügyeseknek. Az öregek az ártatlanság legcsekélyebb jele nélkül is boldogok a floridai nyugdíjas „Disneylandben”. Vagy csak így nyomják el magukban a kérdést: úgy éltem le az élete­met, ahogy akartam?

Csapda zaklatóknak

A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált anno azzal a céllal indították, hogy a kreatív dokumentumfilm műfaját megismertessék a magyar közönséggel. Az idén online térbe kényszerült fesztiválon külön versenyeztetnek diákmunkákat, és négy szekcióban – a kelleténél emelkedettebb módon ezek A Szeretet Birodalma, A Gonosz Birodalma, A Remény Birodalma, A Megbocsátás Birodalma nevet kapták – mintegy 30 filmet a világ minden tájáról, tematikai megkötés nélkül. A francia Kislány vagyok például a fiúnak született, de lányként élő, 7 éves Sasháról szól, A festőművész és a tolvaj pedig egy művész és egy őt megrabló tolvaj barátságát dolgozza fel. A fesztivál legprovokatívabb filmje minden bizonnyal mégis a cseh Csapda a neten – a rendezőpáros Vít Klusák és Barbora Chalupová a gyerekek online szexuális zaklatásához és kizsákmányolásához férkőztek közel egy hideglelős ötlet révén: három fiatal színésznőt 12 éves lánynak öltöztettek, egy filmstúdióban berendezték díszletszobájukat, és közösségi médiafelületeken hamis profilt készítettek, hogy aztán élesítés után azonnal elkezdjenek bejelentkezni a „gyerekekhez” a valódi szexuális ragadozók, zaklatók, bűnözők, több százan. Klusákék digitálisan elmaszkírozták a férfiak arcát, akiknek persze fogalmuk sincs arról, hogy felveszik őket, így közvetlen közelről láthatjuk gyomorforgató nyomulásukat, ahogy meztelen képeket igyekeznek kizsarolni áldozataiktól. A vállalkozás maga sem mentes etikai problémáktól és stilisztikai döccenésektől, de a készítők bátorsága és következetessége célt ér, amennyiben megnyitja az utat az online gyermekvédelemről szóló társadalmi diskurzus előtt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk