Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF)

Határkeresők

Mikrofilm

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

„Azért szeretnék a szemébe nézni, hogy lássam, tényleg sajnálja-e”, mondja Ulla, a finn nő, aki már 11 éve gyászolja lányát, és találkozni fog gyilkosával a börtönben. A találkozót, a tekintetek párbeszédét osztott képernyőn látjuk, a néző minden pillanatban dönthet: a gyászoló anyát vagy a bűnbánó gyilkost nézi. Ennyi döntési lehetőségük sincs azoknak az online csevegő 12 éves lányoknak, akik ártatlanul néznek webkamerájukba, de meztelen férfitesteket kénytelenek látni képernyőjükön. Ártatlanság sugárzik a bukaresti természeti vadonban felnőtt gyerekekből is, akiket a szociális ellátórendszer akaratuk ellenére kényszerített lakhatási programba: „a gyerekeim az enyémek, ha akarnám, meg is ölhetném őket”, érvel a családfő a gyámügyeseknek. Az öregek az ártatlanság legcsekélyebb jele nélkül is boldogok a floridai nyugdíjas „Disneylandben”. Vagy csak így nyomják el magukban a kérdést: úgy éltem le az élete­met, ahogy akartam?

Csapda zaklatóknak

A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált anno azzal a céllal indították, hogy a kreatív dokumentumfilm műfaját megismertessék a magyar közönséggel. Az idén online térbe kényszerült fesztiválon külön versenyeztetnek diákmunkákat, és négy szekcióban – a kelleténél emelkedettebb módon ezek A Szeretet Birodalma, A Gonosz Birodalma, A Remény Birodalma, A Megbocsátás Birodalma nevet kapták – mintegy 30 filmet a világ minden tájáról, tematikai megkötés nélkül. A francia Kislány vagyok például a fiúnak született, de lányként élő, 7 éves Sasháról szól, A festőművész és a tolvaj pedig egy művész és egy őt megrabló tolvaj barátságát dolgozza fel. A fesztivál legprovokatívabb filmje minden bizonnyal mégis a cseh Csapda a neten – a rendezőpáros Vít Klusák és Barbora Chalupová a gyerekek online szexuális zaklatásához és kizsákmányolásához férkőztek közel egy hideglelős ötlet révén: három fiatal színésznőt 12 éves lánynak öltöztettek, egy filmstúdióban berendezték díszletszobájukat, és közösségi médiafelületeken hamis profilt készítettek, hogy aztán élesítés után azonnal elkezdjenek bejelentkezni a „gyerekekhez” a valódi szexuális ragadozók, zaklatók, bűnözők, több százan. Klusákék digitálisan elmaszkírozták a férfiak arcát, akiknek persze fogalmuk sincs arról, hogy felveszik őket, így közvetlen közelről láthatjuk gyomorforgató nyomulásukat, ahogy meztelen képeket igyekeznek kizsarolni áldozataiktól. A vállalkozás maga sem mentes etikai problémáktól és stilisztikai döccenésektől, de a készítők bátorsága és következetessége célt ér, amennyiben megnyitja az utat az online gyermekvédelemről szóló társadalmi diskurzus előtt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.