Tévésorozat

A sötétség oldalvizein

Bolyongó hősök

Mikrofilm

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

Nyilvánvaló, hogy az Izraelben élő zsidók élményei is erősen kötődnek a közös gyászhoz, de az idő múlásával új traumák és élmények kezdték formálni a közös izraeli emlékezetet. Ezek nyoma meglátszik a világszerte is egyre szélesebb körben elérhető izraeli elbeszéléseken (pl. David Grossman A világ végére című regénye, a Fauda című sorozat vagy a Foxtrott). A kötelező katonai szolgálat, az állandó harci készültség és az időszakosan fellángoló konfliktusokban elveszített hozzátartozók gyászolása már sokak által közvetlenül megélt megrázkódtatások.

Ugyanakkor a holokausztnarratívákból ismerős emlékezet-központúság, a töredezett, nemlineáris elbeszélési technikák nem tűntek el nyomtalanul. Omri Givon tízrészes sorozata négy izraeli veterán sorsát követi, akiket több közös veszteség is összekovácsol. Dubi, a szelíd, mélyen vallásos tanár (Nadav Nec), a forrófejű Aviv (Tomer Kapon), az elköteleződésre képtelen mókamester Benda (Mose Askenazi) és a cinikus Himmler (Mihael Aloni) tartalékosként behívót kap a 2006-os második libanoni háború idején. Már éppen hazaindulnának, amikor a Hezbollah gerillái rajtuk ütnek és megtizedelik az egységüket. A mindannyiuk által istenített vezető, Azulaj is odavész, aki utolsó leheletével Avivra bízza a túlélők kimentését. A négy férfit összekovácsolja a harctéren közösen eltöltött szolgálat, de jellemük alapvető különbségeit nem tudja feledtetni. A barátságuk felszíne alatt parázsló frusztrációkat csak táplálja a megemésztetlen trauma, melyet négyen négyféleképpen kezelnek félre, és egy nő, Jaeli, aki összeköti a veteránokat, de éket is ver közéjük. Amikor a halottnak hitt nő újra felbukkan Kolumbiában, új erővel törnek felszínre köztük az elfojtott ellentétek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.